A mobilitási héten ismét irány a Naszály
Már a második év telik el úgy, hogy elmaradt a Naszály túra. Pedig ez az elmúlt harminc évnek egy biztos pontja volt. Egy tavaszi nap, amikor a város apraja nagyja elindult megmászni a város hegyét, ami egész évben olyan távolinak, elérhetetlennek tűnt.
Az idén a mobilitási hét ad lehetőséget azoknak, akik szeretnék megmászni a város hegyét. A mobilitási hét régebben az autómentes nap volt, amikor mindenki kiszállt az autójából és átszállt a „biciklire” reprezentálva, hogy nem szennyezi a levegőt, hanem inkább a lábait használja a kipufogógázt termelő gépkocsi helyett. Ez a nap a későbbiek során egy egész hét autómentes tevékenységgé duzzadt, amibe az is belefér, hogy bringa nélkül, gyalogosan útnak induljunk.
Annak, aki sokszor felment már a hegy csúcsára, azoknak is szeretnénk minden évben valami érdekeset mutatni a hegyből. Az idén sem lesz ez máshogy. Ezúttal, busszal szeretnénk kivinni a nagyérdeműt a buszpályaudvarról a kosdi busz végállomására, hogy onnan bejárjuk az egész hegyet. A busz a túra napján, szeptember 19-én vasárnap délelőtt 9 órakor indul a buszpályaudvarról. (Hogy pontosan melyik busz az majd ott derül ki.)
Kosdról először a szénbányához fogunk menni, ami az előző évszázad elején komoly szénkitermelést biztosított, melyet elégetve energiát termeltek. Kevesen tudják, hogy a kosdi szén Vácra, az akkori erőműbe csilléken, kötélpályán libegett be a kertek és házak felett. Aki szemfüles, a hegy tövében lévő meddőhányóban találhat is egy két darabkát a néhai kosdi szénből.
A túra a hegy gerincén folytatódik, ahol mennél fentebb megyünk, gyönyörködhetünk a mediterrán jellegű fenyőfákban, és a jellegzetes sziklagyepet alkotó növényekben. Szerencsére az utóbbi években az erdőtüzek és a fagykár is elkerülte őket.
A gerincen az út a hegy csúcsán fog véget érni, és aki elég óvatos felmehet a szebb napokat megélt geodéziai mérőtoronyba ahonnan belátható a Dunakanyar és a Börzsöny egy része is. Itt fogunk megpihenni. Közös ebéddel nem készülünk, a Covid veszély miatt, szeretnénk, ha mindenki hozna magának elemózsiát.
A hegycsúcsról a Vadita-tó érintésével a Kopasz hegy felé vesszük utunkat, ami a kereszt mellől a városra ad pazar kilátási lehetőséget. Onnan még szeretnénk egy olyan kőbányába is ellátogatni, amiből a régi időkben a város nagyobb építményeit, a dómot is építették. Ma is lehet látni a kőfejtés nyomait. És ha valakit érdekelnek, ennek a bányának is vannak geológiai érdekességei, amiből, ha szemfülesek vagyunk lehet is találni a szétporladt kövek között. Ez nem más, mint a történelem folytán Szent László pénzére keresztelt óriás megkövesedett egysejtű amit a geológusok latinul Numulitesznek neveznek. Hogy ennek az őslénynek mi köze Szent Lászlóhoz, azt majd a helyszínen elmeséljük. A bányalátogatások után a túra Deákvár felé veszi az útját és az „Ezoterikus rétnek” nevezett helyen fogunk rácsatlakozni a Deákvár felé eső utakra, hogy aztán a SPAR parkolón keresztül Vácra érjünk.
Mivel a túrához buszokat kell szerveznünk, csak azok csatlakozhatnak, akik az interneten neveznek (nevezes@futavac.hu,). Ja, és a legfontosabbat majd’ kifelejtettem, a túrát az idén is Sanyi bácsi (Hajdu Sándor) vezeti, aki a fenti ízelítőnél még sokkal több érdekes történettel készül azoknak, akik szeretnének egy szeptemberi vasárnapot a váciak hegyén tölteni. ♦