Az állatok világnapja és mi emberek

Assisi Szent Ferenc forog a sírjában

Firenzében, egy 1931-ben tartott környezetvédelmi konferencia keretén belül merült fel először az állatok világnapjának (World Animal Day) gondolata. Az október 4. pedig azért lett a kiválasztott nap, mert ez Assisi Szent Ferenc halálának napja, egyúttal emléknapja is. Ez a nap tisztelgés az állatok védőszentje, Assisi Szent Ferenc előtt, aki már a 13. század elején azt hirdette, hogy mindent szeretnünk kell, ami körülvesz minket, legyen az élő vagy élettelen (és ezek a gondolatok ma is megállják a helyüket).

Az állatok világnapjának alapelve, hogy az állatok boldogabbá teszik életünket, segítőtársként és barátként gazdagítják mindennapjainkat. Az ünnep célja, hogy az ember és állat közötti barátságot erősítse, valamint felhívja a figyelmet az együttélés fontosságára.

A konferencia óta 90 év telt el, és Assisi Szent Ferenc gondolatai ma is aktuálisak. A Franco Zeffirelli által megrendezett Napfivér Holdnővér című film a huszadik század emberének felelevenítette és ismét közelebb hozta Ferenc puritán életét és önzetlen természetszeretetét.

Most Szent Ferenc forog a sírjában, látva, hogy mi, emberek hová is jutottunk az állatok szeretetével. Persze, azzal nincsen baj, amikor magunkhoz öleljük a műanyagból készült rózsaszín egyszarvú cukiságot (aminek a legyártása számos élőlény kipusztulását gyorsítja), de legalább nem a túltenyésztett agyonetetett kutyust sétáltatjuk, aki miután lebetegszik a genetikailag magával hozott problémáktól, még évekig kitolhatjuk szenvedéseit merő szeretetből gyógyszereinkkel.

Az igazi baj ezzel, hogy még mindig nem szegény Szent Ferenc szemével látjuk csupán világunkat, amit tönkretettünk. Állatokat látunk, amiket ha tehetünk, megmenthetjük önmagunktól. Sajnos nem összefüggő egészként és csak a szemmel láthatót látjuk. Pedig a parány, alacsonyabb rendű élőlények is pont olyan fontosak az ökológiai egyensúly fenntartásához, mint a cuki kiskutyák. Sőt, ha az egyensúlyról beszélünk a parányok elvezetnek bennünket oda, hogy nem is választhatjuk ketté a növény- és az állatvilág szerepét, egy közös egységként kell őket kezelni.

Szent Ferenc még nem tudhatta, hogy a technikai fejlődés, a népesedés, a háborúk milyen következményekkel fognak járni, és még utána is sok évnek kellett eltelni, mire rájöttünk, hogy minden-mindennel összefügg és ha a szúnyogot elkezdjük irtani, az kihatással lesz a madárvilágon keresztül az egész állat- és növényvilágra is.
Ma már nem is tagadjuk, hogy ökológiai katasztrófában élünk. Nemzetközi szinten agyon ülésezzük bűneinket és próbáljuk pénzzel megváltani az állatvilágot, és tétlenül nézni azokat, akik nem akarják abbahagyni a katasztrófa intézményesített elősegítését.

Persze, napjainkban is vannak Szent Ferencek, de úgy ahogy őt, Greta Thunberget sem vesszük komolyan. Hiába próbálta ő is a maga kis harangját megkongatni, megállítani az emberiséget a környezetpusztítás terén. A legnagyobb nemzetek vezetői mondták ki cinikusan, hogy szegény beteg kislánynak inkább tanulnia kellene és majd, ha felnő, beleszólhat a felnőttek dolgába. Persze a felnőttek a gyerekek dolgát, jövőjét rombolják nap, mint nap, amihez Greta Thunbergnek több köze van, mint az agyon botokszolt celebeknek és politikusoknak, akiknek a puszta csillogó létük fenntartása az egyetlen cél. Úgy látszik, még ma is bele kell valakinek halnia abba, amiben hisz, annak érdekében, hogy komolyan vegyék intelmeit.

Persze, ha már állatok világnapja, akkor elmehetünk az „Egy a Természettel” felkiáltással megrendezett világkiállításra és ezer meg ezer legyilkolt állat, (köztük fokozottan védettek is) kitömött teteme között megpróbálják elhitetni velünk, hogy ez a vadgazdaság. (Nem mintha a huszonegyedik században nem lenne számtalan interaktív mód az állatok megismertetésére a múmiák hadán kívül.) Mert ugye az egyensúly megbomlása miatt kordában kell tartani az állományt, nehogy felbomoljon az általunk eldeformált egyensúly. És ezer meg ezer legyilkolt állat falra kifüggesztett testrészei között próbálják elhitetni, hogy ez a természet rendje.

Mert, ha ez lenne. akkor is kilóg a lóláb és a halott állatok sokaságán nem a vadgazdálkodás, a túlnépesedett állatok kilövése, hanem a nyomorgó tömegek országainak nemzeti parkjaiban súlyos milliókat fizető emberek gyilkolását is láthatjuk. És a történetben az a borzasztó, hogy amit tesznek, egy másik élőlény megölését kéjjel teszik, ebben elégülnek ki. Mi meg elolvassuk a neten, hogy ebből a ragadozó fajból is él még néhány darab a rezervátumban, vagyis most már eggyel kevesebb. (Mert van az a pénz…)

Egyszer egy ökológus (John Biosfera Valentin). aki a Föld napját kitalálta azt mondta, „Az ember akkor fog odafigyelni a levegőszennyezésre, ha fájni fog neki a lélegzetvétel.”

Nos így az állatok világnapján, megkérdezhetnénk,
NEM FÁJ MÉG ELÉGGÉ? ♦