Dr. Gloviczki Zoltán neve ismerősen csenghet sokaknak. Korábban ugyanis a közoktatás területén töltött be pozíciókat: volt köznevelésért felelős helyettes államtitkár, és volt az Oktatási Hivatal vezetője is. Egy éve azonban az Apor Vilmos Katolikus főiskola rektora lett. Bár családjával Budapesten él, több szálon kötődik Váchoz. Öt gyermeke a váci Piarista Gimnáziumba járt, jár. Bár komoly megjelenéséből nehéz elképzelni, de fiatalon még Rodolfotól tanulta a bűvészkedést, még gyermekként lett hivatásos bűvész. Ezt a tevékenységét azonban már csak családi körben, hobbiszinten űzi.
Majdnem egy éve nevezték önt ki rektornak. Milyen tapasztalatai vannak az elmúlt évről, milyen feladatai voltak az elmúlt évben?
Részben objektív szempontok miatt nagyon nehéz év volt az előző. Az egyik ilyen objektív szempont a pandémia. Szerencsére már felkészülten várt a főiskola, tehát a távoktatásra nagyon komolyan előkészültek. Itt finomítani kellett a hallgatók és az oktatók visszajelzései alapján, de azt kell mondanom, hogy nagyon sikeres volt ez az átállás. A sikeresség nyilván relatív, hiszen az oktatás alapvetően azért nem arra van kitalálva, hogy online folyjon, még egy főiskolán sem, bár nagyon csábító, kicsit csapdahelyzet is, mert nagyon sok szempontból kényelmesebb. A másik ilyen objektív körülmény az előző tanévben az volt, hogy a 2021-es évkezdés volt az, amikor először volt szükség a tanító- és óvóképzésben is emelt szintű érettségire a felvételihez. Bár öt évvel korábban jogszabályba került ez az intézkedés, ez érezhető volt az egész országban több szakon, hiszen komoly létszámcsökkenéshez vezetett mindenhol. Úgy érzem, hogy kihevertük ezt is. Mi egy viszonylag családias, közvetlen hangvételű intézmény vagyunk, nekünk nagyon fontos az például a hallgatók toborzásában, hogy személyesen elmenjünk középiskolákba beszélgetni. Ez gyakorlatilag lehetetlen volt az elmúlt tanévben. Ezzel együtt úgy tűnik a ma lezárt felvételi eljárásban, hogy körülbelül a másfélszeresére nőtt a felvételizőink száma, tehát ez egy jó hír.
És, hogy itt a főiskolán mi volt a dolgom? Egyrészt én egy stratégiával kaptam bizalmat a szenátustól és a kinevezőimtől, a munkáltatómtól. Tehát voltak elképzeléseim arról, hogy merre szeretném vinni a főiskolát. Ebben nyilván az első lépéseket kellett megtenni. Ennek egy pontja például a kommunikációnk megerősítése országosan. Sajnos az a helyzet, hogy sem a területi környezetünkben, sem a katolikus egyházban, sem a felsőoktatás iránt érdeklődők számára azért nem annyira triviális, hogy van egy ilyen főiskola Vácon. Nem is annyira a népszerűség a gond. Aki ismeri, az nagyon szereti intézményünket, nagyon szeretnek ide járni hallgatóink. Nagyon jó a híre, ezt tényleg őszintén mondhatom, de nincs nagy híre. Azon kellett dolgozni, hogy az általános köztudatban egy kicsit benne legyen: létezik az Apor.
Úgy tudom, két új képzés is indul hamarosan a főiskolán?
Két teljesen egyedi dolog indul ebben az évben, az egyik egy olyan sajátos képzés, amely meddőséggel küzdő házaspárok mentálhigiénés segítésének a képzése. Nem a segítés a képzés tárgya, hanem segítő szakemberek képzése, amit 1-2 éves kutatás, tréningsorozat, terepmunka előzött meg, konferenciák, kötetek. Létező jelenség Magyarországon, hogy ilyen pároknak segítenek, de a mi munkánknak és képzésünknek van két olyan, szerintem természetes sajátossága, ami egyedülálló. Az egyik az, hogy mi házaspárokban gondolkodunk és nem egy anya-gyerek, vagy anya- és gyermekhiány kapcsolatra épül az egész pszichológiai megközelítés. A másik pedig az, amit egyébként a világi pszichológia is elismer, hogy ennek a problémának és krízisnek nagyon sok lelki, spirituális vonatkozása van, és a segítésnek is nagyon sok ilyen lehetősége. S mi, mint katolikus főiskola bátran és nyíltan felvállalhatjuk, és fel is vállaljuk, hogy ez része ennek a segítésnek.
A másik képzésünk a zenére épít. A gitáros könnyűzenei élet egyre népszerűbb a templomokban, vagy bármilyen keresztény felekezetben, és nagyon nagy színvonalbeli különbségek jelennek meg benne. Nálunk most szintén egyedülálló módon elindul egy olyan felnőttképzés, illetve olyan főiskolai képzési ág, ahol a gitáros „könnyűzenei” egyházi szolgálatra készítünk fel színvonalasan embereket.
Már az előbb említette, hogy népszerű, de nem eléggé népszerű az iskola. Sokan választják az önök által kínált pályákat, leginkább világi, vagy egyházi iskolákból jönnek az önök intézményébe?
