Talán elcsépelt és közhelyes a mondás, hogy amikor útnak indulunk, nem a cél a lényeg, hanem maga az utazás. Kevés szebb hivatás van, mint egy idegenvezetőé. Hiszen embereknek nyújt élményeket, mutat be számukra új tájakat. Új tapasztalatokkal, ismeretekkel gyarapodnak. Az utóbbi hónapok bezártsága után igazi felüdülés egy élménygazdag turisztikai program. Egyéni élvezet is és közösségi élmény is egyben. Ahogy egy író az emberi lélek tájait, térségeit mutatja be az olvasóknak (annak minden szépségeivel és viszontagságaival), az idegenvezető a közelebbi, vagy épp távolabbi környezetünkbe nyújt bepillantást. Vannak unalmas könyvek is, ahogy vannak unalmas idegenvezetők is. Jártam régebben Prágában, ahol az idegenvezető gyakorlatilag felolvasta a bédekkert (az útikönyvet) botladozva a macskakövön, mi meg kerestük, hogy mit kell nézni. Molnár Attila nem ilyen.
Most, hogy a járványhelyzet egyelőre lecsengő tendenciát mutat, van jó néhány olyan iparág, amelyik erre az időszakra várt és nagy fellendülést remél és tapasztal. Az egyik ilyen a turisztikai ipar. Ennek az egyik jeles képviselője Molnár Attila. Néhány éve Vácon él a családjával. 2017-ben az Év Idegenvezetője, a közelmúltban pedig a Magyar Turisztikai Ügynökség 2020-ban kiírt idegenvezető pályázatának egyik nyertese lett. Egy jól megtervezett utazási élmény mellett nagyon fontos a szervező személyisége, fotói alapján Attila amolyan laza, humoros vérprofi utazásszervező, idegenvezető. Ha a szakmai profizmus könnyedséggel, humorral elegyül, abból csak életre szóló élmények születhetnek az utazók számára. Molnár Attila mottója „Magyarországot megismerni kötelesség, megismertetni küldetés”.
A pandémia hogyan befolyásolta a turisztikai ipart?
A korábban megszokott és csúcsra járatott tömegturizmust elsőként törte derékba a járvány, így az idegenforgalomban dolgozók alól a vírus egy csapásra kirántotta a pörgést és kenyeret egyaránt adó megélhetésüket.
Egyes előrejelzések szerint az úgynevezett „local living” típusú vakációk vagy az öko- és agroturizmus előre törhet. Hogyan látja ezt?
Az újjáépülés kezdeti trendjei azt mutatják, hogy a környezettudatosság és a fenntartható szemlélet előtérbe került a hosszú bezárkózást követően. A fogyasztói csoportok jellemző magatartásának és szokásainak ismeretében ez a jelenleg felkapott érdeklődés hamar visszacsitul a megszokott kerékvágásba és a fő szegmens számára ismét a természet múlandóságára fittyet hányó bakancslisták halmozása következik. A „Ki tudja, mikor jön a következő hullám?” médiában sulykolt életérzése a be- és kiutazási korlátozások okán őrült szörfözésre sarkalja azokat, akik utazóképesek és kellő megtakarítással, illetve stabilizálódott diszkrecionális jövedelemmel rendelkeznek.
Tendencia, hogy az utazni vágyók a pandémiát követően aktívabban szeretnének nyaralni, kirándulni és szívesebben választanak távolabbi izgalmasnak tűnő célpontokat?
Az, hogy mit szeretnének a nyaralni vágyók, az egy vélelem. Az, hogy mi minden fog ezekből az ideákból megvalósulni, csak őszre derül ki. Hiú ábrándokat ne dédelgessen senki, mert a világlátásnak most lesz igazán presztizse és az fog utazni, aki megfizeti. A kontraszelekció a szolgáltatói és a fogyasztói oldalon hangzatosan arat ebben a későn induló, már-már tervezhetetlenül csonka szezonban. Az árak a mindennapi megélhetéshez idomulva hamar az egekbe szökhetnek és ha valaki nem foglalja le előrelátóan a nyaralását, az a szűkös férőhelyek és túlárazott kapacitások miatt könnyedén otthon maradhat a repülőgép és a tengerpart helyett.
