A világ problémái, ahogy az általános iskolás alkotók látják

Egy közös fotó még belefért az egészségtábor kiállítás előtt és egy nagy taps, amit a felkészítő művésztanárok kaptak, majd mindenkit kitelepítettek a művelődési központ belső udvarára, Covid mentes övezetbe, ahol sor került a program megnyitójára, a táborozók névsorának egyeztetésére.

Természetesen, minden alkotó táborozni szeretne, de sajnos csak 30 résztvevőt enged a pályázaton nyert költségvetés. Pedig az idén is sok településről pályáztak (Vác, Szob, Vácduka, Göd, Szentendre, Sződ és Szokolya) és több, mint 150 pályamunkát adtak be a résztvevő 14 iskolából. És a rajzokat elnézve kétszer annyi gyerek is megérdemelné a táborozás lehetőségét.

De még ez a jelenlegi lehetőség is a Covid jóvoltából adatott meg, mert még az előző önkormányzat által meghirdetett pályázatból nyert költségeket most a vírus múlásával van lehetőségünk felhasználni. (A középiskolás drogprevenciós tábort már az idén nem tudjuk megrendezni, mert sem tavaly, sem az idén nem hirdettek pályázati lehetőségeket. Ha az idén mégis meghirdetnék, és persze nyernénk, akkor is csak jövőre tervezhetnénk a táborral.)

No, de örüljünk ennek az utolsó lehetőségnek, ami a sorban a 27. Ennyi éve tartottuk az első tábort, ami már több mint egy emberöltő, és több mint hagyomány. Szerencsére még vannak olyan régvolt úttörőtáborok, amiket a Balaton partján nem kebeleztek be és kifizethető áron helyt ad a gyerekeknek. Jó volt látni a sok gyereket, akik örültek a táborozás, az ismeretlen élmény eljövetelének és a szülőket, akik értékelik a szervezők munkáját és egy ingyenes táborozás lehetőségét. (Ma már a táborozásért súlyos tízezreket kell fizetni.) Amikor megnyugodtak a kedélyek, vetett még mindenki szüleivel egy-egy pillantást a győztes alkotásra és hazament vacsizni. Magamra maradtam a képekkel. Ismerem már mindegyiket a zsűrizésből, tudom, melyik mennyit ér, mennyi fantázia és menni szakmai tudás lakozik bennük. Mégis, most először gondolkoztam el azon, hogy a megadott témaköröket hogyan közelítették meg a gyerekek.

A legtöbb pályamunka a „Madarak, akiket én nagyon szeretek” témakörben született, ahol mindenki megörökíthette kedvencét. Mégis voltak sokan, akik elvonatkoztattak és a kedvenceikre leselkedő veszélyekre hívták fel a figyelmet. Érdekes módon, a gyerekek természetről alkotott képébe is egyre inkább a természetrombolás, és az elvesztegetett lehetőségek jelennek meg. Furcsa, de a helyzetet nem látják megoldhatónak és a megmaradt lehetőségek szikráit jelenítik meg maximum. Érdekes módon, már nem az utolsó perceket emlegetik (mint 20 évvel ezelőtt), hanem az eljátszott lehetőségeket. Állataik inkább mementók, mint élő lehetőségek.

A közlekedésbiztonsági kérdésfeltevés, mely szerint a „Biztonsági öv életeket ment” szintén kedvelt téma volt, mert ezzel a kérdéskörrel a tv hírműsoraiból nap mint nap kapnak jócskán. Természetesen itt a srácoknak lehetőségük volt megrajzolni álmaik verdáját, némi balesettel, hogy a kép illeszkedjen a címhez. A rajzokról kitűnik, hogy a téma nem hatja meg őket és a közutak szörnyűségeiről szakszerűen tudnak tudósítani. Végül is ezt látjuk a tv-ben minden nap. Néha megjelent egy-egy olyan rajz, mely nem a híranyag, hanem az elveszett ismerős szemszögéből közelíti a témát, leblokkolva, az alkotót, akit már nem a verda megrajzolása, hanem a tragédia megjelenítése vezet.

A drogprevenciós témakör „Külső hatások és az én belső világom kapcsolata” felvetésre csak nagyon kevés pályamunka érkezett be. Ez nem elsősorban a 6-7. osztályos tanulók sztártémája. Érdekes módon, akik ezt feldolgozták, azok sem a drogok veszélyeiről rajzoltak, hanem mind arról a sok mentális szemétről, amik minket körülvesznek, amiket ránk erőltetnek és a telefonról, ami a drogokat felváltva lett napjaink legnépszerűbb kábítószere, ami már az általános iskolásoknak is függőséget okoz.

A három témakör üzeneteiről a táborban még sokat fogunk beszélni, és ha jól végezzük a munkánkat a táborozók fontos üzenetekkel érkeznek majd haza, amiket reméljük tovább fognak majd adni.

A kiállítás még 2 hétig tekinthető meg a Madách Imre Művelődési Központ aulájában.

A mellékelt képet Czinege Angéla sződi általános iskolás rajzolta meg. Ő ilyennek látja mindazt, amit mi már megszoktunk a hírekből és nem veszünk észre. ♦