Maszk a váci szobrokon: üzenet a jövőből?

Kis Szabó Fanni üzenetét megnyitva az egyik belvárosi szoborcsoport iskolásai villantak elém, mindkettő arcán a jelenlegi életünk legfontosabb tartozéka a szájmaszk virított, az egyszerhasználatos orvosi típusból. Még mindig elmosolyodunk ezeken a poénokon, de a maszkok már annyira az életünk tartozéka lett, hogy már nem botránkozunk meg azon, ha esetleg valaki a közterek szoborgyermekeit is beöltözteti. Már majdnem megkérdeztem unokahúgomtól, hogy Vácott jártál? Miért nem szóltál, mert akkor mi is maszkot húzunk, és lemegyek a térre a szobrokhoz, de ahogy olvasom a kép alatti szöveget, kiderül, hogy azért küldte el a képet, mert azt 2009 október 2-án (!) készítette, és mostanában ismét rábukkant a múltból.

De akkor még… kérdeztem magamtól, és döbbenten meredtem a képre, ami valószínűleg egy olyan délutánon készült, amikor a környékbeli gyerekek kórházasat játszottak a szobrokkal.

De akkor még a maszk nem volt része a mindennapi életünknek. És a környékben egészségügyi intézmény sincsen. És mi van, ha ez egy üzenet volt a jövőből? Vagyis, a mostani jelenből, amikor maszk nélkül nem léphetünk ki otthonunkból?

Játsszunk el a gondolattal. Tizenegy évvel ezelőtt, ha felismerünk egy üzenetet a jövőből, hogy egy évtized múlva egy világméretű vírusfertőzés kellős közepébe sodor az élet, elhisszük? Nem valószínű. Azt gondoltuk volna, hogy aki üzent, az sok katasztrófafilmet nézett és feleslegesen ijeszteget minket. Persze volt egy AIDS, ami csak a társadalom egy bizonyos részénél tarolt, és volt Ebola is, ami nem a mi földrészünkön okozott tragédiát, így ezek a jelek sem késztettek volna senkit arra, hogy a legrosszabbra készüljön.

Szeretné elolvasni cikkünket? Jelentkezzen be! Vagy csatlakozzon hozzánk! Indítsa el a 14 napos ingyenes próbaolvasási időszakot!

Kérjük, támogassa a független váci újságírást azzal, hogy cikkeinket olvassa és előfizet lapunkra!