A kerékpár akár a sportolás, kikapcsolódás akár jobb híján az adott út megtételének kedvelt közlekedési eszköze lett. A huszonegyedik században szeretjük minden elmúlt századi használati cikkek elé tenni a bűvös „e” betűt, mely vagy azt jelenti, hogy a virtuális térben, vagy azt, hogy az elektromos energia rásegítésével az eddigieknél sokkal jobban használható. Ilyen az elektromos bringa is, ami valójában az elektromos rásegítést jelenti. Vagyis az izomerőnkre rásegít egy elektromos motor, mely a pedálok hajtása, vagy az általunk átadott nyomaték hatására könnyebbé teszi a tekerést, és ezzel megnöveli a lehetőséget a sebesség vagy az úti cél távolságát. Nem csak az idősebbeknek lett kedvenc eszköze, akiknek megkönnyíti a bringázást, hanem azoknak is, akik így messzebbre, magasabbra juthatnak el. A fiatalok is kedvelt közlekedési eszközévé vált.
Az elmúlt napokban a kormány döntése alapján, az interneten támogatást is pályázhatunk az e bringák megvásárlásához. A pedálszenzoros egyszerűbb gépek megvásárlásához 90 000 forint, a nyomatékszenzorosokra 150 000 forint igényelhető, mellyel a kiírók a környezetbarát munkába járást szeretnék támogatni. A pályázási lehetőséget az év során egy-egy hétre többször is meg fogják nyitni, de ellenőrzését is ígérik a vásárlóknak, hogy tényleg ők használják e az eszközt (hogy ezt hogyan fogják az még nem ismert).
Kicsit körüljárva az eszközöket, a pedálszenzoros bringákból 200 ezer, míg a nyomatékszenzorosból 400 ezer forint nagyságrendben lehet vásárolni olyat, amit értékaránya miatt már érdemes megvenni (a DEKATLON bringái is ezt a kategóriát képviselik.) Tudni kell, hogy ezek átlagos hatótávolsága 100 kilométer körül van súlyuk 20 maximum 30 kilogramm és általában 30 km/óra sebességig segíti rá a bicajost. Az akkumulátor, ami biztosítja a rásegítő elektromos motor teljesítményét 800 feltöltésre alkalmas és 5 órán keresztül tölt átlagosan. Vagyis, ha rendszeresen használjuk, 3 év után kell egy újabbra cserélni az „aksit”, ami kb. 100 ezer forintba kerül.
Sokan evidensnek tekintik, hogy ezek a bringák, nem csak használják az akkumulátor energiáját, hanem töltik azokat, amikor nincs szükség a rásegítésre (lejtő, könnyebb útszakasz). Van ilyen kerékpár is, de ezeknek az ára jelenleg 700 ezer forint körüli, de a pályázat maximum 500 000 forintos egységenkénti bicikli pályázását teszi lehetővé. A bicikliket utcai és terepbringa kategóriában is gyártják a legváltozatosabb érzékelők, motor és akkumulátor elhelyezkedéssel.
Mivel a pályázat elsődleges célja a munkába járás lett, valószínűleg ezért a legalább három havi munkaviszonnyal rendelkezőknek adott a lehetőség. A nyugdíjasokat és a munkahellyel nem rendelkező diákokat kizárja a pályázat. Pedig jelenleg az egyik legnagyobb vevőközönség azokból a nem minimál nyugdíjasokból tevődik össze, akik megengedhetik, hogy kétszázezer, vagy közel félmillió forintot költsenek kerékpárra, mely az egészségmegőrzés mellett nagyobb utak könnyebb megtételét is lehetővé teszi. Már a nyugdíjas szervezetek fel is keresték a pályázatot kiíró minisztériumot, hogy szélesítsék ki a pályázók körét.
De nézzük a munkába járók lehetőségét. Ezek közül az egyik a váci agglomerációs típus, aki a lakásától a vasútig megy bringával és onnan a munka után haza, ha még megvan a bringája. Ezért használnak a váciak „vasútrajárós bicajt”, ami azt jelenti, hogy üzembiztos, de nincs rajta semmi olyan felszerelés, ami lelopható. A festése is diszkrét, sőt mennél rozogábbnak néz ki, annál biztosabb, hogy nem vetnek rá szemet a „biciklitolvajok”. Szokták mondani, hogy illik az árával fordított arányban befektetni egy jó lakatra, amivel nyugodt szívvel ott lehet hagyni a „biriglit” a vasútnak lakatolva. Ezt a géptípust nem sokan cserélnék e-bringára, mert oda még csak-csak, de haza már nem lenne mivel menni.
Aki viszont az egész utat bevállalja, – amit az elektromos rásegítés így könnyebbé tesz – és a munkahelyére érve a „bájkot” a biztonságos mélygarázsba tárolhatja és van lehetősége munka előtt tisztálkodni is, annak ez egy jó lehetőség. Én is ezt az életmódot élem, persze elektromos rásegítés nélkül, de azt is tudom, hogy kevesen vagyunk, akik az egészséges életmódot, egybekötjük, köthetjük a környezetbarát közlekedéssel.
A bringával munkába járók nagyobb része – ha szerencséjére még van munkája -, azért választja ezt, mert vagy nem áll rendelkezésre a tömegközlekedés a munkahelyig, vagy nem teheti meg anyagilag, hogy gépkocsival járjon. Pedig esős időben, vagy egy bevásárlás esetében nem a bringa az ideális közlekedési eszköz. Ha ezeknek a kerékpárosoknak lenne két-háromszáz ezer forintja egy új járgányra, akkor lehet, hogy egy használt kisautót vennének, ami esős időben és bevásárlás esetén is komfortos tud lenni és csak utána gondolkoznának a másik több százezres befektetésen, még ha egy részére támogatást kapnak is. A gyakorlat viszont az, hogy ezekben az esetekben már 100 ezer forintot sem enged meg a büdzsé, hogy bringára költsük. Így marad a 60-80 ezer forintos, esetlen, de évtizedekig üzemképes kétkerekű, amit nyugodt szívvel támaszthatunk le a kisbolt mellett, ha megszomjaztunk útközben. ♦