A turizmussal foglalkozókat, köztük persze az idegenvezetőket sújtotta leginkább a járványhelyzet. Attila hogy vészelte át ezt az időszakot?
Főállású vállalkozóként több lábon állva, szó szerint a végsőkig kitartottam. Elsőként a Budapestre érkező külföldi vendégeim koptak ki, azután a féltő gonddal egyedivé tett európai körutazásaim dőltek dugába Toszkánától Zakopánéig, majd a belföldi csoportjaim és a hazai kirándulások tartották bennem a lelket. Sikerült teljesen kimaxolnom a meggyötört évadot, így 2020 október végén még idegenvezettem. Az ismertségemnek és az utazási irodai kapcsolatrendszeremnek köszönhetően utolsó mohikánként ültem a buszokra akkor, amikor a kollégáim zöme hónapokkal előtte letette a lantot. Az utolsó tavalyi utam a Zempléni-hegységbe vitt, ami után gyorsan döntenem kellett. Nem kockáztathattam az 5 fős családom megélhetését, így egyetemi diplomával az első állásajánlatot elvállaltam, ami szembe jött. A BKK-hoz kerültem utaskoordinátornak, ahol preventív ellenőrzést, azaz beléptetést végeztem a metróállomásokon és maszkviselést kontrolláltam a felszíni járatokon. Láthatósági mellényben, a legcudarabb téli huzatban állva dacoltam a fagyos elemekkel és a bliccelők haragjával.
Álmomban sem gondoltam volna, hogy valaha ilyen kemény időszak köszönt rám a munka frontján. Hajnali 3 órakor keltem, hogy a reggeli műszakkezdésre beérjek a fővárosba. Tanulságos iskola volt és bajtársias leckét kaptam a küzdeni akarásból és az összetartásból. Napra pontosan fél évet húztam le ebben a pozícióban, amikor a vezetőség meglátta bennem a kitartást, a kvalitást és bizalmat szavaztak ahhoz, hogy kiemeljenek és egy magasabb beosztásban dolgozhassak.
Az egyik internetes közösségi oldalon ÉlményFényképészként is definiálja magát. Mit ért ez alatt? Mióta része az életének a fotózás? Miért tartja fontosnak rögzíteni a pillanatokat, érdekes élettereket, vagy épp tárgyakat?
Mióta az eszemet tudom, érdekel a fotózás. A pillanat megörökítése az örökkévalóság számára. Egy fénypászma, egy szarvasbogár, egy görkoris lány, egy gangos udvar, egy alpesi hózivatar mind-mind elvarázsol és az utazásaim a legszélesebb tárházát adják a fotográfia ezen momentumainak exponálására. Volt idő, amikor esküvői fényképészként volt tele a naptáram. Az első önálló kiállításomnak a Le Meridien ötcsillagos szálloda étterme adott otthont a pesti belvárosban.
Fotózással is foglalkozik, meglát sok olyan apróságot, amik mellett elmegy az átlag ember. Ilyen például egy fából készült régi kapubejáró a sok közül. Tulajdonképpen az utazás is ilyen, kapukat nyitunk meg önmagunk számára, viszont kell egy szakember, akinél a kulcs van. Nemrég egy váci fotópályázaton elismerő oklevelet kapott Matkovich Ilona polgármesterasszonytól. Mit lehet tudni erről a pályázatról?
A WeLoveVác fotópályázatra egy Dunakanyart madártávlatból láttató fényképpel neveztem, ami éppen egy berlini utam során, a repülőgép ablakán kitekintve született. Ezzel a fotóval nyertem meg a közönségszavazás különdíját. Helyi fényképeim legszélesebb és folyamatosan bővülő tárháza a „Vác Ott” oldal a Facebook-on.
