E tudósítás alanya bizonyára dobogós helyen végezne, a ki dolgoztatta meg leghosszabban a befogóit világversenyen. Zsivány májustól november közepéig ragaszkodott keményen a szabadságához, rendkívüli bizalmatlanságát a szelíd szavak, a kulináris kényeztetés sem tudta eltüntetni. Története valóban a karácsonyfa alá való, csordultig sok-sok ember rendkívüli szeretetével. Ők azok, akik nem láncon tartott betörőriasztó tárgyként, de ragaszkodó társként tekintenek rájuk.
Májusban megjelent egy fekete, „mudiszerű”, az M2 mellett rohanó kutya, egy hét múlva Sződligetnél látta megint a Dunakeszi Civilek az Állatokért társaság két aktivistája, Nagy Anikó és Csillag Ildikó, amint Göd felé kocog. Hamar kiderült, hogy rendkívül félős, s mivel következetesen a forgalommal szemben, közel az autókhoz haladt, a szólongatás elmaradt, nehogy a kocsik alá kerüljön. Csendes megfigyelőként követték, vajon hová tart. Sok-sok kilométer után a dunakeszi temetőbe poroszkált pihenni, remélték, itt finom falatokkal a pórázhoz csalogathatják, egyáltalán nem, megint eltűnt.
Kutatták a neten, keres-e valaki ilyesféle kutyát, de semmi eredmény. Duracell – fáradhatatlan lényének köszönheti- közben napokra eltűnt, de innen-onnan megjelentek posztok az észleléséről. Anikóékat már annyira lenyűgözte a különleges egyénisége, szépsége, a remek ösztönei, hogy elhatározták, mindenképpen segítsenek visszatalálnia ahhoz, akit ennyire elszántan keres. Facebook oldalon telefonszámos hirdetést adtak fel, meg akarták ismerni a megjelenéseit, az útvonalát. Jöttek-mentek a megosztások, a telefonhívások az észlelésekről, hajnali 4-től 23 óráig. Lassan kirajzolódott, hogy mindig ugyanazokon az útvonalakon halad.
Hosszú idő után szerencsére Duracell úgy döntött, megállapodik egy váci üzletközpont közelében. Végre volt egy fix pont, ahol elkezdhető a folyamatos látogatás, etetés, szelídítés. Hamar megszokta Ildikóékat, nemsokára jött a szokásos időpontokban, várta őket, kezdett kialakulni az áhított bizalom. Érdekes módon az emberek nagy állatszeretete nehezítette meg a gyorsabb építkezést. Az élvefogó csapdához szoktatáshoz ugyanis a főszereplőt egy helyre kellett szoktatni, méghozzá éhesen, ám a felhívások, a kihelyezett plakátok ellenére minden este a szétdobált ételes dobozokat sokaságát kellett összeszedniük. Ráadásul támadták is őket: „Milyen állatvédő az olyan, aki nem ad enni a szerencsétlen, éhező állatnak?!” Minden rezdülését, mozgását figyelték, immár besegítők sokaságával együtt. A közeli üzletekből is figyelték a mozgását.
Újabb sikertelen hetek múltak el, egyetlen esély maradt, csapdába szoktatni különleges finomságokkal. A Zöld Menedéktől kaptak egyet, be is ment a szabadulóművész, persze gyorsabb volt, mint a lecsapódó ajtó. Létezik az ételbe keverhető kábítószer, de amint hatni kezd, az eb félelmi reakciói fokozódtak, félő, balesetes helyre menekül. Hasonló okokból, orvosi tanácsra az altatólövedékről is le kellett mondaniuk, az eb nem alszik el azonnal, autók közé futhat. Mi legyen a következő lépés?!
Kérték a Speciális Állatmentő Egység Alapítványt segítségét. A hálóvetős módszerrel próbálkoztak, másodszorra szépen becsomagolták hősünket, aki ettől akkora adrenalinfröccsöt kapott, hogy úgy rúgta le magáról a hálót, mintha benne sem lett volna. Végül, néhány hét múlva a speciálisok vadkamerával ellátott, nagyobb csapdája hozta meg a sikert. Addig Varga Judit Sződligetről minden reggel hétkor betette neki a reggelit a csapdába, este is járt etetni, itatni, számtalan váci, sződligeti állatbarát.
November 14-e a fénylő dátum, azóta Zsivány boldog családi környezetben él Anikónál, természetesen nem az udvarra száműzve, más kutyákkal cicákkal baráti társaságában.
Ennyi fér az újságba, szerencsére már közel 3000 taggal létezik a Váci Zsiványka Baráti Társaság Facebook oldal, ott sok további információ, fotó, videó olvasható, többek között arról, hogy őkelme egy igen ritka magyar kutyafajta: Sinka. (Kecskeméti Károly) ♦