Ketykó István: el nem tékozolt talentum

A Verőcén élő Spangár András-díjas Ketykó István költő sokak által ismert Vácon is, hiszen a helyi irodalmi élet aktív tagja. A számos nagy nevű irodalmi társulás között, melyeknek tagja, megtaláljuk a Váci Költők Baráti Társaságát is. Sajnálatos módon a pandémia miatt a társaság tagjaival nem találkozhatunk rendezvényeken, viszont a világháló remek felület, ha valaki olvasni szeretné az alkotásokat. Ketykó István legalább olyan magabiztosan használja az internet nyújtotta lehetőségeket, mint a kiforrt, különleges költészeti stílusát.

Az 1946-ban a Nógrád megyei Szügy településen született költő verseit megyei és országos lapok, folyóiratok, antológiák közlik. Két önálló kötete jelent meg, ezek közül összegyűjtött versei Mostanában fekete lovakkal álmodom címmel 2007-ben látott napvilágot Baranyi Ferenc lektorálásában és előszavával. A közelmúltban elküldte nekem leendő új kötetének kéziratát, amit elolvasva biztos vagyok benne, hogy kiadóra fog találni az Eltékozolt talentumom című legújabb kötetterve.

Ketykó a verseiben vállalja félelmeit, tévedéseit, erényeit, esendőségét, a vágyait, erős vallásosságát, szoros kapcsolatát édesanyjához. Talán az eredendő érzékenység mögötti egyik összetevő maga az, hogy édesanyja nevelte fel, mivel édesapját nem ismerte, mert az még születése előtt három hónappal meghalt.

– Hogy emlékszel vissza az édesanyáddal töltött évekre, évtizedekre?

• Huszonhét éves koromig szülőfalumban özvegy édesanyámmal éltem, katona sem voltam, mert én voltam a családfenntartó. Nagy, de tisztes szegénységben éltünk. A falu legszegényebb családja voltunk. Például 1961-ben még az érettségire is a petróleumlámpánk mellett készültem. Nekem a mama volt a minden, akitől még ma is esténként úgy köszönök el, ahogy ő tanította nekem: Kezétcsókolom, jó éjszakát! 1973-ban megházasodtam – született egy lányom, Ágnes -, így édesanyám egyedül maradt, aki 1978-ban hunyt el. Életét, emlékét számtalan versben örökítettem meg.

1981-ben elváltam és újra megházasodtam. Azóta élek a feleségemmel Verőcén.

A két gyermekünk – István és Valéria – már felnőttek. A fiunk informatikus, aki jelenleg Hollandiában él és dolgozik, a lányunk szakgyógyszerész doktor, Budapesten él férjével. Három hónappal ezelőtt szült nekünk egy drága fiú kisunokát.

Szeretné elolvasni cikkünket? Jelentkezzen be! Vagy csatlakozzon hozzánk! Indítsa el a 14 napos ingyenes próbaolvasási időszakot!

Kérjük, támogassa a független váci újságírást azzal, hogy cikkeinket olvassa és előfizet lapunkra!