Ne ébresszük fel a sünöket, mert tavasszal ők fogják levadászni a kártevőket a kertben vagy a parkban

Védenceim miatt látogattam el a Fővárosi Állat és Növénykert madármentő központjába, és amíg a gondozóval megtaláltam a sérült vörös vércsét, egyre csak sünökkel találkoztam. Sünök a kosárban, a madarak kalitkáiban, a kennelben és a dobozokban. Az egyik kosárban több mint tizenötöt számoltam, akik szorosan egymáshoz bújtak, amint felkapcsolták a villanyt. Több mint százan vannak itt ilyenkor ősszel.

Mindenki, aki talál egy sünt, akinek nem sikerül elvackolni magát, vagy baja esik a közlekedés során, vagy a kutya találja meg a kerítés tövében, ide hozzák őket, amikor megmentették. Néha még akkor is, ha csak békén kellett volna hagyni és nem megmenteni őt.

Már több mint százan várják, hogy biztosítsunk valami békés helyet nekik, hogy télre elvackolhassák magukat. Nehezen megy, mert nincs elég helyünk, és ezeket a jószágokat ilyenkor már nem lehet szabadon engedi, még akkor sem, ha teljesen felépültek, mert a kinti társaik, már téli álmot alszanak.

Rovarokat, gyümölcsöt, és egyéb eleséget adnak nekik, mint amit a természetben is megtalálnak, meséli a gondozó. Ők hasznos kis élőlények, mert a kertben megtalálják a lótetűt és egyéb kártékony rovarokat és a lehullott gyümölcsöt sem hagyják megrothadni. Persze, ha megtalálják a kutya kaját, önfeledt csámcsogással fogyasztják el azt is. Csak éjszaka bóklásznak, keresik a táplálékot. A fényt nem szeretik, az avarban a kerítések tövében fészerek alatt keresnek helyet a „nappalozáshoz”, amikor kipihenik magukat és felkészülnek az éjszakai életre. Ha este figyelünk a kertben, hallhatjuk ahogy „osonkodnak” a virágágyások között. Amikor a leghangosabbak, ha verekednek, párosodnak, akkor is csak prüszkölő fújtató hangot hallatnak. Nem hangoskodnak, ha a kutya rájuk talál akkor sem. Nem futnak el (nem túl gyorsak, rövid lábaikkal esetlenül lassan kocognak.), hanem csak összegömbölyödnek. A kutyáknál ez be is jön, de az autók esetében kevés az esélyük a túlélésre, ha át kell kelniük az út túloldalára. Kevesen élik túl a szombat esti bulimeneteket, és a szerencsétlenül jártak közül, sokat el kell altatnunk, mert annyira megsérülnek, hogy nincs esély a felépülésre.

Mit kell tennünk ilyenkor ősszel, hogy ne itt kelljen telelniük? Kérdezem.

Talán a legfontosabb, hogy békén kell hagyni őket, ha rájuk találunk, vagy a kutya megtalálja őket az avarban, mert ilyenkor már elvackolják magukat. Téli álmot alusznak. Ha felébrednek, és elüldözzük őket a vackukról nem tudnak visszaaludni és a hidegben élelem nélkül elpusztulnak. Volt, hogy a bokrok alatt a lomszívóban akadt meg a süni, meséli az ápolójuk felháborodottan. Valószínű a gépkezelő csak azt tudta, hogy kell bekapcsolni, meg üríteni, de hogy mire vigyázzon, azt senki nem mondta neki. (A lomgyűjtés miatti buzgalom azt hiszem itt Vácott nem fenyegeti a sünöket, futott át az agyamon mosolyogva.)

Vigyázzunk hát a sünökre, ne ébresszük fel őket, míg nem jön a kikelet. Vagy ha mégis, vigyük őket az állatmenhelyre, mert ők meg tudják oldani a téli nyugalmuk biztosítását.

Az őszi lombgyűjtést már a Rózsaparkban is úgy csináltuk, hogy a potenciális sün lakok helyein a bokrok alatt nem bántottuk az avart. Ugye azt tudjátok, hogy a keleti sün, ami nálunk is él védett állat és 25000Ft az eszmei értéke. Nem fenyegeti a kipusztulás veszélye egyelőre. Tegyünk úgy, hogy ezután se kerüljön fel a fokozottan veszélyeztetettek listájára. ♦