Váctól Párizsig

A pillanat képi rögzítése emberek milliói számára elérhető, sőt, napi rutin. Viszont a pillanat rögzítésének művészi szinten való készítése csak keveseknek adatik meg. És ehhez több kell, mint egy okostelefon, vagy egy fényképezőgép. Tehetség kell, az a bizonyos szikra a fejben – vagy a lélekben -, amiből aztán vakuvillanás lesz a műteremben, vagy épp odakint a szabadban. És a jó fotóművész kreatív, tehát voltaképp szabad ember. Ellenben a napi okostelefonos kényszeres fotósokkal.

Ismerjünk meg egy fiatal váci kötődésű lányt, aki nem akármilyen színvonalon műveli a fényképezést. Száraz Kata Vácon nőtt fel, itt járt általános-, majd középiskolába, aztán hirtelen kinyílt számára a világ: fiatal kora ellenére már komoly hazai és nemzetközi fotós karriert tudhat magáénak. Tagja még a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának (FFS) is, ez egy fotóművészeti szellemi műhely, amely 1977-ben alakult a Magyar Fotóművészek Szövetségének (MFSZ) tagozataként. A Stúdió hazai és külföldi kiállításokat szervez, könyveket, katalógusokat publikál, előadásokat, műhelybeszélgetéseket, portfolió bemutatókat szervez.

A kezdetekkel kapcsolatban Kata kiemelte Fekete István váci fotóművészt, akivel azóta is jó kapcsolatot ápol. Ha Kata épp Magyarországon van, és teheti, meglátogatja a Vác Város Művészetéért Díjban is részesült alkotót. Mert Kata jelenleg Párizsban él. Vác után tanulmányait a MOME – Moholy-Nagy Művészeti egyetemen és a Royal Academy of Fine Arts Antwerp falai közt folytatta. Utóbbi egy művészeti akadémia, amely Antwerpenben, Belgiumban található. Ez a fajta egyik legrégebbi Európában, 1663-ban alapították.

Kata alapvetően portré és divatfotókat készít, kreatív, ötletes képeit világszerte sokan látták, látják.

– Kata életének hány százalékát tölti ki a fotózás?

Azt hiszem ezt nehéz lenne számokban kifejezni. Talán inkább úgy mondanám, hogy a fotózás átszövi az életem. Ez részben a projektjeimnek köszönhető, amik többnyire személyes inspirációból indulnak, másrészt a szabadúszó életformának. Ez nem egy olyan szakma, amit az ember letesz a nap végén mikor hazamegy. Ha az ember fotós az meghatározza, hogyan nézi a világot, hogyan viszonyul dolgokhoz.

– Kata mikor és miért kezdett fotózni?

A képalkotás kisgyerek koromtól az életem része volt, eleinte főleg rajzoltam, festettem. Édesapám tengerész, és mikor 14 éves voltam, lehetőségünk volt édesanyámmal két hetet a hajón tölteni egy kis kikötővárosban, Dániában. Emlékszem, hogy a rajz felszerelésemmel érkeztem, de mikor kézhez kaptam apa kis digitális kameráját, amit akkor vett, elkezdtem járni a várost és fotózni. Haza már a kis kamerával érkeztem, és ezzel kezdetét vette a kapcsolatom a fotózással. Az ezt követő években a Boronkay fotós szakkörén Fekete István és Szilágyi Lajos megnézték a munkáimat, és bátorítottak, hogy kezdjek el komolyabban foglalkozni a fotózással, később pedig Vácy Emese tanárnő támogatásával indultam el az első pályázatokon. Ettől kezdve eldőlt, hogy a tanulmányaimat is ezen a területen akarom majd folytatni.

– Képei New Yorktól Párizson át Vácig bejárták, bejárják a világot. Hosszan lehetne sorolni a kiállítási helyszíneket. Melyikeket tartja a legfontosabban?

Az egyik legfrissebb alkalom, mikor tavaly beválogatták egy munkámat a New York-i International Center of Photography csoportos kiállítására. Nagyon örültem neki, mert egy egészen új anyagról van szó, amit a lockdown idején készítettem, és mikor nekikezdtem múlt márciusban még nem gondoltam, hogy ilyen magasságokba is eljut ilyen rövid időn belül. De általában minden kiállítás nagyon izgalmas élmény, ahogy a munka kikerül a kezemből, a kiállító térben pedig önálló életre kell a befogadók percepcióin keresztül, és sosem tudhatom előre, ki találkozik majd a képeimmel.

Ha mégis kiemelnék egy alkalmat, az talán a Pozsonyi OFF Fesztivál, ahol elnyertem a lehetőséget egy szóló kiállításra, és a Pisztory Palota egyik különleges ódon termében rendezhettem be egy installációmat.

Szeretné elolvasni cikkünket? Jelentkezzen be! Vagy csatlakozzon hozzánk! Indítsa el a 14 napos ingyenes próbaolvasási időszakot!

Kérjük, támogassa a független váci újságírást azzal, hogy cikkeinket olvassa és előfizet lapunkra!