Újabb képeket mutattak be Hincz Gyulától

A Tragor Ignác Múzeum szervezésében nyílt meg szombaton a Pannónia-házban a Hincz Gyűjteményből Megmentettet képek címmel egy időszaki kiállítás. A tárlaton olyan műveket láthatnak az érdeklődők, werkfotókkal ellátva, amelyeket a közelmúltban restauráltak.

A megnyitón Koltai-Ditrich Gábor köszöntötte a megjelenteket, majd Matkovich Ilona polgármester osztotta meg gondolatait arról, hogy hogyan is ismerkedett meg Hincz Gyula műveivel.

„Amikor fiatal képviselő voltam és Papp László idehozott engem, hogy nézzem meg az akkori Hincz Gyula kiállítást. Mintha egy másik világba léptem volna be. Bár nem tudtam a művészről semmit, de ezek a képek hatottak rám. Már akkor elhatároztam, hogy ha egyszer polgármester leszek, akkor én ezzel az életművel foglalkozni fogok” – mondta. Hozzátette: ez csupán az első lépés volt, hiszen a városnak nagyon sok képe van Hincz Gyulától, amelyeket restaurálni kell.

Hincz Jenő, a művész unokaöccse arról beszélt, hogy nagybátyja még 1980-ban határozott úgy, hogy életművének egy darabját Vácnak adományozza.

„Megkapta még élő művészként azt a lehetőséget, hogy saját gyűjteménye nyíljon meg” – emelte ki, ezzel célozva arra, hogy 1983-ban nyílt meg a Káptalan utcában a Hincz Gyűjtemény. Életművének további darabjai is Vácra kerültek halála után, a családja döntése szerint. Hincz Jenő arról is beszélt, hogy egy ajándékot elfogadni viszonylag könnyű, ám ez egy speciális ajándék, és ez sok feladatot ró a városra.

A gyűjteményt még a Váci Értéktár kezdte el feldolgozni. Az intézmény akkori igazgatója, dr. Mészáros Balázs emlékezett vissza a kezdetekre. Mint mondta: nem ismerte a művész munkáját, de ahogy kutatták egyre több mindent sikerült felfedeznie a darabok között.

„1996-ban ismertem meg Hincz Gyulát és kapcsolatunk nem indult valami jól. A városi önkormányzat és a megye múzeumigazgatósága közötti akkori megegyezés értelmében a város átvette a gyűjtemény gondozását. Az anyagot pedig át kellett szállítani a Tragor Ignác Múzeumból az akkori Váci Értéktárba. Mindezt egy politikailag motivált határidőre, vagyis azonnal, amelynek teljesítése a gyűjtemény épségét veszélyeztette. Hogy a lehetetlen küldetés mégis sikerült, az Molnár Lajos, az akkori alpolgármester hátba veregetése mellett, nem kis részben Garay-Nagy Norbertnek és barátainak volt köszönhető, akik a költöztetésben gyorsan a segítségünkre siettek” – emlékezett vissza. Kiemelte: úgy érezte akkor, hogy a költözés jót is tett a gyűjteménynek, hiszen ezáltal rendszerezték és újra áttekintették.

A most kiállított festmények csupán csak részletei a több mint ezer darabos gyűjteménynek. A restaurátorok azonban tökéletes munkát végeztek, melyet meg is örökítenek a kihelyezett tablók. ♦