Ha a pályák mesélni tudnának…

A fenti címmel jelent meg nemrég egy igen érdekes kötet a Rézbong Kiadó gondozásában. A könyv témája speciális. Január 14-én a Lyra Könyvesház Torony Galériájában tartották a könyv váci bemutatóját.

Rengeteg futballhoz kapcsolódó szakkönyvet találni a neten. Ezek általában az átlag- emberek számára száraz szakanyagok, tele szakzsargonnal, falun mondanák: a kutya se érti. Ám nemrégiben megjelent egy olyan kiadvány, ami mondjuk így, túlmutat a szakmai kérdéseken, taktikákon, szabályokon: az embert mutatják meg, a régi Magyarország falusi focistáit, környezetüket, ezáltal persze az évtizedekkel ezelőtti Magyarországot. Szinte alig van olyan falu, település az országban, ahol ne lenne focipálya. És ha focipálya, akkor nagy sztorik, nagy küzdelmek, nagy örömök, nagy drámák. Minden értelemben. A vidéki, egyszerű fociélet valahol tükör is, tartson az adott csapat, ahol tart éppen. Az úgynevezett tabella, tehát, hogy melyik csapat hol tart a rangsorban, csak egy dolog jelen esetben. Ha valahol megszűnik a futball, ott rengeteg minden veszik el. Egy vasárnapi mérkőzés társadalmi esemény volt régebben is. A váciak is biztos tudnának mesélni a helyi stadionban rendezett nagy meccsekről. Egy ilyen kötet megírásához, létrehozásához kell valami különös megszállottság. Tukacs László és Csillag Péter (a Nemzeti Sport újságírója) a szöveganyag létrehozását vállalta, Árvai Károly (a Nemzeti Sport munkatársa, fotóriporter, sportfotós) és Szaniszló Róbert (fotóriporter) készítette a kötetben szereplő fényképeket.

A kötet alcíme: Utazás szatmári legendák nyomában. Nem véletlenül. Ahogy azt tudni lehet a könyv ajánlójából: „A szatmári vidéken, a fehérgyarmati járásban az 1970-es nagy Szamos-árvíz után összesen 39 csapat futballozott, számuk az évtizedek során 14-re apadt. Az apró települések között bolyongva Tukacs László Túristvándi tanító, játékos, edző segítségével megelevenednek a hamisítatlan falusi futballtörténetek, amelyek az ország bármely vidékén ismerősek lehetnek, a szatmári labdarúgás utolsó mohikánjának szájából mégis különösen hitelesen hangzanak.”

Csillag Pétert faggattam a könyvvel kapcsolatban: „Konkrét előtörténete volt a könyvnek„ – kezdte, a kötet egyik szerzője. „A Nemzeti Sportban futott egy országjáró sorozat Hátsó füves címen („Hátsó füves – barangolás a magyar futball rejtett tájain. Ahol tiszta a levegő, szabad a pálya és harangszó töri meg a gólcsendet.”). Ez egy három tavaszt érintő 2015-től 2018-ig futó, cikksorozat volt, egészen pontosan egy multimédiás sorozat, videós, fotós tartalmakkal. Ennek a gyűjtése során ismertem meg a Tukacs Lászlót (aki egyébként tanító, egykori futballista és játékvezető) Túristvándiban 2017-ben. A Túristvándi csapatát kísértük el Mirkó István fotós kollégámmal egy idegenbeli meccsükre és akkor végig követtük a csapat meccsnapját, kicsit a hátteret bemutattuk” – mondta Csillag Péter.

Akkor beszélt Tukacs László arról: milyen szomorú, hogy a környéken ennyi csapat megszűnt és ezeket a csapatokat jó lenne legalább az emlékek szintjén megőrizni, vagy megidézni a történetüket. Ez 2017-ben volt. 2020 végén került elő a téma újra, akkor a szerző elhatározta, hogy elmegy megint Túristvándiba és akkor ott a környéken ennek a gondolatnak a mentén csinálnak egy amolyan körjáratot, bemutatják azokat a helyszíneket, pályákat, csapatokat, amelyek megszűntek, és a hátteret, Tukacs László személyes történeteit, sztorijait összegyűjtenék. Ehhez kérte fel a szerző fotósként Árvai Károlyt. Nagyon könnyen megtaláltuk a közös hangot, ahogy Csillag fogalmazott, a fotós is ugyanazokat a részleteket vette észre, amit én is igazán fontosnak tartottam. Ez 2020 decemberében volt. Ekkor megjelent egy riport, egy cikk a Nemzeti Sportban. A megjelent riportnak nagy visszhangja volt, nem csak a környéken, hanem Budapesten is, fejtette ki Csillag Péter. Többen megkeresték Tukacs Lászlót, hogy ezt a rengeteg emléket érdemes lenne egy könyvben összegezni. Így született meg a kötet konkrét ötlete. Árvai Károly és Szaniszló Róbert fotópáros működött közre a fényképek elkészítésében. (Ők maguk élőben vettek részt a bemutatón, míg Csillag Péter videókapcsolaton keresztül.) Igazi csapatmunka volt, azonnal megérezték a téma és a feladat rezdüléseit.

Mint Csillag Péter elmondta még, azért is látott fantáziát abban, hogy ebből a témából könyvet készítsenek, mert Tukacs László személyisége, élettapasztalata, hitelessége és az az ízes nyelv, amivel ki tudja fejezni magát és el tudta mesélni ezeket a történeteket nagyon fontos. Úgy érezte, hogy ez annyira értékes, hogy valóban elbír egy könyvnyi terjedelmet. Ráadásul ezek a történetek harminckilenc helyszínen játszódnak a Fehérgyarmati járásban. Ezek a helyszínek és a történetek szociográfiai körképet is kínáltak a környékről, hogy miként változott meg a falusi világ ezen a vidéken, hogyan alakultak át a szokások, a hétköznapok rendje és persze mindez a futball optikáján keresztül. A történetek egy általános képet mutatnak a magyar falusi világról, arról a társadalmi környezetről, amely sok helyen jellemző volt.

A fotós csapattal kapcsolatban elhangzott még, hogy Csillag Péternek újságíróként fontos a szerzői szabadság, ahogy a kreativitása is kiteljesedhet. Ugyanez érvényes a fotóriporter kollégákra is: akkor tudják a legjobbat kihozni magukból, mondta az újságíró, hogy ha megvan a szabadság, nem igazán szólt bele a képek készítésébe. Egy formai keret volt, hogy négyzet alakú képekre lesz szükség, minden helyszínről, focipályáról és egy másik kérés, hogy fekete-fehér legyen minden kép. Tartalmi szempontok nem voltak, azokat a fotósok kreativitására bíztam, fogalmazott a kötet társszerzője, majd hozzátette: úgy érzem, hogy egy rendkívül erős fotósorozat készült. Szociofotókként is lehet értelmezni ezeket a munkákat. Futballtörténeti anyag. A kötet összeállítása egy évbe került. Készült egy videósorozat is „Ha a pályák mesélni tudnának…” címmel, ami fedi a kötet tartalmát és ad is hozzá plusz érdekességeket. Ezt a videósorozatot a különböző online felületeken találhatják meg az érdeklődők. A kötet kapható országszerte a nagyobb könyvesboltokban és persze Vácon a Lyra Könyvesházban. ♦