Nem összeszedni helyettük, hanem megtanítani kellene nekik a helyes viselkedési formát

Egyszer egy ismerősöm, aki Kanadában élt csodálkozva nézte a kiírást, mely szerint Vácott a közterületeken tilos a dohányzás. Rögtön meg is kérdezte, mi van, ha valakit rajtakapnak? Vakartam a fejem és beismertem, hogy ebben a városban még nem láttam olyan hatósági személyt, rendőrt, „KESZ-est”, aki rászólt volna a járókelőre, aki a buszmegállóban, vagy egy ütött-kopott parkban cigarettázik.

Nálunk Kanadában erre odafigyelnek a vörös ruhás kalapos rendőrök, és ha valaki szemetel, vagy rágyújt, ahol tilos a dohányzás, annak ott helyben takarítóként közmunkát kell végeznie.

Ettől mi azért messze vagyunk, mondtam, mert az emberek nem is úgy szocializálódtak, hogy ne gyújtsanak rá, ahol nem lehet, vagy ne szemeteljenek. Nem is nagyon vannak tisztában az alapvető elvárásokkal, és nekünk, magyaroknak még virtus is, ha nem tartjuk be ezeket a rég elfeledett szabályokat.

Az ismerősöm elnevette magát és elmesélte, milyen értetlenül állt egy buszmegállóban, ahol ki volt írva, hogy tilos a dohányzás, és a hulladékgyűjtőre oda volt hegesztve a hamutartó. Mert ha nem lehet dohányozni, akkor…

De szerinte nem csak a hamutartó, hanem a hulladékgyűjtő sincs rendben, mert náluk mindenki úgy szocializálódott, hogy azt a hulladékot, amit az úton termel, azt viszi magával, és ha elér úti céljához, akkor ott berakja a hulladékgyűjtőbe.

Ha ő olvasta volna az elmúlt héten kiplakátolt „CIGICSIKK MENTES VÁC-CSATLAKOZZ!” feliratú plakátot, amit úgy folytattak, hogy CSIKKSZEDŐ VERSENY-t rendeznek a város támogatásával a jelentkezőknek, valószínű még értetlenebbül nézett volna rám. És valószínűleg, én is ugyanilyen értetlenül néztem volna rá vissza. Mondjuk, az is érdekelt volna, hogy egy meghirdetett versenyben mik a feltételek, és mi alapján hirdetnek győztest.

Mert a csikkmentes város, az egy nagyon szép cél. Csak éppen ehhez a célcsoportot kellett volna megszólítani, nem azokat az önzetlen jóhiszemű embereket, akik beállnak hétvégén, Covid idején közmunkára – mert ha a szabályt a város nem tudja, vagy nem is akarja betartatni, az ő feladata lenne a város tisztántartása -, hanem azokat a szabálysértőket, akik eldobálták az elszívott cigarettájukat.

Hiába hajtok fejet a csikkszedők előtt, mert minden elismerésem az övék, de attól, mert összeszedik, a célcsoport még azt sem fogja tudni, hogy ő szabályt sértett, mert még azzal sincs tisztában, hogy nem lehet a közterületen rágyújtani, nemhogy azzal, hogy szemetelni lehet-e. Persze a törvény nem ismerete nem ment fel senkit annak megsértésétől, de valljuk be, hogy a célközösségnél többnyire gyerekkorában alakult ki a dohányzás szokása, ami eleve tiltott gyümölcs. Aztán felnő, és valahogy legalizálódik, amikor nagykorú lesz, de ezzel együtt a dohányzás kulturált formáját csak kevesek sajátították el. Az már csak hab a tortán, ha ne adj’ isten egy hatósági személy rászólna a dohányosra, ő visszakérdezne, hogy miért ne, sehol nincs kiírva hogy tilos, és itt a hamutartó. Mi másért lenne a kuka tetejére odarakva, ha nem azért hogy oda hamuzzunk?

Az biztos, hogy a legegyszerűbb ha kiplakátoljuk a versenyt, és a jóhiszemű, segítőkész emberekkel összeszedetjük a csikket. Végül is, amikor kész, elértük a kívánt állapotot, mert csikkmentes lesz a város.

De az a baj, hogy ez csak egy pillanat, mert ezek az emberek eddig sem és eztán sem fogják eldobni a csikket. Azok viszont, akik eddig ezt tették, legfeljebb egy híranyagból értesülnek, ha értesülnek – de ma már sajnos nem nagyon éri el az ingerküszöböt egy hír, ami arról szól, hogy összeszedték a csikket -, hogy mások helyettük dolgoztak. Ezután sem fogják tudni, hogy nem szabad, és nem is fog senki rájuk szólni, hogy ezt ne tegyék.

Kitartó munkával el lehetne kezdeni a környezeti nevelésnek ezt a formáját is. Sokáig tartana, mert egy új generációnak kellene felnőni, akik már másként szocializálódnak, másként gondolkodnak. És persze kellenének azok a hatósági személyek, akik eszükbe juttatnák a szabálysértőkkel, hogy nem úgy cselekedtek, ahogy azt illik.

Ha ezt plakátolnák ki, és ezt finanszíroznák, én bevállalnám. ♦