Ma, amikor a könnyűzene sokkal nagyobb prioritást élvez a fiatalok és az idősek körében egyaránt, a komolyzenei világ háttérbe szorul és kevés szót ejtünk róla. Pedig korántsem elhanyagolható mértékben művelik, korántsem elhanyagolható színvonalon a korosztályok széles skáláján. Erre lehet ma Magyarországon kézenfekvő példa Pellet Sebestyén, aki Vácon fektette le tudásának alapjait és innen jutott el oda, hogy nemzetközi versenyeken is megmutathassa magát.
Sebestyén kalandos úton jutott el Vácra, hiszen Versailles-ban született 2000. május 1-én, majd az óvodát is egy provence-i kisvárosban, Eguilles-ben kezdte el. Csak ezt követően került Magyarországra, ezen belül is anyukája váci kötődésének köszönhetően, városunkba. 2006-tól a Juhász Gyula Általános Iskolába, 2010-től pedig a Piarista Gimnáziumba járt, és itt a Dunakanyarnál került közelebbi viszonyba a zenével is. Elmondása szerint először még nem igazán érdekelte ez a világ azt, hogy egyáltalán megszerette a helyi tanárának köszöni ezúton is.
„2010 tájékától a zongoratanárom, Jámborné Skripeczky Mariann néni elkezdett országos zongoraversenyekre vinni, ahol ilyen-olyan díjakat értem el, ami egyre inkább motivált. Hálás vagyok Mariann néninek, ő az, aki megszerettette velem a zongorát és a klasszikus zenét, ő indított el ezen az úton. A hangszer és a zene iránti szeretetem addig-addig fajult, míg 2014-ben véglegesen és menthetetlenül rászántam magam a zenei pályára: sikeresen felvételiztem a budapesti Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnáziumba, ahol Monostori Gábor volt a tanárom. Ezek után szép sorjában jött először 2018-ban a budapesti, idén pedig a bázeli Zeneakadémia.”
Ez alatt az időszak alatt sok versenyen vett részt, amik mindig is nagy motivációt, löketet jelentettek és lehetőséget adtak neki arra, hogy rövidebb idő alatt többet fejlődhessen. De egy laikus lehet, nehezen tudja hova tenni azokat a fogalmakat, hogy zenei versenyek, megmérettetések. Ezért segítségül hívtuk a váci zongoristát, hogy egy kicsit kalauzoljon el bennünket ebbe a világba.
„Általában egy ilyen verseny többfordulós, illetve meg vannak adva tágabb kategóriák, hogy miket kell játszani. Például a békéscsabai országos zongoraversenyek első fordulójában kellett játszani egy Bach prelúdium és fúgát, egy klasszikus szonáta tételt és egy virtuóz etűdöt. Azt, hogy ezen belül pontosan mi legyen, azt az adott versenyző választja ki. A komolyabb, nemzetközi versenyeken akár több forduló is lehet, ahova most készülök, ott 4 élő forduló lesz. Itt összesen bő 2,5 órányi anyagot kell játszani, mindezt kívülről, azaz kotta nélkül. Ezekből a számokból is látszik, hogy egy ilyen verseny nagyon sok munkával járhat, hosszú hónapokkal korábban el kell kezdeni a készülést. Ennek az időszaknak a legfőbb célja a versenydarabok lehető legmagasabb szintű elsajátítása. A versenyeken mindig egy szakmai zsűri értékel, minél jelentősebb a verseny, annál nagyobb jelentőségű zenészek ülnek a zsűri tagjai között.”
Ezekből is látszik, hogy aki Sebestyénhez hasonló szinten szeretne a zenével foglalkozni annak rengeteg időt és energiát kell befektetnie. Elmondta, hogy a célja legalább a napi 5-6 óra gyakorlás lenne, amit még ha nem is sikerül mindig elérnie, törekszik rá a szabadidejének hasznos eltöltése mellett. Ez meg is látszik a teljesítményén, hiszen 2020-ban már debütáltálhatott is a Liszt Ferenc Esz-dúr zongoraversenyével a Zeneakadémia Nagytermében, 2021 májusában pedig a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében játszotta Liszt Ferenc Haláltáncát a Szent István Filharmonikusokkal, Kovács János vezényletével. Ezek magukban is számottevő teljesítmények, de még csak említésre se került a legutóbbi legnagyobb sikere, a Los Angeles-i Liszt Verseny, ahol két kategóriában is megszerezte az első helyet.
