Szávai Attila: Meccs és leánykérés

Nyár. Lusta ívekben vibrál a dombok közt kanyargó országút. Könnyű nyári zápor nyújtott nemrég felfrissülést. A pirosló pipacstenger mögött traktor mászik a dombra. Mintha a törékeny virágokon cammogna az otromba, nehéz gépezet. A kirepedezett műbőr ülésben nagyokat rugózik a sofőr, a rázkódástól többször meg kell igazítania a műszerfalba szúrt műanyag virágokat. Hamarosan beér a faluba, jéghideg kisfröccsöt iszik majd, vidáman tekergeti a kormányt, a közszolgálati rádió egész órás szignálját fütyüli a készülékkel együtt, meglehetősen hamisan. Az öreg traktor jóízűen böffent fel füstpamacsokat minden gázadásnál.

Nemrég eső esett, a levegő kissé hűvösebb lett, erjedt földszagot lehel a táj. A kocsma előtt rozsdás biciklitároló, a csövek közé öreg kerékpárokat ékeltek: az első kereküket tették a bordák közé, de nem láncolták, vagy lakatolták le azokat, minek is. Faluhelyen mindenki tudja, melyik bicikli kihez tartozik, nem kockáztatnak meg egy lopást, hogy aztán hónapokig, évekig hordja a bűnös a stigmát. Az egyik jármű kormányán szatyor fityeg, üres hasában nagy kapukulcs alszik.

A kocsmából meccs hangjait hallani, a szomszéd ház felől betonkeverő monoton, ütemes mormogását. A mérkőzés közönségének folyamatos füttyögése, kiabálása összemosódik a betonkeverő hangjával, mintha annak szurkolnának, hogy jobban húzzon majd az anyag, jobban terüljön a massza. Odabent hűvös, savanyú italszag árad a bútorokból, a falakból. A régi meztelen nős naptáron sárgára fakult a modell műtermi mosolya. Két fiú kólát iszik a pultnál, ünneplős ruhában vannak, nem tudni, hogy templomból jönnek, kórházi látogatóba mennek, vagy csak felvették a szép ruhát, hogy kicsit megjárassák az utcán. A kisebbik többször a meztelen nős naptárra sandít, kipirosodva nyeldesi az édes fekete italt, cigányútra megy, köhécselni kezd, orrába böfögi a szénsavat. Erre egy elhasznált férfihang szól a helyiség mélyéről a gyerekhez, besül egy negyvenéves poén. A könyöklős, magasított, talponálló asztalok kissé roskatagok, a harmincévnyi bódult könyöklés elfárasztotta a bútorlapot, felfeslettek az élfóliák. Fröccsszagú büfögések és a keserű gyomorsav kipárolgása, az olcsó arcszesz és a karcos, maró szájszag kikezdték a tapétát, hervatagon lógnak a virágminták. A tévében híradó megy, monoton női beszéd váltja fel a fociközvetítést. Lelassulnak a szotyolázó szájak. A tévé mögötti ablak az utcára néz, busz robog el a kátyús aszfaltcsíkon, nagyot zökken az ablak előtt. A mérkőzés izgalmasabb jeleneteit játsszák vissza és szakértik a stúdióban. Az egyik kissé már kapatos vendég nem figyel oda, folyamatosan magyaráz a visszajátszások közben. A góloknál nagyot kurjant, fogalma sincs, hogy kik játszanak. Minden gólismétlést élesnek hisz, úgy kell lebeszélni az ismételt gólörömökről. Aztán történik valami.

OLVASÁSRA AJÁNLJUK  Ez most méhlegelő vagy sem?

Fekete Mercédesz gördül a kocsma elé. Hangos zene szól az utastérben. Kacagó lányok spriccelnek ki a kocsiból, közösen szelfiznek a kocsma előtt. Gyönyörűen mosolyognak. Esemény. Az utcán megállnak az idősebb asszonyok, szorítanak egyet a szatyorfüleken, megfeszülnek a masnira kötött műanyag kendők a fejeken. A sebhelyes úton macska szalad át, az árokparton megáll, az érkezőket figyeli, nagyot ásít, továbbmegy.

Három lány érkezik fehér pólóban, farmerban, karjukon kistáskákkal. Belépnek az ivóba. A pólókon felirat: Game over. Leánybúcsú. Villognak az érkezőkön az ékszerek. Feltűnőre sminkelt aranyos tucatarcok, egyikük alacsony, vékony, kissé kedvetlen, a másik kettő kissé molett, utóbbiak gyaníthatóan kissé italosak már. Mindhármuknak jól áll a nyár, az egyforma póló, a leánybúcsú, jól érzik magukat a bőrükben, szépek és egészségesek. Mint akikben Isten végleg felkapcsolta a villanyt. Szinte táncikálva, pipiskedve csevegnek. A törzsközönség a lányokat nézi, kihúzza magát a műbőrborítású széken, egyik lábát átveti a másikon.

