Váctól Párizsig

A pillanat képi rögzítése emberek milliói számára elérhető, sőt, napi rutin. Viszont a pillanat rögzítésének művészi szinten való készítése csak keveseknek adatik meg. És ehhez több kell, mint egy okostelefon, vagy egy fényképezőgép. Tehetség kell, az a bizonyos szikra a fejben – vagy a lélekben -, amiből aztán vakuvillanás lesz a műteremben, vagy épp odakint a szabadban. És a jó fotóművész kreatív, tehát voltaképp szabad ember. Ellenben a napi okostelefonos kényszeres fotósokkal.

Ismerjünk meg egy fiatal váci kötődésű lányt, aki nem akármilyen színvonalon műveli a fényképezést. Száraz Kata Vácon nőtt fel, itt járt általános-, majd középiskolába, aztán hirtelen kinyílt számára a világ: fiatal kora ellenére már komoly hazai és nemzetközi fotós karriert tudhat magáénak. Tagja még a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának (FFS) is, ez egy fotóművészeti szellemi műhely, amely 1977-ben alakult a Magyar Fotóművészek Szövetségének (MFSZ) tagozataként. A Stúdió hazai és külföldi kiállításokat szervez, könyveket, katalógusokat publikál, előadásokat, műhelybeszélgetéseket, portfolió bemutatókat szervez.

A kezdetekkel kapcsolatban Kata kiemelte Fekete István váci fotóművészt, akivel azóta is jó kapcsolatot ápol. Ha Kata épp Magyarországon van, és teheti, meglátogatja a Vác Város Művészetéért Díjban is részesült alkotót. Mert Kata jelenleg Párizsban él. Vác után tanulmányait a MOME – Moholy-Nagy Művészeti egyetemen és a Royal Academy of Fine Arts Antwerp falai közt folytatta. Utóbbi egy művészeti akadémia, amely Antwerpenben, Belgiumban található. Ez a fajta egyik legrégebbi Európában, 1663-ban alapították.

OLVASÁSRA AJÁNLJUK  Fábián Gábor gyógyulásáért szerveznek jótékony focikupát hétvégén

Kata alapvetően portré és divatfotókat készít, kreatív, ötletes képeit világszerte sokan látták, látják.

– Kata életének hány százalékát tölti ki a fotózás?

Azt hiszem ezt nehéz lenne számokban kifejezni. Talán inkább úgy mondanám, hogy a fotózás átszövi az életem. Ez részben a projektjeimnek köszönhető, amik többnyire személyes inspirációból indulnak, másrészt a szabadúszó életformának. Ez nem egy olyan szakma, amit az ember letesz a nap végén mikor hazamegy. Ha az ember fotós az meghatározza, hogyan nézi a világot, hogyan viszonyul dolgokhoz.

– Kata mikor és miért kezdett fotózni?

A képalkotás kisgyerek koromtól az életem része volt, eleinte főleg rajzoltam, festettem. Édesapám tengerész, és mikor 14 éves voltam, lehetőségünk volt édesanyámmal két hetet a hajón tölteni egy kis kikötővárosban, Dániában. Emlékszem, hogy a rajz felszerelésemmel érkeztem, de mikor kézhez kaptam apa kis digitális kameráját, amit akkor vett, elkezdtem járni a várost és fotózni. Haza már a kis kamerával érkeztem, és ezzel kezdetét vette a kapcsolatom a fotózással. Az ezt követő években a Boronkay fotós szakkörén Fekete István és Szilágyi Lajos megnézték a munkáimat, és bátorítottak, hogy kezdjek el komolyabban foglalkozni a fotózással, később pedig Vácy Emese tanárnő támogatásával indultam el az első pályázatokon. Ettől kezdve eldőlt, hogy a tanulmányaimat is ezen a területen akarom majd folytatni.

OLVASÁSRA AJÁNLJUK  Diakónusokat szenteltek fel Vácon, 55. papi jubileumát ünnepelte Beer Miklós

– Képei New Yorktól Párizson át Vácig bejárták, bejárják a világot. Hosszan lehetne sorolni a kiállítási helyszíneket. Melyikeket tartja a legfontosabban?

Az egyik legfrissebb alkalom, mikor tavaly beválogatták egy munkámat a New York-i International Center of Photography csoportos kiállítására. Nagyon örültem neki, mert egy egészen új anyagról van szó, amit a lockdown idején készítettem, és mikor nekikezdtem múlt márciusban még nem gondoltam, hogy ilyen magasságokba is eljut ilyen rövid időn belül. De általában minden kiállítás nagyon izgalmas élmény, ahogy a munka kikerül a kezemből, a kiállító térben pedig önálló életre kell a befogadók percepcióin keresztül, és sosem tudhatom előre, ki találkozik majd a képeimmel.

Ha mégis kiemelnék egy alkalmat, az talán a Pozsonyi OFF Fesztivál, ahol elnyertem a lehetőséget egy szóló kiállításra, és a Pisztory Palota egyik különleges ódon termében rendezhettem be egy installációmat.

OLVASÁSRA AJÁNLJUK  Szlávikné Szegner Rita kapta az idei „Fogyatékossággal Élő Váci Emberekért” díjat

Szeretné elolvasni cikkünket? Jelentkezzen be! Vagy csatlakozzon hozzánk! Indítsa el a 14 napos ingyenes próbaolvasási időszakot!


 

Kérjük, támogassa a független váci újságírást azzal, hogy cikkeinket olvassa és előfizet lapunkra!

Oszd meg, hogy mások is tudjanak róla!
feliratkozás
visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments