„Vérvarjúk” pedig nincsenek

Sokan azt gondolják, hogy a madarak akkor kerülnek hozzánk legközelebb, amikor télen, némi madáreledellel odaszoktathatjuk magunk köré őket és gyönyörködhetünk bennük. Pedig a szárnyasok csodálatos élete csak ezután kezdődik a tavasz beálltával, amikor elindul a nászrepülés, az udvarlási időszak, amikor a hímeknek (a madaraknál így nevezik a pasikat) önmaguk legjavát kell mutatniuk a tojóknak (így hívjuk a csajokat a madaraknál), hogy velük és ne más hímekkel álljanak párba.

Ez azt jelenti, nem elég, hogy a madárvilágban a hímek a díszesebbek, a színesebbek, hanem ők a daloskedvűek is. Persze ez csak nekünk tűnik dallamnak, nekik a nászidőszak, kommunikációs lehetőségeit jelenti. Egy-egy madárfaj hasonló motívumokkal énekel, ami egyedenként más és más. A legtöbb rigó énekéből ki lehet hallani a „Fütyül a rigó” motívumot, ami minden egyednél egy kicsit másként van kiénekelve. Hogy melyik dallam az igazi, azt mi emberek nem tudhatjuk, de gyönyörködhetünk benne. A 24 órás tavaszi koncert a már említett rigó dallamával kezdődik, amit a teraszon fogyasztott reggeli mellett meg is hallhatunk, ha kertvárosban élünk és van egy kis szerencsénk (na meg, ha aranymálinkó, vagyis sárgarigó költ a környéken). A délelőtt folyamán is folytatódik a koncert, amit az énekes madarak zenekarára írt a természet. Kihallhatjuk belőle a rozsdafarkúak reszelős sikítását, a galambok búgását, a cinegék „nyitnikékjét” és esetenként a szarkák csörrögését is.

Kora délután egy kicsit csillapodik a zenebona, és a kertek alól kihallatszik a kakukk hangja, aki valószínűleg már a tojásának biztos becsempészésének helyét keresi, majd ahogy a délután kezd az estéhez közeledni a komolyabb zenészek veszik át a koncertezést. Először a feketerigók, majd a fenyő- és énekesrigók trillázása töltik be a kertek alját. Mire megjelennek a denevérek, és leszáll az est, megszólalnak az énekesmadarak legvirtuózabb zenészei a fülemülék. Ha nem esik az eső, egész éjszaka énekelnek. Hangjuk nagyon éles, átható és csodálatosan megkomponált futamokat hallhatunk tőlük. A dallam elárulja, hogy mikor szívja be a levegőt és mikor énekli ki magából.

Április közepétől a költési időszak éjszakáit végig énekli, melynek valószínű az az oka, hogy így védi a tojót, hogy míg őrá figyelnek, jelezve, hogy ez a „susnyás” az ő felségterülete, addig az asszony biztonságban melegíti a tojásait, míg ki nem bújnak belőle a fiókák. Persze nem csak a jó hangú madarakban gyönyörködhetünk. Vannak, akik nem túl szépen énekelnek, mint például a szajkók, de nagyon pazar a megjelenésük tarka tollazatukkal. (Egy szajkópár szokott csatlakozni hozzám hazafelé menet az Ambró Ferenc utcán, érdeklődve, ágról ágra repülve). És persze vannak olyanok, akiknek sem a hangjuk, sem a megjelenésük nem túl látványos. Ilyenek a szarkák és a varjak.

Ők viszont roppant értelmesek és ezért bámulatra méltók. Csapatban élnek és cselekszenek. A kertek alatti szarkák rendszeresen játsszák el a szomszéd kutyával, hogy esetlenül bukdácsolnak körülötte, akinek kedve támad levadászni őket. Annyira belemerül az esetlennek tűnő ugrándozó madár becserkészésébe, hogy észre sem veszi, hogy közben a csapatból néhány másik szarka a kutyaeledelt a csőrükbe fogva szépen darabonként átmentik a szomszédba, hogy a blökitől egy kerítéssel távolabbról nyugodtan falatozzanak a kutyakajából.

Hogy miért írtam le ezeket az érdekes dolgokat a madarakról?

Szeretné elolvasni cikkünket? Jelentkezzen be! Vagy csatlakozzon hozzánk! Indítsa el a 14 napos ingyenes próbaolvasási időszakot!

Kérjük, támogassa a független váci újságírást azzal, hogy cikkeinket olvassa és előfizet lapunkra!