A sokoldalú jegyző: Törőcsik Edit

Törőcsik Edit huszonöt éve váci. Sződliget jegyzője, anyakönyvvezető. Szenvedélyes utazó (bár ezt most a pandémia háttérbe szorítja), súlyemelő, crossfitter, anya, testvér, barát, van öt diplomája, sokat fut a Duna-parton, egyébként alföldi származású. És nemkülönben ügyes novellista. Írásaiban az önértékelés alakzatai jól érzékelhetőek, pontosak, szövegei érzékenyen reflektálnak a társadalomra, különösen a férfi-nő kapcsolatokra. Az őt megérintő témákat jól kezeli a novellákban. Ha már fizikailag nem lehet utazni, Edit az emberi lélek, az emberi sorsok tájain utazik a megírt szövegeiben. Nem is akárhogyan. Fontosak számára a megírt karakterek apró részletei. A novellák finoman reagálnak az emberi lélek működésére, az emberi kapcsolatokat mozgató erőkre.

– Novellái könnyedek, egyszerű történetek, legtöbbször megkapó, meglepő csattanókkal a végükön. Nekem az az érzésem, hogy elsősorban a női olvasók a fő célközönség. A történetek mennyire szólnak az ön életéről, mennyi bennük a fantázia?

  • A történeteim nagy része igaz történet, de nem velem történt mindaz, amiről írok. A munkám során rengeteg emberrel találkozom, érdekes és különös, különleges sorsokkal. A novelláim női sorsokat mondanak el, nyilván ebben az is benne van, hogy én is nő vagyok, de ettől függetlenül a történetek univerzálisak. Szólnak annak, aki kíváncsi rájuk és befogadja őket. Az olvasók reakciói is érdekesek, hiszen voltak olyan novelláim, amikre elképesztő méretű visszajelzést kaptam, hogy ilyen nincs, ez nem történhetett meg, és nem hitték el, hogy pedig de, ez a valóság. Vagyis a valóság irodalmi nyelven, az én szubjektumomon átszűrve.
OLVASÁSRA AJÁNLJUK  Újabb elismerésben részesült dr. Horváth Ferenc a váci levéltár igazgatója

– A bevezetőben olvashattuk, mi mindennel foglalkozik. Hogyan fér ennyi minden az életébe?

  • Munka előtt futok, este pedig általában edzek. Most, hogy zárva van az edzőterem, a házunk kazánházában, akkor tudok súlyt emelni, amikor akarok. Ha nem megy az alvás, akár éjszaka is. Pár évvel ezelőtt indultam el egy hátizsákkal utazni, ami nagyon sokat adott. Sok kalandot éltem át Dakartól Tiranán át Jerevánig, Jeruzsálemig, és megtanultam: az emberek jók, és segíteni akarnak, bárki bármit is mond.

Szeretné elolvasni cikkünket? Jelentkezzen be! Vagy csatlakozzon hozzánk! Indítsa el a 14 napos ingyenes próbaolvasási időszakot!


 

Kérjük, támogassa a független váci újságírást azzal, hogy cikkeinket olvassa és előfizet lapunkra!

Oszd meg, hogy mások is tudjanak róla!
feliratkozás
visszajelzés
guest

0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments