A zöld energia mindenkinek megéri: csak az a baj, hogy nem lehet megenni

Amikor ‚89-ben Vácra költöztem, és Dunakeszi és Göd között, ha a vonatból kinéztem, mezőgazdasági területet láttam. Gyümölcsösöket és gabonatáblát. „Nem éri meg a téesznek” – mondogatták, mert a gyümölcsöt lelopták, mire megérett volna. Így aztán a rendszerváltás után, amikor befellegzett az állami mezőgazdaságnak, és elindult a kárpótlás, a magántermelés, nagyrészt elhagyatott gyümölcsösöket és a megműveletlen mező biztos jelét, pipacserdőt mutatott a kép. Ennek az volt az oka, hogy akik a kárpótlás után földhöz jutottak, azok nem mind a növénytermesztéssel foglalkoztak, mielőtt földbirtokosok lettek újra. Így aztán amíg a földterületek nem kerültek olyan kézbe, aki értett hozzá, gyönyörködhettünk a pipacsokban.

Az új kettes útról már láthattunk ismét művelt területeket, de már akkor mondogatták, hogy ez egyre jobban nem éri meg. Az unióból érkező gyümölcsök olcsóbbak, mert őket támogatják és idehaza még az önköltséget sem lehet kitermelni. Ha most kitekintünk hazafelé a kocsi ablakán Pest és Göd között, a néhai mezőgazdasági területeken meglepődve tapasztaljuk a végtelenbe tűnő naperőművek rengetegét.

És itt a mezőgazdaság sikertelenségétől menjünk egy kicsit távolabbra, az energiatermelés mezejére.

Függetlenül attól, hogy még mindig vannak olyan országok, akik nem ismerik el a globális felmelegedés problémáját, a világon elfogadott trend lett, hogy a villamosenergia termelésében kezdenek átállni a fosszilis energiákat végleg elhasználó gázos, olajos és szenes erőművek, és a potenciális veszélyforrást jelentő atomerőművek használatáról az alternatív, környezetbarát energiatermelésére. Sőt a zöldenergia termelése gazdaságilag támogatott, jobban megéri erre ráállni, mint a régi szenes erőműveket erőltetni. Az persze más kérdés, de sajnos nem elhanyagolható, hogy ha a szél elül, vagy ha besötétedik, akkor ismét be kell kapcsolni a hagyományos erőműveket, vagy energiát kell vásárolni. A zöld energia térhódításának következtében láthatjuk a Kisalföldön a szélerőmű parkokat és a kettes elkerülőn Göd felé a naperőműparkot, amik gomba módra nőttek ki a mezőgazdasági területek elhanyagolt parcelláiból.

Ezzel vissza is értünk a kiinduló pontra., ahol be kell látnunk, hogy azoknak, akik nem csak birtokolták a földet, hanem még gazdálkodtak is rajta, azoknak is jobban megéri a szántóföldön zöldség helyett áramot termelni a napenergia parkokban, mert amíg a Nap minden nap felkel és termeli az energiát, addig a mezőgazdálkodásban mindig ott lebeg az aszály, a jégeső és egyéb előre nem látott esemény, amik az egész évi munkát semmissé tehetik.

Mielőtt elkönyvelnénk, hogy mindenki jól jár a zöldenergia termelésével, azért álljunk meg egy picit. Mint minden új technológiának, ennek is csak menet közben fognak kiderülni olyan árnyoldalai, melyekkel most még nem gondolkozunk.

Ilyen az elhasználódás. Most még nem tudjuk azt, hogy mikor jön el a napenergia panelek élettartamának a vége. Mikor válnak a panelek veszélyes hulladékká, és ezután hogyan fogják azokat újra hasznosítani, vagy biztonságosan megszabadulni tőlük. Az meg főleg nem ismert, hogy ha ez eljön, akkor lesz e pénz a panelek lecserélésére, újra hasznosítására, vagy az egész ottmarad, mint a szupermarketek első generációi a városok szélén, amik helyett egyszerűbb és gazdaságosabb újakat építeni. Lehet, hogy a megoldás olyan lesz, mint a bányarekultiváció, hogy ha vége a termelésnek, az eredeti állapotokat kell visszaállítani. (Persze ezt egy csődbe ment, vagy megszűnt ipari egységtől nehéz megkövetelni.)

Felmerül a kérdés, hogy az ökológiai egyensúlyra hogyan hat ez a helyzet. Szerencsére, függetlenül attól, hogy a napelemparkokra a vonuló madarak néha azt hiszik, hogy megcsillanó vízfelület, a téves képzet megzavarja őket, de nem okozza halálukat, vagy vonulási zavarokat.
A mezőgazdaság megszűnésével viszont számos állatfaj kiszorul ezekről a területekről, amik a táplálékpiramisban elfoglalt helyük miatt újabb fajokat veszélyeztetnek. (Például: ha a legelőket nem művelik nem nyírják, vagy napelemeket telepítenek rájuk, akkor onnan kipusztulnak az ürgék, de nem csak ők, hanem azok a sólymok is, amiknek az ürgék a fő táplálékai.)

És persze még kihagytunk egy védett fajt, aki nem más, mint az ember. Miért, az emberek nem járnak jól azzal, hogy nem kell gazdálkodni, mégis kapnak érte pénzt és nem keletkezik hiány a „Lidl-ben”, mert oda a görög, meg spanyol gyümölcsöket hozzák olcsóbban? – kérdezhetnénk.

A helyzet nem olyan rózsás, ha globálisan nézzük a folyamatot, mert amíg mi idehaza jól járunk, addig a világban egyre csökken a mezőgazdasági termelés, miközben emberek milliói éheznek, mert nem jut nekik élelem és nincs is lehetőségük termelni és pont a globális környezetvédelmi problémák miatt.

Hát igen, nekünk jut egy kis zöldenergia, hogy a légkondi megvédjen azoktól a forró áramlatoktól, amik valahol a Föld másik felén végigsöpörve nem hagynak lehetőséget azoknak az élelmiszer termeléshez, akik rosszkor születtek rossz helyre. ♦

Oszd meg, hogy mások is tudjanak róla!
feliratkozás
visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments