Szávai Attila: Novemberi bolhapiac

Koratéli bolhapiac. Ez más, mint a többi. Érdekes, hogy mi mindent képes összehordani az emberiség bolhapiac megnevezés alatt. Többek közt öreg órák, kopott kártyapaklik, rozsdás húsdarálók, öreg, filléres könyvek. Sportszerű és kevésbé sportszerű alkudozások. Összecsattanó férfitenyerek, összemosolygások, vagy éppen sértődések.

Az mindenesetre hamar kiderül, hogy egy bolhapiacon másféle dimenzióban mozognak az emberek, más sebességgel múlik az idő, mások a légköri viszonyok, más a légnyomás is. Mintha egy külön világba érkeztünk volna, ahol saját szabályok, külön bejáratú törvények érvényesek. Valahol mélyen egy ősnyelv buzog az alkudozások alján, egy ősgondolat. Itt nem is biztos, hogy az áru számít, és nem is az, amit ellentételezésként kap érte az árus. Hanem az érzés: egy bolhapiac különleges légköre. Egy ilyen bolhapiac egy nagyon laza szövésű, mégis roppant erős anyag. Ez az érzés több száz éve hordja össze az emberiség azon tagjait, akik fogékonyak egy ilyen különleges hely rezgéseire, fénytörésére, az alkudozások mögötti emberi játszmákra, vereségekre, győzelmekre. Mert (ellentétben egy hipermarkettel, ahol odamész a polchoz és leveszed, kifizeted, kész) micsoda erők szabadulnak itt fel, a bolhapiacon. A finnyásabb fajta fanyalogva lép a szent területre, süket és vak, nem érzi át súlyát a mázsányi lomnak, amit lehordott az árus a padlásról, cipelt ki a garázsból, hogy aztán a kilencvenöt százalékát végül visszahordja. És van, akit teljesen átjár a varázserő. Nézzük meg közelebbről.

Odalépsz akármelyik árushoz, ujjheggyel, tapasztalatlanul beletúrsz a halom áruba, de érzed közben magadon a tekintetet, ahogy felmér az árus, mit lehet belőled kihozni egy esetleges alku során. Az igazi bolhapiaci árus többet tud a vevőről az asztalához való megérkezést követő első percben, mint annak a saját anyja. Az igazi árus számára megszűnik az idő és minden földi szféra, amint nekikezd ősi, szenvedélyes tevékenységének. Jöhetnek légköri, vallási, politikai háborúk, hatszáz is lehet a 95-ös benzin: bolhapiac, mint olyan, mindig lesz. Mert ez a természete. A bolhapiacot nem érintik a gazdasági változások, nem érzékeny a világpolitikára, nem érzékeli a világűr változásait és a kőolaj világpiaci árát. Mert nem ez a természete. A bolhapiac fogalma alatt sokkal több van, mint az előbb említett történések mögött. Ez a láthatatlan páncél: az emberi szenvedély. A bolhapiac mögött életet látsz, nem pedig marketinget, divatot és világpiacot.

Odalépek az egyik árushoz. Kis asztalán mindenféle, amit egy valamirevaló padláson fellelhetünk. Öreg rádió, varrógép, bakelit lemezjátszó, megfakult szentképek, régi kitüntetések, sportérmek, satöbbi. Mennyi-mennyi érdekes történet lehet a tárgyak mögött, mennyi sors, mennyi élet. Aztán ezt a kedves, igazán emberi lomkiállítást fürkészve megakad a szemem valamin. Egy vas. Valami vasból készült izé, alkatrész. Kérdem a tulajt, mi ez. Azt mondja, nem tudja pontosan, de csak jön valaki, akinek jó lesz valamire. Mindenesetre 800 az ára.

