A tánc megszállottja: Csermely György
Április 29-e, a Tánc világnapja. E jeles világnapot Jean-Georges Noverre francia koreográfus születésnapjához kötik. Amióta az ember életének része a hangszeres ritmus, gyakorlatilag azóta beszélhetünk táncról is, hiszen az embereket táncra, valamiféle táncmozgásra ösztönözte a zene. Ahogy előre haladunk az időben, úgy találkozunk a kialakult klasszikus tánckultúrákkal. Rájöttek a régiek, hogy az emberi test kiválóan alkalmas művészi mozdulatrendszerek kialakítására, azokat dinamikai értelemben is végtelen számban lehet kombinálni. Például a balett az ismert táncművészeti ágazatok egyik legkidolgozottabb, ahogy a szakemberek fogalmaznak: mozdulatnyelve.
Ha Vác és táncművészet, akkor legtöbbünknek a Váci Jeszenszky® Balett jut eszébe, akinek vezetője Csermely György táncművész, táncpedagógus, producer, a Váci Jeszenszky® Balett alapító igazgatója. Az igazgatót idén márciusban Prof. Dr. Kásler Miklós, az emberi erőforrások miniszterétől a táncművészet terén kiemelkedő alkotói, előadói tevékenysége elismeréseként Harangozó Gyula-díjban részesítette. Rangos díjakból korábban is jutott bőven, a Váci Jeszenszky® Balett például megkaphatta Pest Megye legrangosabb művészeti díját 2005-ben, majd ezt követően 2019-ben Vác Város Művészeti Díját is. De ne hagyjuk ki azt se, hogy a magyar köztársaság elnöke 2018. március 15-én, a nemzeti ünnep alkalmából Csermely György részére, Vác város modern táncoktatásának és sokrétű táncéletének megteremtésében betöltött úttörő szerepe, valamint több évtizedes táncpedagógusi és produceri tevékenysége elismeréseként a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozta. Csermely György Nagymaroson született, a Magyar Táncpedagógusok Országos Szövetségének tagja, a Magyar Divat és Sporttánc Szövetség tagja és pontozó bírája. A magyar táncművészet kiemelkedő alakja és a moderntánc művészet megteremtője, Jeszenszky Endre tanítvány. Pest megye közgyűlése 2005-ben „Pest megye művészetéért” díjjal ismerte el, az oktatás székhelyét adó Vác városa pedig Csermely György negyed százados munkásságát 2016-ban Pro Urbe díjjal jutalmazta. Tehát, azt lehet mondani, ha Vácott tánc: akkor Csermely György.
– Azt hiszem nem kérdés, hogy testünk, mozdulataink, a tánc által képesek lehetünk az érzelmek, emberi viszonyok, intenzitás, dinamika ábrázolásán túl akár komoly filozófiai kérdések ábrázolására, megválaszolására is. Ön mikor érezte először, hogy a balett, a tánc világa igazán a sajátja?
- Amióta tudatára ébredtem annak, hogy létezik a tánc, azóta megragadta a figyelmemet. Középiskolás korom óta kötődöm Vác városához. Akkoriban itt még nem volt kialakult hagyománya a táncművészetnek és tánc oktatásnak annak mai értelmében, így ezért nekem rendszeresen Budapestre kellett beutaznom hetente négy alkalommal. A rendszerváltást követően felismertem az ebben rejlő lehetőséget és megragadtam az alkalmat. Én voltam Vácott az első, aki képzett oktatóként indíthattam el a tanfolyamainkat. Jeszenszky Endre a jazztánc magyarországi műfajalapítója volt a mesterem és a váci oktatásban, tizenegy évig voltunk kollégák. Iskolánk az ő nevét viseli, az 1955-ben alapított országos hírnevű iskolája központját 1997-ben áthelyeztük Budapestről Vácra, ezzel egy időben engem nevezett ki az alapítványa élére és a névhasználata kizárólagos jogutódja is én lettem.
Szeretné elolvasni cikkünket? Jelentkezzen be! Vagy csatlakozzon hozzánk! Indítsa el a 14 napos ingyenes próbaolvasási időszakot!
Kérjük, támogassa a független váci újságírást azzal, hogy cikkeinket olvassa és előfizet lapunkra!