Marabu, aki könyvet is ír

Szeptember 19-én a Pannónia-házban található Sajdik Gyűjtemény adott otthont a Karikatúra Napnak, melyből hagyományt kívánnak teremteni a szervezők. Igazán népszerű nap volt, színes programokkal. A jelenlévő gyerekek részt vehettek az épület több termében kiállított gyűjteményben egy nyomozós játékban, ez is nagyon izgalmas volt. Ezzel bejárhatták a tárlatot azok is, akik még eddig nem látták a Sajdik Ferenc alkotásaiból összeállított gyűjteményt. Óránként ingyenes tárlatvezetések voltak, melyek nagyban megkönnyítették és szórakoztatóbbá tették a művek megértését, befogadását.

Volt lehetőség portrékarikatúra készíttetésére is, amire igen nagy volt az érdeklődés, ahogy sokan hallgatták a koncerteket is. A felnőttek számára érdekes program volt Szabó László Róbert, vagy, ahogy legtöbben a magyar sajtóból ismerhetik, Marabu kötetbemutatója, illetve a vele való érdekes pódiumbeszélgetés. Michalik Judit, a Sajdik Gyűjtemény vezetője tett fel számára kérdéseket. Bepillanthattunk egy híres magyar karikaturista és képregényrajzoló életébe, pályafutásába. Nem mellesleg Marabu Vácott él. Legújabb könyvéről is szó esett, mely A gonosz törpekommandósok világuralmi terveinek csúf megbukása egyetlen eseményteli csütörtök délután címmel jelent meg nemrég a Pagony Kiadó gondozásában. Előzetesként meg kell említeni, hogy aki nem tudná, Marabu alkotásainak főbb megjelenési felületei országos napi, heti és havilapok voltak eddig is, évtizedek óta. A számos országos díjjal és nívós elismeréssel jutalmazott karikaturista igazi profi a szakmában. Nem újkeletű a műfaj, hiszen már az 1840-es években is jelentek meg illusztrált szatirikus újságok, humoros, rajzos képecskékkel, bár akkor még nem karikatúráknak nevezték.

A pódiumbeszélgetés során megtudhattuk, hogy Marabu gyerekkora óta Vácon él. Nem igazán merült bele a váci közéletbe, így leginkább nem a híres karikaturistát és képregényrajzolót látják benne a helyiek, hanem az apukát, aki viszi a gyerekeket az óvodába, biciklizik a Duna partján. Megismerhettük a karrierjét, az ismertté válás kezdeti szakaszait. Marabu beavatta a közönséget, hogy a nyolcvanas évek vége volt egy fontos pont, ugyanis akkor nyíltak ki lassan a mondjuk így, „szabadszájú” lapok. Ezekben jelentek meg rajzai. Ebben az időszakban még SZLR monogrammal. Aztán Szabó László Róbert bekopogott egy mappányi rajzzal a HVG-hez (korábbi nevén Heti Világgazdaság hetilap), ami akkor is egy nagyon tekintélyes sajtóorgánum volt. Igazából nem is hitte volna, hogy azonnal befogadják. A lap egyik munkatársa, Horváth Zoltán átnézte a rajzokat, majd a HVG Szellem című rovatában kínált együttműködést. Ekkor merült fel, hogy az alkotónak legyen valami rajzolói neve. Ez a név lett a Marabu. Ez nyilván nem véletlen, három szótagosat akart a szerző.

A marabu egy madár neve, amiről kevesen tudják, hogy rokona a gólyának. A gólya pedig igen ismert madár idehaza is. Ennyiben van némi kapcsolata a magyar dolgokkal is a névválasztásnak. A karikaturista elmondta, hogy a marabu végül is hozott anyagból él, sétálgat és ha talál a földön valami dögöt, az az övé. Ennyiben a karikatúra szakma rokonságban van a marabuval, mert mi is sétálunk – mondta Szabó László Róbert -, találunk valami témát az utcán, megfogjuk a magunk eszközeivel és azt használjuk fel a karikatúrában. Később tíz évig rajzolt a Népszabadságba, majd a Magyar Nemzetbe, most a HVG-nek, illetve ugyanitt tagja az úgynevezett címlapstábnak.

