A Mikulásfutás elmarad, de mi nem adjuk fel

Az idén már elkezdtük egyszer megszervezni a 30. Fut a Vácot, és kétszer belekezdtünk a Fut a Keszi szervezésébe is. Sajnos a vírus közbeszólt. „Otthon maradtunk”, és vártuk az újabb lehetőséget. A Mikulásfutást szeptemberben kezdtük el szervezi, mivel akkor még a szabályozók adtak lehetőséget a közös versenyzésre. Sikerült az új Covid-19 kihívásainak megfelelő versenyt előkészítenünk, és a nevezést is elindítanunk.

Már az ajándék maszkokra rendeltük a kiírást, „Mi akkor is FUTUNK!”, amikor életbe lépett az új szabályozás arról, hogy ki, mikor, hol nem lehet, és mit nem tehet az egészségünk megőrzésének érdekében.

Az új szabályozás, nem teszi lehetővé a Mikulásfutás megtartását. A hosszabb fizetős távokra átutalt díjakat visszautaljuk, vagy felhasználhatjátok a következő versenyre döntéseitek alapján, részletek a honlapon, www.futavac.hu. Igaz, hogy a jelenlegi szabályok egy hónapig élnek, de ha utána mégis lehetőséget kapnánk, akkor már az ünnepek miatt nem férne bele az évbe a verseny megtartása.

Az eddigi munkánk és a ti edzéseitek sem vésznek kárba, mert reméljük, nemsokára feloldják a szigorítást, sikerül úrrá lennünk a Covidon,  és lehetőséget kapunk, folytatjuk a szervezést. Mikulásfutásként már nem, de akár a Valentin nap, vagy a forradalom ünnepe, vagy csak egy álmos vasárnap délelőtt újra lehetőséget fog adni a közös versenyzéshez.

A nevezés, még csak egy szűk hétig tartott, de pillanatok alatt a jelen körülmények között is több mint százan jelentkeztetek, jeleztétek, hogy számítotok a versenyre, a közös megmérettetésre. KÖSZÖNJÜK!

Ez nekünk sokat segített, megerősítettetek bennünket abban, hogy amit csinálunk, azt nem csak jól csináljuk, hanem szükségetek van ránk, szükségetek van a futásra.

Arra kérünk, ne hagyjátok abba, ezekben a magányos, ködös hideg napokban sem. Most kell erősnek lenni, jól beöltözni és elindulni azon az útvonalon, ami a célhoz vezet. Tudom, ilyenkor még a vadkacsák is elbújnak a parton és a ködben nem láthatod még a túlsó partot sem.

De tudnod kell, hogy egyszer, az út végén, az utolsó 100 méteren meglátod majd a várva várt célkaput, meghallod a zenét és lányokat is látni fogod, ahogy a színpadon neked táncolnak. Én is ott várlak majd a célban és belecsapunk egymás tenyerébe, azt mondjuk, majd, látod, milyen jó, hogy nem adtuk fel!

FUSS, hát, és NE ADD FEL!  ♦