Bodorrózsa tea a teák Királynője

Az ember mindennel próbálkozik, pláne akkor, amikor nagy a baj. Sajnos bajból pedig bőven jutott a tavalyi évben. Az első hullám alkalmával, amikor már a napnál is világosabb volt, hogy az egész világot maga alá gyűri a vírus, szinte azonnal elkezdődtek a kutatások, minden létező anyaggal.

Ha gyógyszergyártás, ha hatóanyagok, akkor senkinek ne legyen meglepődve, hogy a kutatók azonnal a természetben fellelhető hatóanyagokhoz fordulnak. Szinte az összes gyógyszer hatóanyagait a természet receptúrája alapján kezdték el előállítani ipari mennyiségben. Így került látótérbe a bodorrózsa is, mert már az eddig is sokat kutatott gyógynövény több, például influenza vírussal kapcsolatban mutatott hatékonyságot. A Cistus fajoknak több évtizednyi klinikai kutatási anyaguk van. Az elmúlt 20 évben a Cistus kutatásai kémiai, biológiai és filogenetikai elemzéseket tartalmaztak, de a legújabb vizsgálatok genomi és molekuláris megközelítéseket is alkalmaztak.

A Cistus creticus (bodorrózsa, cisztusz rózsa, rózsaszín sziklarózsa) a szuharfélék családjába és a mályvavirágúak rendjébe tartozó, cserjés növényfaj. Származását tekintve a mediterráneumban őshonos. Virága általában rózsaszínű, de fehér változata is van, 4,5–5 cm átmérőjű. Rendkívül változatos faj, a rengeteg hibrid változata van. Hagyományosan számos Cistus-fajt használtak a mediterrán népi gyógyászatban gyógyteaként emésztési problémák és megfázások gyógyítására, kivonatokként a betegségek kezelésére és illatanyagként. A bodorrózsa az ókori Perzsa Birodalom gyógyászatában a legértékesebb gyógynövények közé tartozott. A kereskedelmi útvonalaknak köszönhetően a középkorra a növény és a vele kapcsolatos tudás az egész mediterrán vidéken elterjedt.

Hatóanyagok: A szuharfélékben eddig 733 kémiai összetevőt azonosítottak (1). Ebből:

• 397 terpént (101 monoterpén, 178 szeszkviterpén és 118 diterpén),
• 162 a phenypropanoid (128 flavonoidok, 17 fenolok, és 12 tanninok),
• 24 szénhidrogént,
• 35 zsírsavat,
• 36 karbonil- vegyületet,
• 18 fitohormont és vitamint.

Cistus creticus fajról erős antibakteriális, antivirális és antioxidáns hatást mutattak ki (2,3,4).

A marokkói Egyetem kutatói a bodorrózsa hatását 5 baktérium- és 5 gomba törzsre vonatkozóan vizsgálták meg. A kutatás során a bodorrózsa jelentős mértékű antibakteriális aktivitását figyelték meg. A vizsgálatban részt vett mikroorganizmusok szaporodását, terjedését teljes mértékben megállította (2).

Friedrich-Loeffler immunológiai intézet kutatói vizsgálati eredményeik összefoglalásaként arra a következtetésre jutottak, hogy madárinfluenza influenza A-vírus (H7N7) ellen használt bodorrózsa kivonat antivirális hatást fejt ki (3).

A bodorrózsa magas polifenol tartalommal rendelkezi, amelyek elpusztítják a szabadgyököket, gátolják a gyulladás kialakulását és tovább terjedését. Erősítik, energiát adnak a szervezetnek, és preventív hatásúak a szív- és érrendszeri betegségekre. A bioflavonoidok révén szinergikusan működik a C-vitaminnal, fokozva annak hatását, és védi a gyomor nyálkahártyáját is, ezáltal megakadályozza a fekélyek kialakulását vagy segíti azok kezelését. A gyógyító tulajdonságok, valamint az íz tulajdonságai miatt a Cistus-tea bátran ajánlható mindennapos italként fiataloknak és időseknek egyaránt (5).

A bodorrózsa jótékony hatásai elsősorban magas polifenol tartalmának köszönhető. Az utóbbi időben immunsztárnak lett elnevezve ez az ősi gyógynövény. A mediterrán Bodorrózsának még különlegesebb hatása van az egészségre, mint a közönséges bodorrózsának. A növény magas antioxidáns tartalmának köszönhetően kiváló immunerősítő és gyulladáscsökkentő is egyben.

Elkészítési javaslat: egy teáskanál (1,5g) teadrogot 3-4dl forró vízzel leöntünk, lefedve 10 percig állni hagyjuk, majd leszűrjük. Naponta 2-3 alkalommal, lehetőleg főétkezések után 1-2 órával, frissen készítve, lassan kortyolva fogyasszuk. (Bell Barbara természetgyógyász, fitoterapeuta) ♦

Forrás: (https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC4052220/#B105, https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/10709448/, https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/17572513/, https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/23831310/, https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/30240368/)