Indiánéveink: Ha eljönne a Kis Dzsó húga ismét

Az egyik nyáron, amikor még általános iskolások voltunk az indiánkönyvek hatására, mi is indiánokká váltunk. Sátrakat állítottunk az utcabeli barátokkal a kertben és fejdíszeket készítettünk madarak tollaiból, fegyvereket hulladékokból csináltuk, és megtanultunk célba lőni nyíllal. Kialakultak a törzs tisztségei, és megteremtettük a hierarchiát és úgy éltünk a gyerekek szintjén, mint egy igazi törzs. És amikor már minden összeállt, rájöttük, hogy unjuk magunkat és kezdtek elillanni a nagy fellángolások az összetartozás magasztos élménye.

A könyveket olvasva rájöttünk, hogy harcolni kell, megmenteni egymást és megleckéztetni az ellenséget. És elkezdtünk harcolni. Találtunk magunknak ellenségeket a kertek alján élő gyerekekben, akiknek fogalmuk sem volt róla, hogy sápadt arcúakká váltak, az indiánok esküdt ellenségeivé. De így működött az indiánosdi.

OLVASÁSRA AJÁNLJUK  "Deákvár 125" Kiállítás megnyitó a Deákvári főtéren

Többé már nem unatkoztunk, volt miért, és ki ellen harcolni, megvédeni a prérit, a vasútépítés ellen, meg hasonló kreált problémák, amik összetartásra nevelnek. Bennem, mint a törzs főnökében ez nem is tudatosult, élveztem, hogy van egy csapatom, és folyamatosan harcolunk az igazunkért, a becsületünkért, és emiatt mindenki felnéz rám és elfogadnak törzsfőnöknek.

Egyik este épp ment le a nap a prérin a szomszéd nyúlketrece mögött, és én éppen az aktuális árulók lebuktatásán gondolkoztam (akik 10 éves fejjel nem is tudtak volna bármit is elárulni a kertek alján.) Ekkor hirtelen betoppant a sátram elé a Kis Dzsó húga – akinek az apját Öreg Dzsónak hívták, őt meg Bendzsónak, egyébként csak Tóth Zsuzsának -, aki most éppen az ellenséghez tartozott, mert nem apacs, hanem kommancs volt. Megállt mezítláb előttem, kitépte szőke, göndör hajából a tollakat, és a tomahawkjával együtt elém dobta a földre és cseppet sem indiánokhoz méltó modorban kifakadt.

OLVASÁSRA AJÁNLJUK  Húsvéti ligettakarítás iskolásokkal és civilekkel

Elég az ellenségeskedésből, a harcból. Ideje felnőni, kibékülni a keretek alatti srácokkal, akik nem jobbak és nem rosszabbak, mint mi és akár barátok is lehetnénk. Hidd el, a békében sem unatkoznánk, és talán indiánok tudnánk maradni így is.


Szeretné elolvasni cikkünket? Jelentkezzen be! Vagy csatlakozzon hozzánk! Indítsa el a 14 napos ingyenes próbaolvasási időszakot!


 

Kérjük, támogassa a független váci újságírást azzal, hogy cikkeinket olvassa és előfizet lapunkra!

Oszd meg, hogy mások is tudjanak róla!
feliratkozás
visszajelzés
guest

0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments