Kis Szabó Fanni üzenetét megnyitva az egyik belvárosi szoborcsoport iskolásai villantak elém, mindkettő arcán a jelenlegi életünk legfontosabb tartozéka a szájmaszk virított, az egyszerhasználatos orvosi típusból. Még mindig elmosolyodunk ezeken a poénokon, de a maszkok már annyira az életünk tartozéka lett, hogy már nem botránkozunk meg azon, ha esetleg valaki a közterek szoborgyermekeit is beöltözteti. Már majdnem megkérdeztem unokahúgomtól, hogy Vácott jártál? Miért nem szóltál, mert akkor mi is maszkot húzunk, és lemegyek a térre a szobrokhoz, de ahogy olvasom a kép alatti szöveget, kiderül, hogy azért küldte el a képet, mert azt 2009 október 2-án (!) készítette, és mostanában ismét rábukkant a múltból.
De akkor még… kérdeztem magamtól, és döbbenten meredtem a képre, ami valószínűleg egy olyan délutánon készült, amikor a környékbeli gyerekek kórházasat játszottak a szobrokkal.
De akkor még a maszk nem volt része a mindennapi életünknek. És a környékben egészségügyi intézmény sincsen. És mi van, ha ez egy üzenet volt a jövőből? Vagyis, a mostani jelenből, amikor maszk nélkül nem léphetünk ki otthonunkból?
Játsszunk el a gondolattal. Tizenegy évvel ezelőtt, ha felismerünk egy üzenetet a jövőből, hogy egy évtized múlva egy világméretű vírusfertőzés kellős közepébe sodor az élet, elhisszük? Nem valószínű. Azt gondoltuk volna, hogy aki üzent, az sok katasztrófafilmet nézett és feleslegesen ijeszteget minket. Persze volt egy AIDS, ami csak a társadalom egy bizonyos részénél tarolt, és volt Ebola is, ami nem a mi földrészünkön okozott tragédiát, így ezek a jelek sem késztettek volna senkit arra, hogy a legrosszabbra készüljön.
Persze, ha most lehetőségünk lenne a tizenegy évvel ezelőtti önmagunknak üzenni a közgáz suli melletti szobrokon, mit üzennék? Mi lenne a legfontosabb gondolat, olyan, amit elhinnének, és komolyan is vennének.
Persze, felmerülhet sok ötlet az egészséges életmódról, és a higiéniáról, ami segít a vírus megelőzésében, de valljuk be, most a vírus jelen időszakában sem mindig tartjuk be ezeket, nemhogy tíz évvel ezelőtt, amikor még csak a filmeken láthattunk vírusveszélyt. Vagy az online kommunikáció elsajátításának fontossága, ami szerencsére a technika fejlődésnek robbanásával amúgy is beköszöntött. Arról nem is beszélve, hogy tizenegy évvel ezelőtt ki hitte volna el, hogy az idegenforgalom és a szolgáltatóipar résztvevői munkanélkülivé fognak válni egyik percről a másikra, és külföldi nyaralás csak a nagyon gazdagok kiváltsága lesz, mert azért van az a pénz, aminek hatására megnő a biztonság és rugalmassá vállnak a törvények.
Talán pont ma van egy éve, hogy hazamentünk, és nem mentünk vissza dolgozni és azóta, a kollégákat, vagy az osztálytársakat a monitoron csak egy kör jelenti. Nem kell tizenegy év, az utóbbi egy év mérlegét sem hittük volna el, egy a jövőből jött üzenetet olvasva.
Nem hittük volna, hogy egy év után ugyanúgy lezárják az országot és csak a következő napokban tudhattuk meg a részleteket, akár egy évvel ezelőtt – mintha semmit sem tanultunk volna az eseményekből. Azt sem hittük volna el, hogy egy év alatt a 3. hullámot éljük át, a vírus újabb mutációi egyre gyorsabban terjednek és veszélyesebbek lesznek, vagy a veszély nem csak egy hír a reggeli műsorokban, hanem szeretteink elvesztését jelenti.
Talán a legfontosabb üzenet a jövőből a COVID elleni vakcina elérhetősége lenne, és az, hogy mi ellen és meddig védenek.
A válasz miatt azért, ne csak az iskolás gyerekek szobrát figyeljük! ♦