Április 9-én a Lyra Könyvesház Torony Galériájában nyílt meg Kónya Enikő kiállítása Hommage Bauhaus címmel. Németh Árpád festőművész nyitotta meg a tárlatot, aki ismertette a kiállított anyag stílusának hátterét.
Megtudhattuk, hogy 2019-ben volt 100 éve, hogy ez az intézmény elkezdte működését Weimarban. A Bauhaus a XX. század legnagyobb hatású művészeti-szellemi mozgalma volt, amely nem csak a képzőművészetben, hanem az építészetben és a tárgyalkotó iparművészetben is meghatározó változásokat idézett elő. Rövid – mintegy szűk 15 évnyi – fennállása, működése megváltoztatta az alkotásról addig vallott nézeteket és még megszűnte után is, mind a mai napig kidolgozott elvei és szellemisége alapját képezik a modern építőművészetnek és alkotóművészetnek. Elhangzott még, hogy az 1919-ben – Walter Gropius vezetésével induló intézet a kor legkiválóbb művészeit tudhatta az oktatói, tanári karban, köztük a magyar Moholy-Nagy Lászlót és a formatervező Breuer Marcellt. Alapelvként vallották, hogy az alkotóművészetnek, építészetnek feladata van, amit a tudomány és a kor lehetőségei szerint a legmagasabb színvonalon kell megvalósítania.
Mindezt ipari szinten és módszerekkel, hogy – és ez az egyik legfontosabb elv – ez a minőség lehetőleg a legszélesebb néptömegek számára is elérhető legyen. Ennek érdekében az egyszerűség, az anyaghasználat, a komplex szemléletű megvalósítás kell, hogy szolgálja az emberek lakásainak, használati tárgyainak, ruházatának, életmódjának jobb minőségét. Németh Árpád kifejtette: ez volt az a funkcionalista elv, ami a maga korában természetszerűen baloldalinak, kommunisztikusnak számított: korszerű volt, progresszív volt és szociális beállítottságú. Így aztán a náci hatalom elől Dessauba kényszerült, majd 1932-33-ban működése ellehetetlenült és megszűnt a Bauhaus.
Kónya Enikő (képünkön) mostani kiállításának apropóján elhangzott, hogy képein L. Feininger színelméletének jellemző alapszíneit használja a Bauhaus szellemében. Azonban, miközben általában a Bauhaust idézi, minden egyes képe – a színkombinációk és leegyszerűsített formák segítségével – egyedi gondolatokat közvetít úgy, hogy még napjaink problémáit is megjeleníti, például, utalva a pandémiára. A képek tehát egyenként önálló egységeket képeznek a kiállítás hangsúlyozott összhangján belül.
Maga az alkotó is kifejtette gondolatait. Kónya Enikő elmondta, hogy kiállítását, mind formavilágát, mind technikáját, és mind mondanivalóját tekintve tematikusan építette fel. A Bauhaus szellemiségével 2019-ben került kapcsolatba. A Honvéd Kulturális Egyesület, tisztelegve a 100 éves Bauhaus előtt, csoportos kiállítást rendezett Budapesten. Az első kép arra a kiállításra készült, de már akkor tudta, nem az egyetlen marad. A tavalyi évben kezdődő pandémia során ő is karanténba került, és ez az időszak indította útjára a többi kép megszületését. Így a kiállítás amellett, hogy a Bauhaus előtt tiszteleg, egyben a pandémiára is reflektál. Kónya Enikő úgy gondolja, hogy a Bauhaus szellemiségére jellemző egyszerűsítő szín- és formavilággal tudja a leginkább kifejezni az érzéseit, azokkal a tiszta színekkel és mértani formákkal, melyeket a képei megalkotásához használ.
A tárlat megnyitója hordozott némi irodalmi tartalmat is. Kónya Enikő egy Kassák Lajos verset olvasott fel. Azért választotta Kassákot, mert mint elmondta: Kassák Lajosnak szoros kapcsolata volt a Bauhaus irányzattal, egyben Kassák a magyar avantgárd mozgalom meghatározó alakja volt. Író, költő, műfordító és egyben képzőművész is. Ő maga is festett konstruktivista képeket. 1922-ben pedig Moholy Nagy Lászlóval – a weimari Bauhaus iskola egyik alapító tanárával – közösen szerkesztették meg és adták ki az Új művészek könyvét. A Festményeim előtt című verset hallhatták a megjelentek.
Kónya Enikőről megtudhattuk még, hogy gazdasági és jogi területen szerzett diplomát, a közigazgatásban dolgozott közel negyven évig. Jelenleg Szentendrén él és alkot. Művészi tanulmányait Budapesten, egy zuglói festőiskolában, Varga Zsófia festőművész mellett kezdte el. Ezt követően csatlakozott a Honvéd Kulturális Egyesülethez, melynek jelenleg is tagja. Itt találkozott Frömmel Gyula, Vankó István és Lunger Katalin festőművészekkel, akikre mestereiként tekint. Emellett bekapcsolódott a váci alkotóművészek egy csoportjának művészeti életébe. Ebből az alkotóközösségből Németh Árpád és Rákos Éva festőművészeket emelné ki, akik szintén sokat segítenek a szakmai fejlődésében. Jelenleg is fejleszti tudását egy festő iskolában, ahol tanárai Kovács János Zoltán, Szabó Andrea Cecília és Kováts Nikoletta festőművészek. Ahogy a kiállításon is olvasható-látható bemutatkozó írásában fogalmaz: „Az alkotás életem része. Témáimat személyes élményekből, belső és külső inspirációkból merítem. Szeretek kísérletezni, kalandozni a színek és formák világában. Festményeim témája folyamatosan változik csakúgy, mint a technikája. Célom az önkifejezés, az, hogy a képeimben megjelenjenek pillanatnyi érzéseim, hangulataim. Bízom benne, hogy ez az önkifejezés nem öncélú csupán, hanem megtalálja az utat azokhoz az emberekhez is, akiknek ez tetszik. Ennek érdekében folyamatosan megjelenek csoportos és egyéni kiállításokon. Kiállításaimat szeretem tematikusan felépíteni.”
A tárlat május 6-ig tekinthető meg a Lyra Könyvesház Torony Galériájában. ♦