Kacsamentés az ökológiai csapdából
A Covid idején rengeteg irodaház kihalttá vált, amikor a dolgozók hazamentek „homofiszba” és azóta a légkondik egyedül zümmögnek, hallgatják a kávéautomaták időnkénti feltöltéseit és a súlyosan nyíló és záródó liftajtókat, amik egyedül utazzák fel és le szervízjáratukat. Miközben az ember kivár, az állatvilág elkezdi visszafoglalni a paradicsomot, ahonnan elűzetett.
Én is egy ilyen világból költöztem el. A porta még működik, de csak ha nagyon fontos, akkor megy vissza egy-két kolléga a legfontosabb eszközökért. Így tett az igazgatóm is, aki hazafelé menet a zárt belső udvaron vadkacsákra lett figyelmes.
Azt hittem, valami fajsúlyosabb dolog miatt keres, de végül is én foglalkozom madárvédelemmel a cégnél. Így megkönnyebbülten hallgattam őt. Gondoltam, hogy a nyugodt belső udvarba előbb-utóbb beköltöznek a madarak, de vadkacsákra nem számítottam.
Persze, nem is ez volt a gond, mert egy kacsapárnak egy zavartalan, zölddel teli belső udvar a kánaánt jelenti. Itt nyugalomban élhetnek, és ha megéheznek, kirepülnek a négy emelet magas épülettömbből és nyugodtan úszkálhatnak a közeli susnyásban. A probléma ott kezdődött, hogy a kacsapár annyira biztonságban érezte magát, lerakta a tojásait és kikeltek a kiskacsák. Az igazgató szerint, aki közben ismét visszahívott, van 12 egészen picike kiskacsa, akik a magaságyások közti beton sávokon csapatban csipognak az anyjukat keresve. Persze a tojó is próbálta őket visszaterelni a betonról a magaságyásba, de az a kiskacsáknak túl magas volt.
Miután végighallgattam a beszámolót egyértelművé vált, hogy a kiskacsák alig egy naposak lehetnek, és ha a betonon maradnak akkor reggelre megfáznak, még ha az anyjuk fentről melegíti is őket az nem lesz elég a túléléshez. Azonnal indulni kell.
Szeretné elolvasni cikkünket? Jelentkezzen be! Vagy csatlakozzon hozzánk! Indítsa el a 14 napos ingyenes próbaolvasási időszakot!
Kérjük, támogassa a független váci újságírást azzal, hogy cikkeinket olvassa és előfizet lapunkra!