Ez nagyon-nagyon érdekes és meglepő. Mielőtt ide érkeztem, nem vizsgálták ezt a kérdést. Tudni kell, hogy általában a mai magyar felsőoktatásban és különösen a pedagógus pályákon elég jellemző a levelező képzés. Ez részben azért van, mert nagyon sokan már csak munka mellett engedhetik meg maguknak a továbbtanulást, de azért is, mert nagyon sok az olyan óvoda, iskola körüli segítő munkatárs, aki kedvet érez ahhoz, hogy hivatásos pedagógus legyen. Tehát dajkából óvónő lesz, pedagógiai asszisztensekből tanító és így tovább. Az ő esetükben nem releváns a kérdés, hogy egyházi, vagy nem egyházi körből érkeznek. A frissen érettségizők között azonban elég meglepő módon nagyon-nagyon alulreprezentált, egyházi iskolákból érkezők szinte alig vannak. Ez is egy érdekes kihívás egyébként, és ez is nyilván kommunikációs kérdés is, tehát ez azt jelzi sajnos, hogy nincs igazán élő kapcsolat a főiskola múltjában az egyházi iskolákkal. Nagyon sok egyházi középiskola van az országban. Én meg vagyok róla győződve, hogy egy-egy személyes találkozást követően több érettségiző fiatal választana minket.
Miben ad többen az önök főiskolája, mint egyházi iskola, maguknak a pedagógusoknak, óvodapedagógusoknak?
Kétfelé bontanám a kérdést. Az egyik fele az, hogy aki egyházi iskolába jár, hívő és fontos számára ez az értékrend, annak nyilvánvalóan azt a többletet adja, hogy otthon érezheti magát a saját értékrendjében. Félszavakból megértjük egymást, tehát ez egy viszonylag organikus folytatás, mondjuk egy katolikus középiskola után. De nyilvánvalóan nem kritérium nálunk, hogy valaki innen érkezzen és nyilván nem is úgy tanítunk, hogy ez magától értetődő kell, hogy legyen. Ám akkor is azt gondolom, hogy az, hogy mi biztos értékrenden alapulva tanítunk, elég komoly hiánycikk Magyarországon, de még Európában is. Tehát az, hogy van véleményünk dolgokról, igenek és nemek viszonylag határozottan, amit nem is szégyellünk. Ez például a pedagógiában és például a pedagógus képzésben egy olyan dolog, amire vágynak az emberek. Biztonságot ad bármilyen kialakult vélemény, megközelítés. Nem kell vele egyetérteni, de azt gondolom, hogy egy biztosabb alap. Mindehhez hozzájárul az, hogy mi egy szándékoltan kicsi intézmény vagyunk, kifejezetten az előnye, különlegessége a főiskolánknak, hogy sikerült így is önállóan megmaradni. Nagyon-nagyon kevés főiskola, vagy kisebb intézmény tudott gazdasági, vagy szervezési okoknál fogva önállónak maradni, és az, hogy mi itt, ebben a gyönyörű városban, egy gyönyörű helyen, gyönyörű épületben családias körülmények között tényleg minden egyes hallgatónkra személyesen odafigyelve tudunk működni, szintén nagyon ritka ma Magyarországon.
Mivel adhat többet egy katolikus pedagógus egy gyermeknek?
Ha tovább visszük az előző gondolatomat, ugyanezt tovább viheti egy pedagógus is az iskolába. Ami, még egyszer mondom, nem a hit tételeinek a továbbadása, hanem egyfajta világos értékrend, világlátás, biztonság, ami egyébként nyugalmat és boldogságot ad annak is, akinek a birtokában van ez, meg ezt is sugározhatja. Van egy érdekesség, amit nem szoktak tudni a katolikus pedagógiáról, hogy a katolikus egyháznak nagyon markáns álláspontja van abban, mit gondol a pedagógiáról. Például, hogy elvárja tőlünk, képzőktől, a pedagógusoktól, hogy abszolút napra készek legyenek és korszerű pedagógiai, pszichológiai ismeretekkel és gyakorlattal rendelkezzenek. Nagyon komoly háttér az, hogy az egyházi iskoláktól és pedagógusoktól ezt így rendszer szerint elvárják. Azt gondolom és látom is, hogy szerencsére nagyon sok katolikus iskola már olyan szempontból is erősebb, hogy egyszerűen szakmailag naprakész, tehát olyan módszereket, eszközöket használ, adott esetben olyan tananyagot, ami minden katolicizmusától függetlenül is egy picit vonzóbb.
Elég régóta itt van a főiskola Vácon. Mi az, amit önök adhatnak Vácnak és mi az, amit esetleg Vác adhat önöknek?
Azt gondolom, hogy itt is vannak lehetőségek még. Egy kisváros életében az, hogy adott esetben virágba szökkenő felsőoktatás van, ez már önmagában egy kimondható érték. De valójában a város életét is meg tudja, vagy meg tudná határozni – nyilván itt azért nagyon nagy különbség van a levelező, vagy nappali képzések között. Nálunk az elmúlt években a levelező képzések felé billent el a mérleg. Ha itt növeljük a nappali, „hagyományos” főiskolásoknak a számát, létét, ez az utcán, az üzletek forgalmában, a közéletben, a kulturális életben egész biztos vagyok benne, hogy építő jelenség.
Korábban nyitott a főiskola a váci emberek felé.
Igen, ennek teljesen a pandémia állta az útját. Tavaly szeptemberben is úgy indultunk, hogy egy kiállításmegnyitó kezdte az évet, de két hétig lehettünk nyitva. Ez most is így lesz, rögtön szeptemberben egy kiállítás megnyitóval indulunk az Ars Sacra Fesztivál keretében, egy kifejezetten váci és váci egyházmegyei fotókiállítás nyílik a főiskolán a Forte Fotóklub Vác szervezésében, és szeretnénk még nagyon sok programra invitálni a váciakat. ♦