„Sajnos a pandémiás helyzet miatt az eredetileg 2019 novemberében megrendezésre kerülő verseny először márciusra lett halasztva, majd végül áprilisban szervezték meg online, úgyhogy végül Los Angeles-ben nem jártam. Ez az egész amúgy úgy kezdődött, hogy a Zeneakadémián meghirdettek egy ösztöndíjat, hogy két hallgatót kiküldenek a versenyre, fedezve az utazási, illetve versennyel és szállással kapcsolatos költségeket. Én ezt sikeresen megnyertem, úgyhogy az online versenyre nem kellett nevezési díjat fizetnem, de továbbra is tervben van, hogy elmehetek Los Angeles-be, de már a versenytől függetlenül egy bemutatkozó koncertre a pandémia végeztével Kovács Gergellyel együtt, aki a másik nyertese az ösztöndíjnak. Így tehát a versenyen videók beküldésével ’vettem részt’. Két videót küldtem be, két különböző kategóriában: a 18-22 évesek korosztályában Liszt Ferenc: Funerailles című darabjával pályáztam, a ’Concerto’, azaz zongoraverseny kategóriában pedig Liszt Ferenc: Esz-dúr zongoraversenyét játszottam. Hatalmas megtiszteltetés, hogy a zsűri mindkét kategóriában az első díjat nekem ítélte.”
De ha már versenyekről beszéltünk érdemes a jövőről is szót ejteni. Az ifjú zenész nemrég azzal került bele a hírekbe, hogy Magyar Valentinnal együtt kijutott a weimari Liszt Zongoraversenyre. Mint megtudtuk Sebestyéntől, ennek a versenykiírásnak is online voltak megrendezve a válogatói és 20 perces anyagok beküldésével jutott be 37 zongorista a világ minden tájáról. A verseny névadója Liszt Ferenc, így a repertoár nagy részét az ő művei képezik, ami, mint ő is elmondta már enyhén szólva is ismerős terep lesz számára.
„A harmadik fordulóban (elődöntőben) Liszt egyik legnagyobb zongorára írt művét, a h-moll szonátát kell előadni. Most májusban amúgy ezt játszottam a diplomakoncertemen. A döntőben pedig zenekarral kell játszani Liszt egyik zongoraversenyét. Én szeretnék a lehető legfelkészültebben elmenni erre a versenyre, bár a szeptember közepi költözés meg fogja kavarni a készülés menetét, hiszen ősztől a bázeli Zeneakadémián folytatom tanulmányaimat Fejérvári Zoltánnál, emiatt egy nagy környezetváltás küszöbén állok. Ez a verseny szempontjából nem a legjobb időzítés.”
Végül egy, a klasszikus zenei világban elhelyezkedő fiatal esetében adta magát az a kérdés, hogy mégis milyen elképzelései, illetve kilátásai vannak ezen a területen? Ő pedig belátva, hogy manapság valószínűleg nem az ehhez kapcsolódó szakmák azok, amik a legbiztosabb jövőbeli karrierrel kecsegtetnek, mégis ambiciózusan tekint előre.
„Sajnos ez az ágazat szűkülő tendenciát mutat, összességében egyre kevesebben járnak klasszikus zenei koncertekre. Emiatt egyre nagyobb felelősség ilyen pályára küldeni bárkit is, hiszem a szűkülő piac következtében egyre kevesebb a kereslet is. Persze a kiugróan tehetséges személyek hamar kitűnnek, de a zsenik alatti kategóriában lévőknek sajnos egyre kisebb esélyük van előadóművészként elhelyezkedni. Nekem az a távlati célom, hogy egy nap koncertzongorista lehessek, magyarul koncertezésből tudjam megkeresni a kenyerem. Sokan indulnak neki ilyen elképzelésekkel, akik végül tanári pályára mennek. Ha körbe nézek, rengeteg jó zongoristát látok, de ahhoz, hogy valakinek stabil helyzete legyen, rengeteg tényezőnek kell összejönnie, nem elég csak tehetségesnek lenni és sokat gyakorolni, kellenek a jó kapcsolatok, meg valamennyi szerencse is. Én egyelőre úgy érzem, hogy Isten a tenyerén hordoz, de ahogy korábban említettem, még nem látom, hova fogok kifutni, főleg az egyetem utáni időszak az, amiről nem látom még, hogy s mint lesz. Mindenesetre minden nap hajt az a gondolat, hogy akkor tudom elérni a céljaimat, ha haladok feléjük, ezért, ha van egy feladat, azt próbálom a tőlem telhető legjobban elvégezni.” ♦