A pillanat rögzítésének mestere: Vida József

A fotóművészet 1839-től kezdett leginkább elterjedni, s hosszú átalakuláson, fejlődésen ment keresztül, ez a folyamat nyilván nem áll meg. A mai világban percenként fényképek milliói készülnek fényképezőgépekkel, telefonokkal. Csak igazán kevés a művészi minőségű fotó. Egy szépen megkomponált fotó olyan, mint egy festmény. Mögöttes tartalmat hordoz, üzenetet, esztétikát közvetít, elgondolkodtatja, lelki élménnyel gazdagítja a szemlélőt. A pillanat megragadása és rögzítése a napi életünk részévé vált. Van ebben valami elgondolkodtató, talán valami finoman kényszeres is, hogy az egyszerű hétköznapokon milyen gyakran örökítünk meg egy-egy pillanatot a technika segítségével. Hogy a világunk, életünk egy jelentős részét bezárjuk a pixelekbe. Ám szerencsére vannak, akik ezt művészi kvalitással teszik. Egyikük a Gödön élő Vida József. Tagja a váci Forte Klubnak. Interjúnk apropója a fotós egy friss sikere. Ismerjük meg Vida Józsefet.

– Középiskolás korodban érintett meg a művészet világa, elsősorban grafikai munkáid születtek, ezek újságokban és kiállításokon jelentek meg. Hogy lett a grafikából fotózás?

• Már ekkoriban is próbáltam fotózni, egy „SMENA 8” típusú filmes gépet kaptam születésnapomra, de a gépnek és nekem is olyan korlátaim voltak, amelyek nem elégítették ki az általam is elvárt igényeket. A grafikában viszont korlátlanul bármit meg tudtam örökíteni. Ahogy megjelent a digitális fotózás és hozzá a feldolgozó programok, ebben a műfajban is ledőltek a korlátok. 2009-ben szintén születésnapomra kaptam a „PENTAX super A” fotó masinát, és a legtöbb szabadidőmben használtam is.

– Dolgoztál hagyományos, „filmes” gépekkel is, aztán jött a digitális korszak. Milyen különbséget látsz a két fotózási technika között?

• Számomra az egyik alapvető különbség hogy a digitális fotózásnál a kattintás után azonnal láthatod az eredményt, ha kell, tudsz korrigálni, ha kell, meg tudod ismételni a felvételt. A digitális fényképező gépeknél az óriási technikai előre haladás, a gépekhez tartozó objektív állomány nagyon kifinomult, célirányos és óriási választéka miatt határ a csillagos ég.

– Mióta vagy tagja komoly fotós szakmai társulásoknak? Melyek ezek?

– 2009-ben a Magyar Fotóművészek Világszövetségének fotópályázatára küldtem képeket, amelyekből egy szerepelt a szövetség 2010 évi fotóalbumában. Ezt követően minden évben küldtem képeket a pályázatra és 2014-ben a szövetség eddigi munkásságomra való tekintettel felkért, hogy legyek tagjuk.  2019-ben, látókörömbe került a szimpatikus, szinte baráti társaságként működő váci Forte Fotóklub, kértem felvételemet és azóta vagyok tagja a klubnak.

– Vannak természetfotóid, de nem hagy hidegen a szociofotók világa, vagy a művészi fotók. Gyakran megjelennek emberi alakok is a képeken, különös környezetben. Melyik stílus áll hozzád közelebb?

• Nagyon szeretem a természetfotózást, csakhogy azt, ha igazán jól szeretnéd csinálni, csak profi módon lehetséges. Ez többek között például azzal is jár, hogy egy-egy előtanulmányokkal kiválasztott helyszínen, hajnaltól éjszakáig, akár több napon keresztül várod a megfelelő pillanatokat a gomb lenyomására, esetenként a földön hasalva, vagy félig vízben állva. Ezeket a feltételeket én, főleg a mindennapi munka mellett és a családi béke érdekében nem tudom teljesíteni. Ráadásul a középiskolai és egyetemi éveim alatti, inkább művészeti jellegű hozzáállásom – ha nagyképűen mondhatnám alkotáshoz – nem változott. Régi és máig nem igazán megvalósult tervem, hogy visszatérjek a grafikázáshoz, ezt most inkább a fotózásban tudom megvalósítani. Igazán az én világom kissé elvont, kapcsolódik a különös környezetekhez, tájakhoz. Az, hogy ezeken a képeken egészen más, valószínűtlennek tűnő léptékben emberek is megjelennek, adják meg a környezet, a táj igazi látványát. Van olyan virágfotóm, ahol a szirmokon ülő angyalkák egy húsz évvel ezelőtti grafikámból léptek át a fotóra. Már akkor is játszottam az arányok aránytalanításával, esztétikai és talán jobban érzelmi hatások érdekében.

Természetfotó témában egyszer két napig feküdtem a földön hangyák vonuló útvonala mellett, Fantasztikus élmény volt és számtalan érdekes fotót tudtam készíteni.

Szeretné elolvasni cikkünket? Jelentkezzen be! Vagy csatlakozzon hozzánk! Indítsa el a 14 napos ingyenes próbaolvasási időszakot!

Kérjük, támogassa a független váci újságírást azzal, hogy cikkeinket olvassa és előfizet lapunkra!