A Párbeszéd Magyarországért Pest Megye 4. számú választókerületének elnöke. Pénzügyi vezető volt, a szuper porszívókat is gyártó Dyson-nál. Élt Tokióban, Hongkongban, Angliában, de mégis hazajött tavaly. Ő Kurnász Anikó, aki Vácon született ugyan, de a sors elsodorta őt. Most Csőváron él a szülői házban. Azt mondja 20 év után döntött úgy, hogy más területen szeretné kipróbálni magát, és ez a politika lett, de emellett szeretne orvosnak is tanulni.
– A múltkor egyik beszélgetésünk alkalmával mondtad, hogy te külföldön cégvezetéssel foglalkoztál. Hogy kerültél a „semmiből” egyszer csak vissza, bele a váci közéletbe? Mit kell tudnunk rólad?
-Eredetileg is innen származom, én Vácott születtem és Csőváron nőttem fel. Itt jártam iskolába, Csővárra és Acsára, utána Budapestre kerültem fel egy középiskolába, a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumba. Azután az történt, hogy kiköltöztem Angliába, ahol egy iskolában dolgoztam, mozgássérült és fogyatékos gyerekeknél voltam osztálysegítő. A szokásos dolog történt, hogy megismerkedtem egy fiúval és végül is ott maradtam. Férjhez mentem, családot alapítottam. Van egy fiam, ő most már 24 éves, ott született. Ott ragadtam Angliában. és valamit kezdenem kellett magammal. A pénzügyi területet választottam, mivel könyvelőként szereztem szakképesítést. Egy ot- tani csúcstechnológiai céghez, a Dyson-hoz szegődtem. Itthon annyira még nem ismerték, bár ez már változott az elmúlt években. Nagyon szerettem ott dolgozni és nagyon büszke is voltam a termékeikre. Húsz évet töltöttem velük, vezető lettem a pénzügyi osztályon. Nagyon szerencsés voltam, segítettek diplomát szerezni, munkám mellett. A karrierem így fejlődött, nekik köszönhetően egy picit utaztam is a világban. Tizenkét év Anglia után kiküldtek Hongkongba, hogy ott nyissak egy új ázsiai központot, mivel az lett a cég új fókusza. Az ott töltött négy év felében sokat voltam Kínában is, ahol pénzügyi igazgatóként vezettem az új vállalatunk alapítását és felfejlesztését. Innen Japánba, pontosabban Tokióba mentem két évre, hogy az akkori legnagyobb piacunkat vezessem. Ma már ez Kína.
Végül “visszajöttem” Bécsbe további két évre mint a kelet-közép-európai régió pénzügyi igazgatója, többek között Magyarországért is felelve.
Ott ünnepeltem a huszadik Dyson évfordulómat, és nagyon elkezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy valami mással is szeretnék foglalkozni az elkövetkező húszban. Eredetileg nem érdekelt a pénzügyi szakma, de én nagyon szeretek új dolgokat tanulni, fantasztikus lehetőségeim is voltak, és ezért nagyon élveztem, amikor bele kerültem. Itt volt az ideje viszont, hogy olyan pályára lépjek ami mindig is érdekelt és a humán érdeklődési körömhöz is jobban passzol.
– Pénzügyi vezetőként dolgoztál a Dyson-nál és mégis a politika hozott haza, vagy más?
-Mind a kettő. El kell mondjam, hogy én teljesen apolitikus voltam úgy ezelőtt 5 évig, nem is szavaztam még életemben, mert még túl fiatal voltam, amikor elmentem itthonról. Amikor pedig külföldön laktam, úgy gondoltam, hogy inkább nem szólok bele abba, ami itthon történik, ha már én máshol fizetek adót. De aztán egyre jobban láttam a rossz híreket, mert a rossz hírek, azok bejárják a világot. Nagyon őszinte leszek: amikor én kiköltöztem 18 évesen, akkor külföldön úgy fogadtak, hogy hú a magyarok milyen klassz kicsi nép, milyen okosak. Az elmúlt 5 évben vettem észre, hogy más fogadtatásom van.
A másik dolog az, hogy elkezdtem természetesen figyelni arra, hogy mi történik itthon. Két dolgot láttam: hogy micsoda gyűlöletkeltő propaganda megy, az uszítás, ami elkezdődött nagyon el kezdett bántani. És gyakran jártam haza, mikor a szüleim még éltek és azt is kezdtem észrevenni, hogy mennyire nőnek a különbségek, hogy tényleg nagyon kevés, akinek nagyon jól megy a sora itthon, miközben szerintem rengetegen maradtak az út szélén, akármit mondanak is. Ez nagyon el kezdett zavarni. Ezért azt gondoltam, hogy tökéletes időzítés volt a tavalyi nyár, hogy hazajöjjek és két dolgot is kipróbáljak. Az egyik az, hogy készüljek a felvételire az orvosi egyetemre. A másik pedig, hogy 2022-ben jönnek a választások és most van a lehetősége, hogy próbáljak valamit tenni azért, hogy akkor változtatni lehessen. Nagyon sokan elégedetlenkedünk a jelenlegi helyzetünkről, én szeretnék tenni is valamit.
– Miért a Párbeszéd? Miért őket választottad, hiszen, ha az ellenzéket nézzük elég sok új párt és régi párt is van?
-Őszintén szólva körbe is néztem köztük. Amivel engem a Párbeszéd megfogott, az az Alapjövedelem volt. Nincs olyan célkitűzése a pártnak, ami mögé én szívvel-lélekkel nem tudok beállni, legyen az szociális, oktatási vagy kisebbségi ügy. Nagy szerencsém volt, Tordai Bencével korán találkoztam. Sokan csak a “botrányairól” ismerik őt, én nagyon értékelem a tanácsait mert, az egyik legokosabb, egyben emberségesebb politikusként ismertem meg. Újoncként rengeteget kell tanulnom, de senki sem született politikusnak…természetesen itt csak a pozitív dolgokra gondolok! Cserébe hozom az őszinte segítségnyújtási vágyamat, a realitásban gyökerező hátteremet. Tapasztalatomat szervezeti és hálózat-építésben, felelős döntésekben. Tudok akár stratégiailag is gondolkodni, de fel tudom gyűrni az ingemnek az ujját is. Remélem, az emberek tudnak majd ezzel is azonosulni, nem csak a politikai nézeteimmel.
– A párt színeiben és talán magánemberként is, több jótékonysági szerveződésben részt vettél már. Hol tartanak ezek az ügyek, dolgoztok-e jelenleg valamin?
–Piri néni volt az első, akin segítettünk itt Vácott, egészen véletlenül találtam rá. Mint bárki más, ha egyszer valakire rátalálsz, a lelkiismeret nem engedi, hogy hátat fordíts neki, ezért legtöbbször nem is említem nyilvánosan. Húsvétkor és karácsonykor adtam hírt róla de egyébként szinte minden héten ott vagyok nála. Viszont az nagyon zavar, hogy ő csak egy ember akiről tudok a sok hasonló sorsú közül. Fel is vetettem Matkovich Ilonának egy ötletet ezzel kapcsolatban. Tudom, hogy kevés a pénz, de annyi sok jótékonysági szervezet van, akik sok esetben nem tudnak ezekről a rászoruló emberekről. Az önkormányzat össze tudná kapcsolni őket és akár aktívan is segíteni tudna a közétkeztetéssel például, hogy naponta egyszer ezek az emberek ételhez jussanak és ne arra várjanak, hogy hol a király, aki rájuk nyitja az ajtót, ha éppen van ideje. Hosszú távon persze tőlünk a Párbeszédtől erre is lenne jó az Alapjövedelem.
– Legutóbb a tervezett a dunai kotrás miatt indította- tok petíciót.
-Igen. A Duna-kotrás petíciót már több mint tízezren látták. Most fórumokat szervezünk hogy a helyi érdekeltségek is képviselve legyenek. Ez egy első lépés arra, hogy galvanizáljuk az összefogást ezzel kapcsolatban. Az ügynek vannak európai uniós vonatkozásai is, Jávor Benedek azokat vizsgálja. Először is több publicitást kell, hogy kapjanak a tervek. Azt nem reméljük, hogy teljesen le fogják állítani a projektet, de azt el akarjuk érni, hogy csak olyan formában legyenek megvalósítva, ami nem lesz káros sem a környezetre sem a környező ivóvíz bázisokra. Ezek legalább annyira fontosak mint a környezetvédelmi tényezők.
– Sok sikert kívánok a további munkádhoz és az orvosi egyetemhez is! ♦