Gyerekzaj üti meg a fülemet, keresem, hogy honnan is jön a hang, hiszen a váci öko óvodát keresem. Végül a Kálvin utcában, az egykori református iskola épületébe benyitva találom meg a helyet. A táblán az áll Csillagfürt Öko Óvoda. Az épületbe lépve a múlt és a jelen találkozik, hiszen a falak, az ablakok és sok bútor is a múltat idézi.
Belák-Traurig Zita, az intézmény egyik alapítója, gazdasági vezető kedvesen végig vezet az épületen. Az óvodai szobába lépve látni lehet, hogy bár megfelelnek az előírásoknak, mégis minden más, mint egy megszokott hasonló intézményben. Minden olyan természetközeli.
Igyekeznek mindent újrahasznosítani, és erre nevelik a gyerekeket is – meséli, miközben belépünk. Látni lehet, hogy legutóbb a madarakkal foglalkoztak, hiszen képek vannak kiállítva egy asztalon.
„A gyerekek már felismerik a madarakat, amikor sétálni megyünk” – meséli. A tornaszobába lépve pedig elmondja, hogy az újrahasznosítást úgy tanították a gyerekeknek, hogy egy nagy futószalagot készítettek textilből és a gyerekek válogathatták szét a „szemetet”.
Kilépve az udvarra nagy a gyerekzsivaj, hiszen mind a 38 óvodás kint van. Két csoporttal működnek jelenleg, amely már a maximális létszám.
Nemes Sarolta az óvoda másik alapítója, óvónőként dolgozott korábban is. Vele már a Duna-partra menet beszélgettem.
„Mikor dolgozni kezdtem, már a pályám kezdetén, éreztem, hogy tenni kell valamit a jövő generációért, Földünkért. Az élet is úgy hozta, hogy hasonló gondolkodású emberekkel kerültem össze munkám során és sok újító ötletet megvalósíthattunk. Volt egy időszak, amikor borúlátóbb voltam, hogy a zöld szemlélet, amit át tudok adni a gyerekeknek nem elég, csupán csepp a tengerben. De teltek az évek és, ahogy bölcsebbé válik az ember, rájöttem, hogy ez a csepp a tengerben is mekkora hullámokat vethet… Találkoztunk Zitával és rájöttünk, hogy valójában ugyanazon az úton járunk, ugyanazokkal a célokkal, így született meg az öko óvoda gondolata. Ennél többet talán nem is tehetünk a gyermekekért, s a jövőjükért, hogy létrehozunk egy olyan óvodát, amely minden részletében a zöld szemléletet, a felelős gondolkodást, a Föld szeretetét képviseli. Kerestük a helyet, hogy hol legyen, először Verőcén szerettük volna megnyitni, de végül Vácon a református gyülekezet egykori iskolájának épületét béreltük ki” – meséli.
Az óvodát 2017-ben alapították meg és nem is kellett meghirdetniük, gyorsan betelt az első csoport létszáma, már szeptemberben 10 fővel kezdtek. Majd szülői kérésre és szülői segítséggel indítottak még egy csoportot.
„Nagyon sok olyan család jön, akiknek ez a szemlélet fontos és örülnek neki, hogy a gyermekük ugyanazt a nevelést kapja, amiben ők is hisznek. Ugyanakkor új információkat is kaphatnak nálunk a gyerekük által és egy olyan közösséghez is tartozhatnak, ahol nem érzik egyedül magukat és tanulhatnak is egymástól. Amíg nem jött a járvány, szülői műhelyt is szerveztünk a fenntarthatóságról és az öko szemléletről.”
Leérve a Duna-partra felkerülnek a fákra a madáreleségek és előkerül a szemeteszsák is, hiszen minden alkalommal az ott található szétszórt hulladékot a gyerekek összegyűjtik. Míg beszélgetünk megdöbbenésemre meg is telik a zsák. Van benne üveg, cipő és egy törött vödör is.
Minden csoportban két óvodapedagógus és egy dajka dolgozik. Nem szeretnék bővíteni a létszámot tovább, bár így is várólistájuk van. Mosolyogva mondom, hogy biztos ide is már a gyerek születése előtt kell jelentkezni, mint a bölcsődékbe. És a válasz az, hogy igen, nem árt.