Öt éve költözött Vácra. Egy idegenvezető nyilván jól ismeri az országot. Miért pont Vác mellett döntött?
Érdekes, hogy az eddigi leghangosabb sikert aratott fényképemet éppen Vácott készítettem. Az Ártéri Tanösvény zöldes mocsarának buborékai közül kitekintő békaportré a Sajtófotó kiállítás keretében, a Magyar Nemzeti Múzeumban került bemutatásra. E kisváros történelmi múltja, műemlék épületei, kies fekvése a Dunával és a Börzsöny közelségével már az első találkozásunkkor megdelejezett. Gyermekbarát hangulatát igazolandó, az első kisfiam már itt született.
Több mint huszonöt éve idegenvezető. Mennyiben változott ennyi idő távlatában a szakma, a hivatás, vagy épp az utazási szokás?
A világ és benne mi magunk is állandóan változunk. A csoda az, amikor teljes értékkel éljük meg az ehhez való, valós idomulást. Az utazás élménye, az ismeretlen felfedezése örök.
Vác város turisztikai koncepciójával kapcsolatban mit tart érdekesnek a városban?
Bátran ki kell lógni a sorból és merni kell újat alkotni a városmárkázás terén is. Vác egy kiválóan eladható termék a Királyi Régióban, sőt geopolitikai és attraktív adottságai a legjobb vonzerők közé emelhetik, ha ehhez kellő akarat és igazi tett társul. Ebből a Csipkerózsika álomból kellene felrázni a települést, mert a szerényebb adottságú versenytársak albatroszként suhannak el mellettünk. Filléres ötletekkel és kreatív kampánnyal a folyam bal partjának meghatározó turisztikai szereplője lehetnénk.
Ha már Vác, akkor melyik részét preferálja jobban? A belvárost, vagy inkább a környék természeti adottságait?
A belvárosban élünk, így számomra most a közelség dominál. Helyi tematikus sétáim során szinte kifogyhatatlan utánpótlással találkozom. Van olyan csoportom, akik évről évre visszatérnek ide és mindig olyan érdekességeket fűzök fel számukra, hogy izgalmas legyen a kulisszák mögé kacsintgató városnézés. Lokálpatrióta polgárként büszke vagyok erre az élettérre és ezt az érzést örökítem tovább a rendelkezésemre álló marketing eszközök segítségével. A kidolgozott irodalmi, egyháztörténeti, gasztronómiai séták mellett a Buki-holtág, a Naszály és a Liget egyaránt helyet követelnek a bemutatandó természeti értékek sorában.
A Magyar Turisztikai Ügynökség 2020-ban kiírt idegenvezető pályázatának egyik kiemelt nyertese lett. Mit lehet tudni a programokról, amelyeket a pályázat keretein belül kidolgozott?
Turisztikai termékként két különleges útvonallal rukkoltam elő. A „Börzsöny kincsei” többféle jármódot ötvözve ismertet meg a hegység érdekességeivel. Az ipolydamásdi várrom, a nagybörzsönyi hagyományok, a csúcsfordítós vasútvonal, a Kopasz-hegyi körpanoráma és a márianosztrai rabtemető mind-mind helyet kaptak a komplex élményben. A „Nacsapéreg Light Tour” pedig egy olyan kimondottan kerékpáros körtúra, ami a foltos szalamandrákkal ékes Csömöle-völgyet, a víkendházakat, a szolgalmi utakat, a Morgó-patak kanyarulatát, azaz Börzsönyliget nevezetességeit öleli körül 10 kilométeren keresztül.
Az európai országok közül Szlovénia a személyes kedvence. Miért?
Szlovénia egy kincs. Ez az a szomszédunk, ahol minden van: közelség, kultúra, dús erdők, kristálytiszta vízbázis, magashegység, tengerpart, barlangok, lipicai lovak, extrém sportok, magyar vonatkozású emlékhelyek. Számomra ez a varázslatos vidék mentalitásban is etalon, ahol bármikor megmerítkezhetek és feltöltődhetek energiával. ♦