Az egyik törzsvendég (ötvenes kőműves agglegény) elfordul, hagyják őt békén. Kényszeredetten a tévét figyeli, amiben épp reklámok mennek, látni rajta, hogy nem a mosóporok érdeklik. Nagyon is nézné a fehér pólós lányokat, nagyon is meglesné a feszes testeket, a kerek tájakat, megbámulná a völgyeket, dombokat. De nem néz arra, egészen belepirul a nem oda nézésbe, úgy hallgatja a kezelőorvosokat és gyógyszerészeket emlegető reklámarcot, mint valami prédikátort a hívő. Görnyedten ül, izzad a tenyere, fénylik a homloka, ujjait morzsolgatja ölében, mind a tíz lábujját megfeszíti a kicsámpázott munkáscipőben. Retteg attól, hogy megszólítják a fiatal lányok, hogy valamit szerepelnie kell; hallott már sok lánybúcsús játékról, vicces feladatokról, amikkel megszólítják az idegeneket.

OLVASÁSRA AJÁNLJUK  Ez most méhlegelő vagy sem?

A lánybúcsús fiatal nők ragyognak, mosolyognak. Nem mennek egyből a pulthoz, a kocsma közepén megállnak, azon tanakodnak, mit igyanak. Hogy nem falubeliek, egyből látszik: magáznak mindenkit, aki a helyiségben van, a bentiek visszamagázzák őket. A két szép ruhás fiú kólásüveggel a kézben elvonul a pulttól, összenéznek, majd a lányokra, majd újra egymásra, ebből mi lesz.

A köpcös csapos, mint akinek már semmi újat nem lehet mutatni, unott mozdulattal a pultra könyököl, félretolja az öreg söröskriglit, amiből az egyliternyi zacskós műlevest issza minden délután, és homlokráncolva az érkezőkre néz. Amazok a tükrös polcokon sorakozó röviditalos palackokat fürkészik szakértő magazintekintettel, majd jégert isznak, az eltartott kisujjak kacéran feszülnek a keserű íztől, kólát nyelnek kísérőnek. Héliumos lufi kerül elő az egyik ridikülből, belekortyolnak a lányok a gázba, majd mulatós nótákat kezdenek énekelni vékony, hamiskás kórusban.

A második dal után egy másik női táskából (olcsó Louis Vuitton-hamisítvány, a második i-betűt már félig lerúgta a repedezett műbőr) fénykép kerül elő. A fotó a vőlegényt (harmincas pufók hivatalnok) ábrázolja gyerekkorában. Olló kerül elő, a fotót darabokra vágják. A darabokat a leendő feleség rakja össze hangos heherészés közepette. Miután végeztek, kurjantanak, újabb korty a héliumos lufiból, újabb cincogós lakodalmas nóta. Jókedvűek a törzsvendégek, kevés kivétellel vidáman iszogatnak, örülnek a műsornak. Az egyik lány petrezselyemcsokrot vesz elő. A kocsmában ülőkhöz sétál mosolyogva, a feladat szerint el kell adnia a zöld fűszernövényt, és egy italt kell vásárolnia a bevételből. Vigyorognak a vendégek, aprópénzek kerülnek elő a nadrágzsebekből és a kopott pénztárcákból. 740 forint jön össze. Közös kurjantás, hélium, mulatós nóta. A csapos nagyot kortyol a korsóban feloldott liternyi zacskós levesből, közben a lányok melleit nézi, mellékesen, hűvös tárgyilagossággal. Három kávét kérnek Game overes pólókban ugráló cicik, aprókat böffent a pult mögött könyöklő férfi, miközben megtömi a kávégépet őrölt kávéval.

OLVASÁSRA AJÁNLJUK  Ez most méhlegelő vagy sem?

Utolsó feladatként szerelmes verset kell költenie a menyasszonynak. Kávét szürcsölve írnak fel szavakat egy papírra, amikből aztán vers kell összeálljon, egy szürreális szerelmes vers. Kutács, szotyi, devizahitel, nokedli, féktáv, ilyesmik.

Huszonöt szó kerül a noteszlapra, a vers megszületik, felolvassák, hangosan röhögnek a lányok. Közös szelfi készül, mélyülnek a mosolyráncok. A fotó bal felső sarkában egy férfi látható, másfél méterről nézi a tévét, az nem látszódik a fotón, hogy közben előre-hátra dülöngél izgalmában és néha lopva a lányok bokáit nézi. A menyasszony és barátnői fizetnek, ruhát igazítanak, kurjantás, hélium, vékonyan énekelt lakodalmas nóta. Hangosan csapódik az ajtó utánuk. Ott már összeérnek a szálak, szól cinkosan az egyik vendég a csaposnak. Ja, szól a kocsmáros, összeérnek a szájak. Hangosan röhögnek. Mit jelent az, hogy Game over, kérdezi az ötvenes kőműves agglegény az egyik szép ruhás fiútól. ♦

NAPLÓ+ előfizetés!
Oszd meg, hogy mások is tudjanak róla!
feliratkozás
visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments