Az egyik városházi orgánumon olvastam a napokban, hogy az új útpadka tisztító géppel sikerül az út szélére kiülepedett szálló port és egyéb anyagokat letisztítani. Ennek nagyon megörültem, mert ahol én is járok nap mint nap, ott már az út szélén nem csak kiülepedtek, hanem abból a gyomok ki is serkentek. Remélem valahogy a takarítás idejére az út szélén parkoló gépkocsikat is sikerül legalább a takarítás idejére „kirobbantani”.
Az írás azzal folytatja, hogy a takarítógép az út mentén ezzel a szálló port is eltakarítja, és így tisztul a város levegője, a Földváry téri mérőállomás nem fog annyi szálló port mérni.
Itt azért álljunk meg egy pillanatra és nézzük meg, miről is van szó.
A környezetvédelemben méretük és viselkedésük alapján beszélhetünk ülepedő és szálló porról. Az ülepedő por az 5 mikronnál nagyobb méretű porszemcsék, amik a közúti forgalomban folyamatosan jelen vannak, de azok nem csak a szállító járművekről hullanak, hanem a kéményekből is kibocsátják őket, és még sok más úton a levegőbe kerülhetnek. Az bennük a „jó”, hogy viszonylag nehezek és ezért a súlyuk miatt maguktól is kiülepednek, és az út mentén lerakódnak. Részben ebből adódnak az útpadka mentén kialakuló sárfoltok. A szálló por, amit a mérőállomás is mér az 5 mikrontól kisebb részecskéket jelenti, amik annyira picik és könnyűek, hogy maguktól csak nagyon nehezen ülepednek ki. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, kell a párás, esős idő, amikor is a nedvesség hatására nehezebbé válnak, és ők is landolnak az út porában. Ezeket a parány részeket is a kéményekből az ipari egységekből, vagy egy ide tévedt sivatagi vihar porából kaphatjuk és a közúti forgalom folyamatosan kavarja őket, ezért veszélyesek az utak a gyalogosok számára.
De miért ezeket a szálló parányokat méri az állomás – kérdezhetnénk.
Mert míg az ülepedő por viszonylag nagyobb szemcséit, ha belélegezzük irritálja a légútjainkat és kiköhögjük őket nagyrészt, addig a szálló port gond nélkül belélegezzük és lehetőséget kap ezzel, hogy a légútjainkon lerakódjon és felszívódjon belőle a veszélyes alkotó. Ezek a parányok hajlamosak arra, hogy összeálljanak (mint két kicsi legó) más a kipufogókból kiömlő emberi szervezetre veszélyes anyagokkal és azt is bejuttassák így a szervezetünkbe. Ezért mérik őket, és amint a mennyiség átlépi a határértékeket a városnak cselekednie kell a füstgáz (szmogriadó) riasztásban meghatározott módon. Sajnos a szálló por problémakörének megoldására a takarítógép nem alkalmas, az sokkal bonyolultabb probléma.
A város légszennyezésére mutatnék két képet, amik egymás mellé vannak szerkesztve. A jobb oldali képen egy a kettes út mentén a domináns észak-nyugati széllel szemben áll és a falon a sötéten kiülepedett szennyező anyagokat a negyedik szintről egyre ritkábban őrizte meg a fal. Látható, hogy a tető környezetében kapta a legnagyobb port. Szakmai szemmel a válasz egyértelmű. Az elmúlt évezredben a cementgyár porkibocsátása még a technológiai fejlesztés előtt magas volt. (Ma már szerencsére a kibocsátás jóval a határérték alatt van, ettől már nem kell félnünk.) Így, a gyár magasan lévő 3 nagy kéményéből kiömlő por szélzászlót alakított ki, vagyis amerre a szél fújt, arra terültek és a porszemcsék súlyuknál fogva egyre lejjebb ereszkedtek, míg találkoztak a képen látható fallal. A kép tanulsága szerint itt nem is a közúti forgalom volt a domináns, mivel a szélzászló szennyező hatása nem sok nyomot hagyott az alacsonyabb szinteken.
A kép jobb oldalán látható szent István téri toronyház pont ellentétes képet mutat. Az itt látható fal pont a domináns széllel ellentétes oldalon van. Vagyis itt elsősorban a helyben kialakult közlekedési levegőszennyezés által kibocsátott anyagok kiülepedése figyelhető meg. Itt a legnagyobb problémára a földszinten lehet következtetni, és onnan felfelé egyre csökken a lerakódott szennyezés, ami már a hatodik emeleten egész tiszta képet mutat a falon, addig viszont lehet látni, mit okozott a kettes út, illetve a buszpályaudvar gépkocsiforgalma. Amíg a földszinten a nehezebb ülepedő, az ötödik környékén a könnyebb, szálló por hagyatéka látható.
A padkatisztító üzemeltetése mellett, ami leginkább a kiülepedett és az út szélén megkötött por eltakarítására alkalmas, először is mérni kellene, nem csak az egyetlen mérőpontra támaszkodva, mert az minden szempontból kevés. Miután láthatnánk a mérésekből, hogy hol, mennyire veszélyes a helyzet, akkor lehetne eltervezni a forgalomcsillapítást, a kibocsátás csökkentését (mert azért a lakóházak, középületek, gyárak kibocsátása is rontja a helyzetet) és az aktív védekezést, ahol az szükséges (például biofalakkal).
Igen, ehhez akarat és pénz kell, meg egészséges emberek, akik a védekezést megvalósítják. Persze, aki krónikus légúti megbetegedést kap az nem tudja bizonyítani, hogy én attól vagyok ilyen, mert szennyezett a levegő. Azt mondják, lehet attól is, meg egyéb mástól, amivel megkapják a levegőszennyezők a felmentést. Mi meg nézhetünk magunk elé, és mondhatjuk, hogy rosszkor éltünk rossz helyen. ♦