Piarista ballagás 2021

Idén a Piarista Gimnáziumban – a szokásoktól eltérően – május 28-án került sor a végzős diákok ballagására. Az időpont eltért a megszokottól, de az ünnep a kialakult rendben zajlott.

A 11. évfolyamosok kora reggel óta díszítették az iskolát (folyosókat, termeket), hogy külsőleg is széppé tegyék az ünnepet.

A déli harangszó után a három végzős osztály a kis tornateremből elindulva bejárta az iskolát és dalaikkal bezengték a folyosókat az alsóbb évfolyamosok sorfalai között vonulva. Búcsúzóul mindegyikük egy szál fehér rózsát kapott. A piarista templomba az utcán keresztül vonultak át.

A templomban először Kalász Ákos igazgató úr mondott ünnepi beszédet. Habár a hozzátartozóknak nem volt lehetőségük bejönni az iskolába, a templomba az ünnepségre, de online tudták követni a templomi eseményeket (visszanézhető a honlapon).

Igazgató Úr a “Ne a kátyút, hanem az utat nézzétek!” mondat köré építette a beszédét, amelyet Bátor Botond egykori pálos tartományfőnök úrtól vett kölcsön, aki ezekkel a szavakkal indította útnak a motoros zarándokokat. “Bölcs ez a mondás, amelyet a gyakorlott túrázók már most is értenek. Ha ugyanis folyton a kátyún tartjuk a szemünket, az valahogy titokzatosan bevonz, és előbb utóbb benne találjuk magunkat! Ez a tapasztalat.” Majd felidézte a most ballagók elmúlt másfél évének nem szokványos pillanatait, a szalagtűzések rendhagyó megvalósulását. Beszélt a szép életről, az összefogás, az együttmunkálkodás nagyszerűségéről. És az alábbi szavakkal biztatta a végzősöket: “a életetek zarándokút lesz! Jobb zarándokolni az életben, mint egyszerűen csak leélni azt! Más minőség, más ígéret és más remény!

OLVASÁSRA AJÁNLJUK  Szlávikné Szegner Rita kapta az idei „Fogyatékossággal Élő Váci Emberekért” díjat

A ballagók nevében Fornay Margit (12.A) búcsúzott, aki nem akart “szépen hangzó és helyenként kétes igazságalapú” beszédet mondani, hanem készített egy évfolyamkérdőívet, amit statisztikailag kielemzett, és levonta a következtetéseket, milyen érzelmekkel, hogyan búcsúznak diáktársai. Humorral fűszerezett őszinteséget sugalltak szavai. Az egyik végzős kis versikéjével zárta búcsúszavait: Eljött a búcsú perce,/ Hihetetlen! Már ballagok!/ Jó iskolám búcsút mondok./ Elszállt nyolc év,/ De nem múlhat el nyomtalan,/ Mert arra, amit tanultam építhetek biztosan.

Végül Szesztay Ajnácska Éva (11.A) szólt a végzősökhöz, aki az egész iskola nevében köszönt el az idei ballagóktól, akik “mindig különlegesek“. Azzal a hasonlattal élt, hogy “űrhajó(so)k” lettek. Nagyobb önállóság, saját vélemény, gondolatok, célok, értékrendszer, és ezeket a Gimnáziumból megkapott jó alapokhoz kapcsolta. Reményét fejezte ki az iránt, hogy nem felejtik el az iskolát: “kiröppenve a pepita folyosók közül, megszépült emlékekkel gondoltok majd vissza a zsibongó ebédlőre, és a misék csendjére, a tanórákra és a szünetekre, hétköznapokra és ünnepekre, tanárokra és diákokra”.

Ezután a szentmise következett, amelyet Balla János atya celebrált. Az Atya a prédikációját József Attila Eszmélet című verséből vett idézettel kezdte: Akár egy halom hasított fa,/ hever egymáson a világ,/ szorítja, nyomja, összefogja/ egyik dolog a másikát/ s így mindenik determinált.

Készszerpályának nevezte ezt az évet, és arról beszélt, hogy az online világban is lehet becsületesen élni, “csak nem próbáltuk eléggé“. A társadalom, amelybe most belépnek a fiatalok “szétesett, széthullott, törődött, darabjaira hullott“, de a feladat adott, hogy ennek a generációnak kell összeraknia ezt a világot. Wágner operjának, a Ring ciklusnak a főszereplőjét, Siegfriedet hozta fel példának arra, hogy mindnyájuknak meg kell kovácsolniuk a saját kardjukat. De a kérdés, hogy ki mit csinál vele azután? Majd beszélt a királyi erényekről, a szeretet rendjéről, a család fontosságáról. Arra biztatta a fiatalokat, hogy ne vegyüljenek el, “ne rontsák hozzá magukat a vulgushoz“. Mik a jó király tulajdonságai? Szabad, mindig a jobbat választja, bőkezű, gazdag, adakozó, bölcs… Jótanácsként ezt adta: “Műveld magad és a lelked!” Jézus szavaival pedig felhívta a figyelmet: “akire sokat bíztak, attól többet követelnek“.

OLVASÁSRA AJÁNLJUK  Diakónusokat szenteltek fel Vácon, 55. papi jubileumát ünnepelte Beer Miklós

Ezt követően az aulába vonultak az osztályok, majd onnan ünnepélyesen kiballagtak a DOM térre a szülők, rokonok nagy örömére. (Szöveg és fotó: StonehillB) ♦

14 napos próbaolvasás!
Oszd meg, hogy mások is tudjanak róla!
feliratkozás
visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments