Védett fajt találtak a Kálvária-dombon
Az elmúlt hetekben újabb beporzóbarát hagyásfoltokat alakítottak ki a váci Kálvária-dombon, amely helyi jelentőségű természetvédelmi terület.
A váci Bagolybükk Környezet- és Természetvédelmi Egyesület már 2020-ban megkezdte együttműködését a Váci Egyházmegyével az értékes gyep mozaikos kaszálására. Szakértő segítségükkel több száz négyzetméteren hagyták magasabbra felnőni a gyepet. Erről az ott elhelyezett tájékoztató táblán is olvashatnak az érdeklődők.
Idén Vác Város Önkormányzata is csatlakozott az Európa-szerte elterjedt gyakorlathoz, így már a kezelésük alá tartozó területeken is bővülhettek a beporzóbarát gyepfelületek.
Hogy ez miért fontos?
A beporzó rovarok száma drámaian lecsökkent az elmúlt évtizedekben, az emberi tevékenység hatására. Ez láncreakciószerű hatással van az őket fogyasztó madarakra, emlősökre, és az élővilág más tagjaira – s így végül ránk emberekre is. Ha eltűnnek a beporzók, eltűnik minden őket fogyasztó élőlény, nekünk pedig nem lesz termésünk. A legegyszerűbben úgy segíthetjük fennmaradásukat, ha nem vágunk „tüsire” minden gyepfelületet. Hagyjunk nekik olyan kaszálatlan részeket, ahol éjszakázhatnak, táplálkozhatnak, szaporodhatnak! Pár havonta aztán, amikor már megfelelően felnőtt és megerősödött a lekaszált gyeprész, arrébb vihetjük ezeket a kaszálatlan hagyásfoltokat és levághatjuk az elsőként meghagyottakat. Ha van rá mód, és amíg özönnövények vagy egyéb nem kívánt gyomnövények nincsenek nagy számban jelen, hagyhatunk olyan részt is gyepünkben, amit soha nem nyírunk le, vagy évente csak egyszer: késő ősszel kaszálunk. Nem bolygatott, záródott gyepeken általában nem kell félnünk az invazív növények megjelenésétől, mivel nincsenek olyan nyílt foltok, ahol megtelepedhetnének benne. Ehhez például az szükséges, hogy a damilos kézi fűkasza ne kapáljon bele a földbe, ne hagyjon maga után puszta felszínt. A nagyobb teljesítményű, kistraktoros kaszákat is célszerű megfelelően beállítani.
A klímaváltozásról már bebizonyosodott, hogy az emberi tevékenység okozza. Egyik oka a magas szén-dioxid kibocsátás. Akármilyen apró mozzanatnak is tűnik, a meghagyott gyepfelületek több szén-dioxidot tudnak megkötni, mint a rövidre nyírt fű. Ráadásul, a magasabb növények a harmatot is jobban tárolják, alattuk a talaj is nedvesebb és hűvösebb. Ezt használják ki azok a kertészek, akik a zöldséges kertjükben meghagyják a haszonnövények között a természetes növénytakarót. Ezáltal kevésbé száradnak ki a növényeik, mint ott, ahol nem takarja semmi a talajt.
A beporzóknak – méheknek, lepkéknek és hernyóiknak, virágbogaraknak, pókoknak, stb. – is nedvességre van szükségük. A magas fűszálakon kicsapódó harmat sokuknak jelent vízforrást. Ahogy pedig halad előre az év, egyre kevesebb a virágzó fa és lágyszárú. Ilyenkor létfontosságú szerepet töltenek be a vadvirágok, köztük a sokszor méltatlanul nem kedvelt bogáncsok és imolák. Rengeteg rovart vonzanak. A Kálvária-dombon az egyik bogáncs virágán egyik este még egy bíbor cincért is találtunk. Ez a színpompás bogár hazánkban védett, a természetközelibb gyepek lakója. Érdemes kisétálni a Kálvária-dombra és megfigyelni a tucatjával repkedő boglárkalepkéket – több fajuk is él ott. Viszont kivétel nélkül minden lepke és egyéb rovar a meghagyott gyepfoltokban látható, különösen naplementekor, mikor éjszakázni készülnek a fűszálakon. Érdekes élmény lehet a gyerekeknek is – a természet szeretetére nem lehet elég korán megtanítani őket. ♦