VéNégy: Százmilliókból épített brandet a városi cég, a volt igazgató levédette magának

Több vád is érte a kormányoldal részéről a jelenlegi városvezetést a VéNégy fesztivállal kapcsolatban, a legvadabbak egyenesen arról szóltak, hogy elüldözték a rendezvényt – írja a vac.hu.

Az adatokat és a szerződéseket megismerve azonban kiderül, hogy a piaci alapon valószínűleg életképtelen rendezvény 2013 és 2019 között több mint 300 millió forintnyi állami támogatást kapott, miközben a jegybevétel ezidő alatt a 60 millió forintot sem érte el.

A program 2013-as indítása óta a VéNégy Fesztivál és Színházi találkozó szervezője a Váci Dunakanyar Színház volt, annak teljes személyi állományával és műszaki infrastruktúrájával. Állami pályázatokra és egyedi forrásokra pályázott a színház, a színház volt a felelős szervező, a lebonyolító, a meghívó és a házigazda is.

Csak 2015-2019. között összesen több, mint 340 millió forint közpénzt fordítottak a fesztivál megvalósítására. A VéNégy programjai – ellentétben mondjuk a Váci Világi Vigalom rendezvényeivel – néhány kivételtől eltekintve belépőjegyesek voltak. A jegyvásárlók száma a meglévő adatok szerint a legjobb évben 5,5 ezer volt, így talán még a 60 millió forint alatti összesített jegybevétel is meglepő lehet.

A korábbi színházigazgató maga kérelmezte a színház vezetéséből közös megegyezéssel történő távozását. A térség kormánypárti országgyűlési képviselőjével jó kapcsolatot ápoló Kis Domonkos Márk úgy értelmezte, hogy mivel saját nevére védjegyeztette a közpénzből felépített VéNégy „márkát”, így a fesztivált is „elvitte” Vácról. A színház tájékoztatása alapján a saját névre történő védjegybejelentés a jogászok szerint vitatható.

Mindenki maga eldöntheti, hogy a több, mint negyedmilliárd forint adófizetői pénz elköltésének legjobb helye egy olyan fizetős fesztivál-e, amelyre évente 4-5 ezer ember váltott jegyet. Míg a fesztivállátogatók súlyos ezreket fizettek belépődíjként, addig például a 2019-es rendezvényen a nem fizető, kivételezett nézők száma összesen közel 1.500 (!) volt. A legdrágább, úgynevezett VIP jegyből több mint 350-et osztogattak szét a kiválasztottaknak.

Ahogyan mindenki véleményt alkothat arról is, hogy etikus-e az ötletünket egy városi cég által és közpénzekből éveken át megvalósítani, majd sajátként bejegyeztetni és utóbb „elvinni”. Az biztos, hogy a magyar értelmező kéziszótárban az üldöztetés szó magyarázataként nem állna meg ez a történet. ♦