A mexikóiak, és délkoreaiak csodálták, mi elmegyünk mellette

Ezt még utoljára végig csinálom, ha már itt vannak, gondoltam magamban, miközben a hallgatókat vártam a váci vasútállomáson. Végül is a program már több, mint 20 éve tart és ők az idén is szeretnének Vácott szorgoskodni. Ők még mindig a Szent István Egyetem tájépítész hallgatói, akik azért jönnek Vácra, hogy az itteni természetvédelmi területeinket tanulmányozzák és terveket készítsenek azok megóvására, illetve környezetbarát használatával kapcsolatban.

De, valahogy mintha por csúszott volna a fogaskerekek közé, mert ahogy nézik a táblát és olvassák a várost, mulatságosnak tűnik a „vax”, „vasz” vagy „vák” értelmezések. Éppen a tanszékvezető is odaér és bemutatja a 29 külföldi hallgatót, akik színes megjelenéssel Mexikótól az emirátuson keresztül Dél-Koreáig képviseltetik magukat. Én is angolra váltok és először együtt gyakoroljuk a mai nap legfontosabb szavát VÁC, VÁC, VÁC. Amikor ez már jól megy nekik, elindulunk, hogy megismerjük a várost. Persze a kérdések is a nagyon messziről jött emberek kérdései, de látom, szinte isszák a szavaimat, miközben megismerik a történelmet és a történetet, hogy miért nem ment át Mária Terézia a kapu alatt, vagy a püspöki palota kertjében tényleg voltak bárányai Miklós püspöknek, és A mexikóiak, és délkoreaiak csodálták, mi elmegyünk mellette a múmiák is igaziak, és nem csak halloween miatt mutogatják őket.

Amint viszont előkerül a szakma, és kiérnek a helyszínre, ők is ugyanolyan szakértői szemmel kezdik vizsgálni a Liget területeit, mint a magyar hallgatók. Nagyon tetszik nekik ez az ökológiai kavalkád, hogy egy helyen van bringás-deszkás pálya, horgásztó, vizes élőhely édesvízi medúzával, és sütkérező teknőcökkel, kerékpárút, szabadságharcos emlékmű, csodatévő források, akácliget, kápolnákkal és ártéri tanösvény, amire értetlenül néznek, hogy miért ilyen elhanyagolt. Ezt elég nehéz megmagyarázni, mint azt is, hogy a szennyvíztelep mellett miért van ilyen büdös szag, amikor most fejezték be a felújítását. És ők még nem is tudják, milyen szennyvizes elképzeléseik vannak itt a nem is tudom kiknek, akik a város akaratára nem is nagyon kíváncsiak.

Elkezdődik a felmérés, a kutatás. Jegyzetelnek, fotóznak („szelfiznek” is, ha már oly messziről idetévedtek), hogy az egyetemre visszatérve legyen muníció az ötlettervek elkészítéséhez. Én ennek örülök, mert mindig érdekes ötletekkel leszünk gazdagabbak, ha nem mi váciak, hanem olyan fiatalok szemlélik a látóhatárt, akik nem idevalósiak. Mert mi már a saját itteni szemünkkel nézzük, és néha már nem látjuk a fáktól az erdőt.

Még van annyi időm, hogy bemenjek a városházára, egy másik program miatt. A szembe jövő polgármester asszony kérdezi, hogy ugye nem mondtad le az egyetemista programot? Mert ahogy ígértem, sikerült betervezni a költségekbe a gyakorló várost is ismét. És elmosolyodik.

Naná, hogy nem, válaszolom boldogan és elkezdjük átbeszélni, hogy a külföldi diákok ötletterveit kiállítjuk, hogy a város lakosai is láthassák, és talán mi is nyerünk új ötletet, hogyan is lehetne szebbé, élhetőbbé tenni a környéket. ♦