Piarista ballagás 2021

Idén a Piarista Gimnáziumban – a szokásoktól eltérően – május 28-án került sor a végzős diákok ballagására. Az időpont eltért a megszokottól, de az ünnep a kialakult rendben zajlott.

A 11. évfolyamosok kora reggel óta díszítették az iskolát (folyosókat, termeket), hogy külsőleg is széppé tegyék az ünnepet.

A déli harangszó után a három végzős osztály a kis tornateremből elindulva bejárta az iskolát és dalaikkal bezengték a folyosókat az alsóbb évfolyamosok sorfalai között vonulva. Búcsúzóul mindegyikük egy szál fehér rózsát kapott. A piarista templomba az utcán keresztül vonultak át.

A templomban először Kalász Ákos igazgató úr mondott ünnepi beszédet. Habár a hozzátartozóknak nem volt lehetőségük bejönni az iskolába, a templomba az ünnepségre, de online tudták követni a templomi eseményeket (visszanézhető a honlapon).

Igazgató Úr a „Ne a kátyút, hanem az utat nézzétek!” mondat köré építette a beszédét, amelyet Bátor Botond egykori pálos tartományfőnök úrtól vett kölcsön, aki ezekkel a szavakkal indította útnak a motoros zarándokokat. „Bölcs ez a mondás, amelyet a gyakorlott túrázók már most is értenek. Ha ugyanis folyton a kátyún tartjuk a szemünket, az valahogy titokzatosan bevonz, és előbb utóbb benne találjuk magunkat! Ez a tapasztalat.” Majd felidézte a most ballagók elmúlt másfél évének nem szokványos pillanatait, a szalagtűzések rendhagyó megvalósulását. Beszélt a szép életről, az összefogás, az együttmunkálkodás nagyszerűségéről. És az alábbi szavakkal biztatta a végzősöket: „a életetek zarándokút lesz! Jobb zarándokolni az életben, mint egyszerűen csak leélni azt! Más minőség, más ígéret és más remény!”

A ballagók nevében Fornay Margit (12.A) búcsúzott, aki nem akart „szépen hangzó és helyenként kétes igazságalapú” beszédet mondani, hanem készített egy évfolyamkérdőívet, amit statisztikailag kielemzett, és levonta a következtetéseket, milyen érzelmekkel, hogyan búcsúznak diáktársai. Humorral fűszerezett őszinteséget sugalltak szavai. Az egyik végzős kis versikéjével zárta búcsúszavait: Eljött a búcsú perce,/ Hihetetlen! Már ballagok!/ Jó iskolám búcsút mondok./ Elszállt nyolc év,/ De nem múlhat el nyomtalan,/ Mert arra, amit tanultam építhetek biztosan.

Végül Szesztay Ajnácska Éva (11.A) szólt a végzősökhöz, aki az egész iskola nevében köszönt el az idei ballagóktól, akik „mindig különlegesek„. Azzal a hasonlattal élt, hogy „űrhajó(so)k” lettek. Nagyobb önállóság, saját vélemény, gondolatok, célok, értékrendszer, és ezeket a Gimnáziumból megkapott jó alapokhoz kapcsolta. Reményét fejezte ki az iránt, hogy nem felejtik el az iskolát: „kiröppenve a pepita folyosók közül, megszépült emlékekkel gondoltok majd vissza a zsibongó ebédlőre, és a misék csendjére, a tanórákra és a szünetekre, hétköznapokra és ünnepekre, tanárokra és diákokra”.

Ezután a szentmise következett, amelyet Balla János atya celebrált. Az Atya a prédikációját József Attila Eszmélet című verséből vett idézettel kezdte: Akár egy halom hasított fa,/ hever egymáson a világ,/ szorítja, nyomja, összefogja/ egyik dolog a másikát/ s így mindenik determinált.

Készszerpályának nevezte ezt az évet, és arról beszélt, hogy az online világban is lehet becsületesen élni, „csak nem próbáltuk eléggé„. A társadalom, amelybe most belépnek a fiatalok „szétesett, széthullott, törődött, darabjaira hullott„, de a feladat adott, hogy ennek a generációnak kell összeraknia ezt a világot. Wágner operjának, a Ring ciklusnak a főszereplőjét, Siegfriedet hozta fel példának arra, hogy mindnyájuknak meg kell kovácsolniuk a saját kardjukat. De a kérdés, hogy ki mit csinál vele azután? Majd beszélt a királyi erényekről, a szeretet rendjéről, a család fontosságáról. Arra biztatta a fiatalokat, hogy ne vegyüljenek el, „ne rontsák hozzá magukat a vulgushoz„. Mik a jó király tulajdonságai? Szabad, mindig a jobbat választja, bőkezű, gazdag, adakozó, bölcs… Jótanácsként ezt adta: „Műveld magad és a lelked!” Jézus szavaival pedig felhívta a figyelmet: „akire sokat bíztak, attól többet követelnek„.

Ezt követően az aulába vonultak az osztályok, majd onnan ünnepélyesen kiballagtak a DOM térre a szülők, rokonok nagy örömére. (Szöveg és fotó: StonehillB) ♦