„Szinte minden óvodában témakörök köré építik a foglalkozásokat, és az alapprogramban benne is van, hogy mennyire fontos a környezeti nevelés. Mi a Zöld Híddal állunk kapcsolatban, ahonnan szakemberek jönnek ki és tartanak interaktív foglalkozásokat, de évente egyszer mi is ellátogatunk hozzájuk a szülőkkel együtt. A népi jelesnapok mellett a zöld jelesnapokat kiemelten kezeljük, és ezek köré szoktunk egy-egy projektet építeni. Ilyen a hulladékcsökkentési hét, a tudatos vásárlás, vagy az autómentes nap. Ezeket már jól kidolgoztuk az élménypedagógia módszereinek segítségével. Talán a szemléletmódunk kicsit más. Az érzelmi, közösségi nevelést tekintjük alapnak, hiszen az a gyermek, aki megtanul a társaira és problémáikra odafigyelni, őket elfogadni, az a környezetére, a környezet problémáira érzékeny felnőtté válhat. A közvetlen, élményt jelentő természetben szerzett tapasztalatok során pedig megszereti az őt körül vevő természetet és képes lesz felelősséget vállalni érte” – mondja Nemes Sarolta.
A gyerekek a problémákról manók segítségével értesülnek, akik levelet írnak nekik. Így egy mese köré építve ismerkednek meg a különböző lehetőségekkel, helyzetekkel. Szerveztek már nekik a tudatos vásárlás alkalmából termelői piacot, hulladék válogatást, vagy az autómentes naphoz kapcsolódóan bicajos kirándulást. De rendszeresen járnak a gyerekek tanyára is.
„A tanyaprogramunk keretében a gyerekek a folyamatokat követhetik végig. Így láthatják a földművelés folyamatát, az állatok gondozását is, hiszen fontos a közvetlen tapasztalatszerzés. Az udvarunkon magaságyások vannak, de saját magunk készítünk el mindent, amit lehet. Akkor érzünk sikeresnek egy-egy projektet, amikor a gyerekek játékában az adott téma megjelenik.”
Nem csak arra figyelnek, hogy mit tanítanak a gyerekeknek, hanem arra is, hogy helyi és környékbeli termelőktől vásároljanak. Az ebéden kívül mindent maguk szereznek be a piacon, vagy készítenek el. A nyáron fermentált uborka már el is fogyott.
Magyarországon szinte egyedülálló a váci kezdeményezés. Hasonló óvoda működik Nagykovácsiban is, és Vácra is jöttek már érdeklődők, hogy tapasztalatot szerezzenek.
Magukról így írnak Facebook oldalukon:
„Egy óvoda, ahol szeretetteljes, elfogadó és családias a légkör, segítő, bátorító közeg veszi körül a gyermeket.
Egy óvoda, ahol minden gyerek saját ritmusában fedezheti fel önmagát és a környezet csodáit, szabadon választott, önként vállalt tevékenységek által.
Egy óvoda, ahol nagy hangsúlyt fektetünk a közösségformálásra és a társas kapcsolatok alakítására, mert napjainkban különösen fontos, hogy megfelelő mintát kapjanak a gyerekek a verbális és non-verbális kommunikáció, együttműködés, konfliktuskezelés lehetséges módjairól.
Egy óvoda, ahol együtt lélegzünk a természettel, nagy hangsúlyt fektetünk a környezettudatos viselkedés alakítására, a környezet védelmére, az egészséges életmódra, a szabadban való mozgásra.
Egy óvoda, ahol projekt módszerben dolgozunk, mert nagy teret ad a gyermeki kezdeményezésnek, lehetőséget biztosít az egyéni igények, tempó, érdeklődés érvényesülésére, az eltérő érettségi, fejlettségi szintnek megfelelő részvételre.
Egy óvoda, ahol a szabad művészi önkifejezés a mindennapjaink része, ki-ki a személyiségéhez legközelebb álló módon nyilvánulhat meg vizuális, ének-zenei, táncos, mesés, verses alkotásokban.
Egy óvoda, ahol kreativitásra nevelünk, érték a sokszínűség.
Egy óvoda, ahol tevékenységeinket áthatja a mese és a játék. A játék kicsiben maga az élet. Elsődleges alapelvünk a szabad játék tiszteletben tartása, a tanulás és munka játékosságának előtérbe helyezése.” ♦