Gyászszertartás a Dunakanyar zsidósága deportálásának 77. évfordulóján

Vác és a Dunakanyar zsidósága deportálásának 77. évfordulóján összegyűltek a Váci Zsidó Hitközség hívei, hogy közösen emlékezzenek meg az őket ért múlt századbeli veszteségekről. Augusztus 31-én, délelőtt 10 órakor a Váci Zsinagóga adott otthont a Holokauszt áldozatainak emlékére tartott hagyományos gyászszertartásnak. 

A magyar zsidósággal szembeni intézkedések, majd deportálások a Magyarország történelmével foglalkozó történelmi munkák azon témái közé tartoznak, amikre a mai olvasók nem lehetnek büszkék. Az ezen történésekről fennmaradt feljegyzések és források anyagát azért érdemes időről-időre fellapozni, hogy elrettenjünk tőlük és a jövőben tegyünk azért, hogy ezek semmiféleképpen ne ismétlődhessenek meg. A kutatások tanulsága szerint 1701 váci és 188 járásból érkező zsidó kényszerült városunkban gettóban élni, hogy aztán először a monori gyűjtőtáborba, majd Auschwitzba szállítsák őket. Mindez történt tekintet nélkül arra, hogy korábban ezek az ártatlan emberek milyen jelentős szerepet vállaltak a térség gazdasági és kulturális életében egyaránt. A történtek ezen vonulatára hívták fel a figyelmet a megemlékezés felszólalói, mint például Rétvári Bence országgyűlési képviselő is.

„Az itt levő zsidóság nagy részét eltiltották a foglalkozásától, gettóba gyűjtötték, majd elvitték és haláltáborokban lelték halálukat. Mindenki számára fájó veszteség magyar honfitársainknak az elvesztése. Ők zsidók voltak és magyarok. Hozzá tettek nagyon sokat ahhoz, hogy Vác egy fejlődő város legyen. Hozzájárultak ahhoz, hogy itt fejlődés, ipar, kereskedelem, kulturális élet legyen és rendkívül fájó az ő hiányuk. Nyilván a környék fejlődését is lelohasztotta az, hogy ő nélkülük kellett ez folytatódjon. […] Fontos, hogy rájuk emlékezzünk, hiszen olyan honfitársaink voltak, akiknek semmi fajta bűnük nem volt. Egész egyszerűen zsidó származásuk miatt az akkori gyilkos ideológia áldozataivá váltak Vácon is, a környező településeken is és egész Magyarországon is” – mondta az államtitkár.

Az eseményen természetesen jelen volt Turai János, a Váci Zsidó Hitközség elnöke is, aki lényegében házigazdaként köszöntötte a megjelenteket, köztük Dr. Kunos Pétert a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) és a Budapesti Zsidó Hitközség ügyvezető igazgatóját. Az igazgató pedig a Mazsihisz világi vezetése nevében megemlékezett és fejet hajtott a váci és környékbeli mártírok emléke előtt.

„Itt egy természetes ékszerdoboznak és turista paradicsomnak nevezhető városban, Vácott és környékén élt, imádkozott, dolgozott és szeretett a második világháború előtt több mint kétezer zsidó család. […] S, ami köztudott a 19-20. század fordulóján a városnak addig soha nem látott gazdasági és kulturális fejlődéseben is igen fontos szerepe volt a váci és a térségben élő zsidóságnak” – emlékezett meg Dr. Kunos Péter.

Majd keresztény oldalról többek között Surjányi Csaba a váci Hit Gyülekezete vezető lelkésze szólalt fel és osztotta meg gondolatait.

„… Csoda, hogy még van itt élet, csoda, hogy még Európának adott az Úr kegyelmet, hogy tovább folytassa a pályafutását. És jól ki kellene használni az időt arra, hogy szembe nézzünk azzal a szörnyeteggel, ami bennünk európaiakban lakik. Mert egyszerű lenne azt mondani, hogy ezek ők voltak, mások voltak, de ezek a mi apáink voltak, nagyapáink voltak és nem tudunk mást tenni csak szégyenkezni és halkan bocsánatot kérni, ha ez számít valamit és próbálni máshogy élni, más típusú kultúrát létrehozni. Más típusú kereszténységet is létrehozni, mert sajnos a kereszténység se védte meg a zsidó hittársakat” – fogalmazott a lelkész, majd hozzá csatlakozott Kriksz István, a KDNP váci szervezetének elnöke.

„Most itt, egy letűnt, egy történelmi távlatból tekintve nem is olyan régi borzalmas időre és a vészkorszak áldozataira emlékezünk. Legyen ez figyelmeztetés a mai nemzedék számára, hogy soha többé ne történhessen meg az a jelenség, ami ártatlan emberek megöléséhez, halálfélelméhez és életeket beárnyékoló megaláztatáshoz vezet. De ma a főhajtás napján említsük meg többek között azokat is, akik bátran kiálltak vallási és más beállítottságuk miatt a vészkorszak által veszélyeztetett emberek megmentése érdekében. Legyünk büszkék arra, hogy városunkban az Oberlander téri történelmi sírkertnél található regionális Holokauszt Kutatási és Zsidó Turisztikai Központ épületének falán átadott zsidó származású honfitársaink, Radnóti Miklós és Tom Lantos emléktáblái mellett még el lett helyezve két keresztény államférfi id. Antall József és Henryk Slawik emléktábla is” – emlékezett meg a helyi politikus.

A beszédeket követően zárásként dr. Verő Tamás főrabbi tartotta meg megemlékező szónoklatát, majd pedig a gyászszertartást. ♦