Érdekes, hogy van néhány tucat könyv, ami egy átlagos bolhapiac szinte minden könyves standján megtalálható. Tehát szinte minden háztartásban. Például David Attenborough, bolygónk élővilágáról szóló könyvei. Vagy a régi „Így élt” sorozat. Három helyen találom meg az „Így élt Lenin”-t, a borítón maga a főhős. Olyan az ábrázata, mint aki a második órás epegörcs után végre bevette a gyógyszert, mely lassan hatni kezdett. Mi kellett volna ahhoz, hogy a könyv szerkesztője megpróbált volna valami előnyös fotót használni a borítóra? Semmi. Jó így, ahogy van. Az is lehet, hogy ki akarta kerülni a szokásos propagandaportrékat és valami személyesebbet próbált használni a nagy és ismert arcról. Ha már egy kicsit bensőségesebb könyvről van szó. Nem lapoztam bele a könyvbe. Ha, ha lenne kedvem ilyesmit olvasni, akkor inkább arra lennék kíváncsi, hogy például: hogyan itta teáját az ember, akiről a könyv szól. Vagy, hogy milyen mosogatási, fogmosási, könyvolvasási, körömvágási szokásai voltak ez esetben Uljanovnak, tehát valamit megismerni az emberből. Hogyan vette le a papucsát lefekvés előtt. Vagy, hogy milyen zenét szeretett, vagy milyen ételkészítési ötletek foglalkoztatták, ha meglátott egy köteg retket. Megismerni valamit az emberből. Vagy ugyanez mondjuk Abraham Lincolnról, az USA tizenhatodik elnökéről. Mire gondolt először, mikor ébredés után a fülét vakarta.

Kopott bogrács is eladó a bolhapiacon. Pocakos hatvanas árus kínálja, aki első blikkre tipikus vasárnapi nagypapa. Négy bográcsa van otthon. Szombaton megfőzött, jót evett az egész család. Gyűlöli a felesége által nézett internetes főzőműsorokat a videó megosztón. Ahogy a pörkölt készítése első felében beledobott babérlevelek egyike a videó végéig a bogrács oldalán maradt, nem esett vissza, nem keverte bele a szakács. Így a fűszernövény nem érvényesült legjobb képességei szerint. Nem főtt bele, nem lett része az egésznek. Ez a tény a pocakos hatvanas férfit nagyon zavarja. Hogy tehát van ilyen az emberrel is. A nagy bogrács szélén maradt képességek, az odaégett ötletek, pedig nem kellett volna sok, csak öt centiméter, hogy bekerüljön abba a körforgásba az ember, ahová igazán való. Mert a pocakos hatvanas is így van az életével, úgy érzi. Hogy lehetett volna sokkal jobb is, hogy majdnem sikerült. Vannak babérlevelek, amiknek csak a forró és száraz bográcsoldal jut. Van ilyen az emberrel is, hogy hú, de közel volt hozzá, minden adott volt, de odafentről a nagy kéz valamiért mégsem figyelt rá kellőképpen, mert biztos más dolga volt.

Egy mennyei zsibvásáron árusított, amúgy igen szép portékák vagyunk mindannyian. Ha néha hibásak is, mármint a saját értékrendünk szerint hibásak. Aztán megy a nagy ábrándozás. Ahogy néhány idős bélpanaszos bolhapiaci árust is rendre inti az asszony, hogy gyere Bélukám, kész van otthon a forró fokhagymás brokkolikrémleves. De az öreg a bográcsot nézi, amit árul, a régi nagy körömpörkölt főzéseket, amikor még számolatlanul mehettek be például a nagyfröccsök. Már azokat sem lehet. Egyetlen élménye a bolhapiac, az alkudozás, a kedélyes beszélgetések, vevőkkel, árusokkal. Valahonnan forraltbor illata szál. Ebben az illatban most angyalok lebegnek a portékások fölött. Angyalok, akik megkopott, de még használható emberi életeket, sorsokat árulnak valahol fent magasan, egy mennyei főtér novemberi fénytörésében. ♦