VÁC 2030: egy várost tovább álmodni

Ha egy család este nem a tévét kapcsolja be és leül az életét tervezni, ezt nem csak akkor teszi, ha nagyobb mennyiségű pénzhez jut, de még akkor is megteszi, ha a fizetések, csak pont annyira elegendők, hogy a következő hónap elején még nem teljesen üres a kassza. Hogy miért? Mert látják, hogy vannak jövőbeni kötelezettségeik (beszakadhat az elkorhadt tetőgerenda, vagy bedőlhet az elöregedett kerítés), vagy egyszerűen csak álmaik vannak, olyan célok, amiknek az elérésére a közeliben nincs lehetőség, de a távolabbi jövőben ez elérhetővé válhat.  Persze ez csak akkor lehetséges, ha vannak álmaik, és azokat nevesítik, célként tűzik ki és úgy tervezik a közeli jövőt, hogy azt alárendelik távolabbi céljaik megvalósításának.

Én meg csak hallgattam a példabeszédet és mire megkérdeztem volna, hogy ehhez az egészhez nekem, a környezetvédőnek mi közöm van, már el is hangzott a válasz: mert egy város is ilyen, mint egy család. Tudjuk, hogy napról napra mennyi pénz kell a fenntartásához és azt is tudjuk, hogy a jövőben milyen kötelezettségeink lesznek, mire kell tartalékolnunk. De ha nincsenek céljaink, álmaink, ha nem tudjuk, hogy hová szeretnénk eljutni, akkor lemaradunk, és ha ne adj’ isten lehetőséget kapunk (amit csak nagyon ritkán kapnak a települések) nem lesz mire felhasználni. Ha nincsenek álmaink, nem is tudunk senkit rábeszélni azok megvalósítására. És egy város jövőjének tervezéséhez nem csak építészekre, hanem minden szakterületre szükség van, nem csak az oktatás, az egészségügy, hanem a környezetvédelem is része a jövő tervezésének.

A főépítész (aki azóta, már más városok álmainak megvalósításán dolgozik és ezt tanítja az egyetemen) örült, hogy sikerült átvinni a gondolatot. Nem csak engem, hanem az egész apparátust és az akkori városvezetést is meggyőzte.

Szeretné elolvasni cikkünket? Jelentkezzen be! Vagy csatlakozzon hozzánk! Indítsa el a 14 napos ingyenes próbaolvasási időszakot!

Kérjük, támogassa a független váci újságírást azzal, hogy cikkeinket olvassa és előfizet lapunkra!