Na, ezeknek sincsen kertje az egyszer biztos!

Ha nem tetszik, hogy gond van a zöldhulladék korai elszállításával, írjak levet és kérjem, hogy változtassák meg a törvényt. Hát persze… Na, ezeknek sincsen kertje az egyszer biztos! Ezek sem dolgoztak még egy napot sem tavasszal a kertben! Mérgelődik az egyik szomszédom a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt. hírlevelét lobogtatva.

Miért, mi történt? Nézek át a kerítés másik oldalán a színes sávokkal jelölt lapra. Itt van e, a naptárba bejelölve, mikor kezdik elszállítani a zöldhulladékot – mutatja.

Nézem a mi utcánkra vonatkozó első zöld sávot, ami március 31-ét mutat. De hát, kezdenék bele, mire ő folytatja.

Hát ez az, mink, meg mindenki, akinek kertje van, az februárban elkezdi a metszést és márciusban már a palántázásnál tart. Március elejére már az egész évről itt maradt almot, nyesedéket lemetszett ágakat összegyűjtjük, ami az elmúlt évről maradt. A magafajta meg viszi a gyerekeket a Ligetbe oszt ott is összegyűjtik a tavalyi maradékot – mondja mosolyogva. Ez már önmagában a legnagyobb mennyiség, ami az év során egyszerre keletkezik, és a többi csak utána jön.

Kezdtem rájönni, hogy miért mérgelődik, mert valaki akár a bio kertjében, akár a parkjában, vagy akár a ház előtti zöldterületen kezdi el a tavaszi munkákat, mire először jönnek elszállítani a zöldhulladékot, addigra 2-3 szállítási mennyiség összegyűlik, amiből persze csak 1 egységnyit vállalnak be a szállítók.

Persze mondhatnánk, hogy komposztáljunk, de tavasszal annyi zöldhulladék összegyűlik, amihez egy átlagembernek nincs ágdarálója, még ha lenne is komposzt ládája, amibe bedarálhatná. Másrészt meg vannak olyan növények, aminek az ágait, ha lemetsszük nem is komposztálhatjuk. És nincs is olyan mennyiségű komposztáló kapacitás, ami ilyenkor keletkezik.

Majd meglátja, a népek hiába gyűjtik össze a sok gazt, nem szállítanak el csak egy bizonyos mennyiséget. A többi meg ott marad, és megint elkezdik majd elégetni, mint tavaly. Mert mást mit csinálhatnak vele?

Hiába hozták meg a törvényt a tanácsban, hogy nem lehet égetni, nem ehetjük meg a sok zöldhulladékot. Naná, hogy elégetik – zsörtölődik tovább.

Pedig már úgy megörültem, hogy betiltották a zöldhulladék égetését. Gondolom. De igaz, ami igaz, ha nem szállítják el, megint elindul az égetés. A betartatásához úgy sincs felelős, és hétvégén hiába telefonál be valaki az üzenetrögzítőnek, már rég megfulladt a füstben, mire visszahívják és bekérik az adatait, hogy egy újabb lezáratlan ügy lehessen belőle.Persze, utána kérdezek, mondom nyugtatólag, miután rájövök, hogy mennyit fuldokoltam tavaly, amikor az egész utca elkezdte a nagy nemzeti hulladékégetést.

És fel is hívom az illetékeseket, akik nem is értik, hogy mi a bajom. A törvény kimondja, hogy csak áprilisra keletkezik zöldhulladék, addig nem és ezért nem és nincs is mit elszállítani. Mert az, amiről én beszélek az jogilag nem is zöldhulladék március elején. Én meg csak hallgatom, és nem hiszek a fülemnek.

Javasolják, írjak levelet az előbb említett NHKV Zrt-nek vagy a Zöldhíd Kft-nek és javasoljam a rendeletek újragondolását.
Újragondolását – kérdezek vissza, de már csak magamban.

Én meg azt hittem, örülni fognak, hogy szólok, baj lesz ebből és valami emberi módon megoldják, megszervezik, hogy márciusban legyen legalább 1 plusz szállítási nap, amivel elejét vehetik az égetésnek. Mert ennyi lenne az összes feladat.

Persze, nem fogok levelet írni azért, hogy írják át a törvényeket, nem fogok hülyét csinálni magamból. Lehet, hogy évekbe telne, mire a lassú víz, partot mosna. Lehet, hogy meg se élném.

Mit tehetek? Megpróbálom majd a 280 forintért – remélem, még annyiba kerül – vett zöldhulladék tárolására alkalmatlan gyenge minőségű zsákba úgy beletuszkolni a nyesedéket, hogy ne haladja meg a mennyiség a fejenkénti 10 zsákot, és bízom benne, hogy senkinek nem, durran be az agya és nem kezdi elégetni a zöldhulladékot, aminek a gyűjtését észszerűbben is megoldhatták volna. Egy kis jóérzéssel, egy kis rugalmassággal.

„Szorgos népünk győzni fog!” – ahogy Monty Python mondta egykor. ♦