Egy fecske, aki zajmérőt tart a kezében

Örömmel olvastam az ifjú önkormányzati képviselőről, aki a 2 sz. főút elkerülő szakaszának a város Törökhegy felőli részét szeretné zajvédő falakkal felszereltetni és ennek alátámasztására zajossági méréseket is végez.

Annak idején, amikor az elkerülő útszakasz tervezését szorgalmaztuk (és mint látható sikerrel jártunk), még nem került szóba a zajvédő fal, mert akkor még a város tervei között nem szerepelt, hogy az út felé fog terjeszkedni. Az elkerülő szakasz kijelölésében fontos érv volt, hogy amennyire csak lehet kerülje el a várost, a terepviszonyok által adott lehetőségen belül. Ebbe a környező települések is beleszóltak, akik szintén azt szerették volna, ha őket is elkerüli az út, így alakult ki egy olyan kompromisszum, amiről akkor még nem gondolta senki, hogy szóba kerül a lakóövezetek közelsége.

De előbb nézzük a zajosságot és azzal együtt a rezgést is, hiszen ilyen esetekben nem csak a környezetre ható zajt, hanem a rezgést is figyelembe veszik, amik kárt tehetnek az építményekben.

Országszerte a települések zajossági övezetekre vannak osztva, ahol a beépítettség, és a terület használatának megfelelően van kijelölve a megengedhető zajhatás. Nappal valamivel több, mint éjszaka. Ezek a határértékek ipari területekre megengedőbbek, mint lakott területekre. Valószínűleg az elkerülő út mentén is nagyobb a tűréshatár, mint bent Deákváron a lakóövezetben.

Ebben az esetben kérdéses az is, hogy a már meglévő út mentén érvénybe léptetett határértékeken változtattak-e, amikor azok az újonnan kialakított lakóövezetek létrejöttek? Folytattak-e zajossági méréseket, hatásvizsgálatot és azok alapján mit tapasztaltak, hogyan döntöttek?

Szeretné elolvasni cikkünket? Jelentkezzen be! Vagy csatlakozzon hozzánk! Indítsa el a 14 napos ingyenes próbaolvasási időszakot!

Kérjük, támogassa a független váci újságírást azzal, hogy cikkeinket olvassa és előfizet lapunkra!