Veszélyes viszonyok: a lakosság még emlékezik a veszélyes hulladékok gyűjtésére

Turistaként tőlünk nyugatra fotózás közben, ha lemerül az elem és be akarjuk dobni a kukába ketten is odajönnek, és szigorúan mondják, hogy ne tegyük, mert az veszélyes hulladék, és készségesen megmutatják azt a helyet ahová azt le lehet rakni. Keletebbre, ha megkérdezzük, nem értik, mit nem tudunk, mert a szemetes mellett egy méteres körzetben ott bűzlik mindenféle hulladék, oszt jól elfér ez a kis elem is a többi között.

Mi valahol a határeset vagyunk, mert vannak olyan városok, ahol már ezt az emberekkel megtanították és a lehetőséget is megadták a veszélyes hulladék lerakásához, és van, ahol ez még a jövő projektjének számít.

Vác egy speciális város, ahol a veszélyes hulladék lakossági gyűjtése nem a jövő, hanem a múlt projektje.

OLVASÁSRA AJÁNLJUK  Diakónusokat szenteltek fel Vácon, 55. papi jubileumát ünnepelte Beer Miklós

Több mint 10 évvel ezelőtt még az iskolában és a közintézményekben, boltokban ki voltak helyezve az elemgyűjtő edények, ahová bárki berakhatta a lemerült elemeket (tavaly télen találkoztam az utolsóval az egyik boltban, ahol azt kérdezték, mikor küldöm már, akik kiürítik az edényt, mert az elmúlt évtizedben megtelt?), és évente két alkalommal rendezett az önkormányzat olyan napokat, amikor a városban 3 helyre kitelepült egy veszélyes hulladékos cég és mindenki odavihette a használaton kívüli veszélyes anyagokat. A szomszéd, az autógumit, Lajos bácsi a döglött permetezőszert és a kémia tanár az elhasználódott szemléltető vegyszereket is. Az elemgyűjtőket ugyanez a cég a kitelepülés napján körbejárta és hozzárakta az aznapi szürethez.

Igen, ez pénzbe került. Sok pénzbe, amiből az önkormányzatban mindig is kevés volt és van, de meg kellet alkotni a prioritást. Számba kellett venni, hogy a város most áldoz arra, hogy a veszélyes anyagokat sok pénzért lokalizálja, vagy hagyja, hogy a lakosság szétszórja illegális lerakatként, vagy a kukába (de a végén az is a mi talajunkat szennyezi a lerakóban) vagy a kert végén, a ház sarkában, vagy ahol senki sem látja. Akkor úgy döntöttek, hogy ezt a veszélyforrást nem hagyják az utódainkra problémaként, hanem elkezdik a megoldását.

OLVASÁSRA AJÁNLJUK  Szlávikné Szegner Rita kapta az idei „Fogyatékossággal Élő Váci Emberekért” díjat

Téved az, aki azt gondolja, hogy ez csupán sok pénz. Mert pénzért nem lehet megváltani az emberek szokásait. A sok pénz mellett a sokéves sziszifuszi környezeti nevelésen múlott (Ugye, mire volt jó a Föld Napja, meg a környezetvédelmi versenyek?), hogy a lakosság megtanulta, megszokta, és várta a lehetőséget arra, hogy mikor jön a szórólap, a plakát (akkor még nem volt „fészbuk” üzenet) amin megírták azon a szombat délelőttön mit kell tenni.

Az utcán szembejövet, még mindig megkérdezik, Gyurikám, mikor fognak tartani veszélyes hulladék gyűjtést?


Szeretné elolvasni cikkünket? Jelentkezzen be! Vagy csatlakozzon hozzánk! Indítsa el a 14 napos ingyenes próbaolvasási időszakot!


 

Kérjük, támogassa a független váci újságírást azzal, hogy cikkeinket olvassa és előfizet lapunkra!

Oszd meg, hogy mások is tudjanak róla!
feliratkozás
visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments