Nyáron, a fiatal madarak kirepülése után is kétmillióval kevesebb fecske maradt hazánkban, mint húsz évvel ezelőtt – tudhatjuk meg a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület hírleveléből, ahol ismét a fecskék magyarországi helyzetéről írtak. Öröm az ürömben, hogy ez a szám mely stabilnak tűnik annak köszönhető, hogy hazánkban az elmúlt években elindított fecskevédelmi programok meghozták a gyümölcsüket. Jelenleg nem kell félnünk a fecskék teljes eltűnésétől hazánkban. Évekkel ezelőtt még ez volt valószínűsíthető. Ebben nagy szerepe volt nem csak az aktív madárvédelemnek, hanem a környezeti nevelésnek. Ma már nem elfogadott a fecskefészkek leverése, a madarak elüldözése. A lakosság környezettudatosabb lett e tekintetben. A mezőgazdaság és az önkormányzatok környezettudatos gazdálkodásának megvalósítása (közterületek madárbarát kezelése, biológiai szúnyogírtás), még hátra van.
Látjuk őket nap mint nap és azt hinnénk, hogy attól, mert elsuhannak felettünk mindent tudunk róluk, pedig nagyon érdekes az ő ismeretlen világuk.
A partifecskékkel ahogy a nevük is jelzi azt hinnénk, hogy a vízparton találkozunk leginkább. Igaz életjelenségeik fenntartásához a vízre is, de annál inkább lösz vagy homok partra van szükségük, amikbe bele tudják vájni fészkeiket. A vízpart rovarvilága biztosítja az élelmet, és annak partszakaszai a lakhelyüket. Az urbanizáció hatására egyre kevesebb a lakhely, egyre kevesebb természetes löszpartot láthatunk a partokon. Így gyakori, hogy a homokbányák kevésbé használt teraszaiban keresnek lakhelyet. A sarlós fecskék nagyon mások, nem csak nagyobbak, de genetikailag inkább a kolibrikkel vannak rokonságban, mint a többi fecskefajjal, a kisebb testvéreikkel. Mielőtt komolyabb ismertetésbe kezdenék, talán inkább érdekes dolgot írnék róluk, amit kevesen tudnak. Ők azok a madarak, akik csak a költési időszakban szállnak le a fészkelőhelyre, amik nem is fészkek, mint inkább az épített környezet zugai, vagy sziklahasadékok (nem építenek a többi fecskéhez hasonló fészket). Egyébként az evés a párosodás, sőt még az alvás is a repülés közben zajlik náluk, amit nehéz elképzelni bármilyen élőlényről. A füsti fecskék élete (akikkel nap mint nap találkozhatunk,) nem ilyen bonyolult. Ők elkezdik építeni fészkeiket sárból és növényi maradványokból amikor eljön a költési időszak. Ez valakinek örömet, és valakinek bosszúságot jelent. Mert száz évvel ezelőtt senkit sem zavart, ha a pajta eresze alatt elkezdték a fészket építeni a fekete gyorsröptű madarak, ma azonban sok embert zavarnak, ha a „csili-vili” kertvárosi frissen vakolt ház eresze alatt negyedik-ötödik próbálkozásra, sikeresen fészket raknak, és annak belakásával elkezd nőni a madárürülék a fészkek alatt. Régen örültek, mert tudták, hogy ahol megjelennek a fecskék ott számíthatnak a szúnyogok és már rovarok természetes gyérítésére. Az elmúlt években még sok helyen természetes volt az üldözésük az előbbi okok miatt. Ma már, hála a környezeti nevelésnek, sokan bevállalják őket az ereszük alatt, és a fészkek alá felrakott fecskepelenkával az ürülék kiszóródását is meg lehet akadályozni. Mielőtt a vizuális olvasó a pelenkákba belegondol, azért jelzem, hogy itt nem feltétlenül erről, hanem olyan merev deszkáról, vagy egyéb anyagról van szó, amit a fészkek alá szerelhetünk, hogy felfogja a fecskék ürülékét. (Természetesen időközönként ezt is takarítani cserélni kell, mert a pelenkák már csak ilyenek.)
Sokan próbálkoznak a fecskék megmentésével, úgy, hogy merő jóindulatból műfészkeket raknak ki, hátha otthonra lelnek bennük. Ez elég nehézkes dolog, mert egyrészt a fecskék az alapján döntik el, hogy hová települjenek, hogy hol van a megfelelő élelem, és a fészek rakásához szüksége alapanyag (víz, sár, növények). Csupán a műfészek látványa nem fogja inspirálni őket, de ha már élnek ott fecskék vannak régebben rakott fészkek, akkor van lehetőség a műfészek belakására is. Amikor a biológiai órájuk jelez, akkor elkezdik a fészekrakást, és ha csak a tavalyi fészket foglalják el ismét, akkor is építgetik, szépítgetik azt, mielőtt elkezdenék a kotlást.
A fecskék gyorsan repülnek és gyorsan váltanak irányt, ezért kevés természetes ellenségük van, aki zsákmányul tudná ejteni őket. Ilyenek a kabasólymok, akik a kisebbek a többi sólyomfajtól, méreteik a vércsékhez hasonlatos. Hegyes szárnyformájuk hasonlít a fecskékére. Nem hiába, hisz nekik is gyorsan kell repülni és irányt váltani, ha zsákmányul akarják ejteni őket. A színpompás fekete-fehér barkójú, téglavörös gatyát viselő kabasólymok a fecskékkel érkeznek, és amikor a fecskék útra kelnek, ők is követik őket. A fecskék egyedszámának csökkenésével a kabasólymok populációi is veszélyben vannak. Ha a fecskék eltűnnének hazánkból, a kabasólymoktól is búcsút inthetnénk. Mégis napjainkban a legkevésbé a kabasólymok jelentik a kihalás veszélyét a fecskéknek, hanem mi emberek, akik belenyúltunk a természet egyensúlyába. Vegyszereket használunk, és nem foglalkozunk vele, hogy az általunk írtani akart szúnyogokkal nem csak más fontos és hasznos rovarfajt, hanem azokat a madarakat is veszélyeztetjük, amiknek ezek a lények jelentik a táplálékukat.
Ne ijedjünk hát meg a frissen vakolt falainkat védve, ha megjelennek gyors röptű fekete madárkák, keressük fel az MME honlapját, ahol pillanatok alatt felkészülhetünk a békés egymás mellett élés lehetőségének kialakításához. ♦