A beszélgetés következő részében arról volt szó, hogyan lett Marabu gyerekkönyvíró. Elhangzott, hogy a karantén ideje alatt sok volt a szabadideje és próbálkozott más ötletes dolgokkal is. Kísérletezett. Például próbált tervezni kártyajátékot, társasjátékot. A könyvírás kapcsán az első verzió az volt, hogy csak szöveget ír, a szöveggel akart játszani. Aztán megkérdezte az egyik közismert váci könyvesboltost, hogy milyen könyvek fogynak igazán. Azt a választ kapta, hogy ami jól fogy, az a női erotikus regények és a vicces gyerekkönyvek. Utóbbi – mármint a humor – végül is a szakmájába vág és ezért próbált vicces gyerekkönyvet írni. Így született meg A gonosz törpekommandósok világuralmi terveinek csúf megbukása egyetlen eseményteli csütörtök délután. Eredetileg nem akarta illusztrálni, hiszen Marabu karikaturista, ami pedig egyfajta zárt műfaj, ott van egy keretes helye a lapokban a szövegek közt, egy önállóan működő világként. Az illusztráció más, az nem karikatúra, húzta alá Szabó László Róbert. Pláne, ha gyerekeknek szól az adott kiadvány. A kötet a Zseblámpás Könyvek sorozatban jelent meg. Ez azért fontos, mert gyakorlatilag ez valahol része az olvasóvá nevelésnek. A mai fiataloknak töredéke az, aki olvasó, hiszen annyi minden van, ami elvonja a figyelmet. Például a digitális eszközök. És ez az új kötet Marabu szerint kifejezetten olyan formában jelent meg, ami 7-10 éveseknek is jól fogyasztható. Rövid fejezetekkel, vicces és gyors fordulatokkal operált. Szabó László Róbert számára fontos ez a fajta küldetés, aminek része lett a kiadvány, hogy olvasók és értők legyenek a mai fiatalok. Ez a koncepcióban benne volt a szerző szerint.

Marabu kifejtette: nem arról van szó, hogy a mostani gyerekek butábbak és ezért nem tudnak olvasni, hanem a probléma az, hogy rengeteg olyan dologgal találkoznak, amire nem úgy kell figyelniük, mint az idősebb korosztálynak kellett gyerekként figyelnie. Egy könyvre, amikor akár egy vaskosabb könyvet is végig tudtak olvasni. A szerző szerint a mai korban a gyerekeknek a digitális eszközök segítségével nagyon gyors információfoszlányokat kell minél gyorsabban feldolgozni, amiben sokszor profibbak, mint a felnőttek. Viszont a hosszan tartó figyelem a fiatalok számára mintha nehezebben menne. Ezért is van több rövid részre bontva a kötet, hogy könnyebben befogadják a gyerekek, mondta Szabó.

Kifejtette még, hogy szándékosan burleszkszerű is a kötet, hiszen tele van olyan jelenetekkel, fordulatokkal, ami a burleszket, mint műfajt jellemzi. A kötetben szereplő karakterek kapcsán elhangzott, hogy a két főhős, Cérna és Dugasz kicsit hasonlít Stan és Pan karaktereihez.

Marabu kérdésre válaszolva elmondta, hogy a karakterek és a történetek önmagukat formálták alkotás közben. Például az egyik kulcsfigura, a főparancsnok, aki egy törpe, aki világuralomra tör, dühös típus. Tele van haraggal és hatalomvággyal, és ahogy halad a történet, mégis meg lehet szeretni a maga kicsiségében, tehát a könyv a szerző elmondása alapján legtöbbször önmagát alakítja, szinte függetlenül az írótól. A felnőttek számára is érdekes lehet a kötet, mert van egy áthallása, ugyan direkt politikai üzenete nincs a kötetnek. Cérna és Dugasz, a két főszereplő, akik farsangra készülnek, véletlenül belefutnak egy világuralmi tervbe a kis törpékkel. Nem árulom el a kötet történetének lényegét, fiatalosan mondva: nem spoilerezem el a sztorit. Aki kíváncsi, olvassa el, legyen az gyermek, vagy épp felnőtt. Annyit mondhatok: érdemes. ♦