Kinek szól a fülemüle hangja?

Ha ezt az elcsépelt, de tanulságos kérdést tesszük fel, arra a deákváriaknak az a válasza, hogy nekünk. Nem hiába, mert ahogy eljön április második fele, megérkeznek a fülemülék és az Újhegyi út Híradótér felé eső végétől egészen májusig lehet hallgatni egész éjszaka a fülemülék, és más énekesmadarak (feketerigó, sárgarigó, tengelic, szajkó, kakukk, és még sok fajta) énekét. Ez már évtizedek óta adottság itt Deákváron, mert a laktanya Újhegyi út felőli kertek alatt magas betonkerítéssel van lezárva, a laktanya felől meg ez biztonsági övezet volt, ha csak valaki nem akart megszökni, messziről elkerülte ezt a területet, ami fás ligetet mutatott a kezdet kezdetén, de aztán a magról nőtt fákat (erdősült területet), amelyek bogyóikkal táplálják az ott élő madarakat és mókusokat, benőtték a bokrok, elindult a szukcesszió.

A nyugodt bozótosban szép lassan megjelent a madárvilág azon része, ami már rég kiszorult az urbanizációból, Deákvárról és a város más részeiről. Több mint 30 madárfaj él a területen, de ami a legfontosabb, hogy közel 20 védett fajnak a költőterülete is ez az érintetlen terület, amit mi „susnyásnak”, a madárvédők értékes természetes élőhelynek, költőhelynek neveznek. Ez a terület nem tévesztendő össze más laktanya körüli urbanizált parkterülettel, mint például a Munkácsy park tájidegen fáival, és szépen karbantartott aljnövényzetével.

Persze semmi sem tart örökké. A város eltervezte a laktanya további sorsát (sok új ház, ami biztos, és ha lesz pénz, szolgáltató és szabadidős létesítmények, ami már nem annyira biztos) és úgy döntött, hogy ez a terület beépítésre kerül. Egy utat és kétszintes sorházakat terveznek ide a madárparadicsomba, közel egymáshoz, sűrű beépítéssel, (különösen, ha még a tulajdonosok garázst és kerti pihenőhelyet is akarnak hozzáépíteni).

Ha ez létrejön, akármilyen természetbarátok is lennének az új tulajdonosok, a védett madarak, a legszebben karbantartott parkból is kiköltöznének, mert az emberi környezettől elzárt bozótosban szeretnek költeni.

Annak érdekében, hogy ne veszítsük el a deákvári énekes madarainkat, a Vác Város Környezetvédelméért Alapítvány kezdeményezte a laktanya előtti dupla fasorral együtt a költőterület helyi védettségű természetvédelmi területté való nyilvánítását, mely lehetőséget teremt a költőhelyek megtartására. (Az alapítvány felvette a kapcsolatot szakmai egyeztetésre a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettel és a Duna-Ipoly Nemzeti Parkkal.) Remélhetőleg a képviselők a javaslatot elfogadják, és a tervezett sorházak az élőhelytől távolabb lesznek kialakítva, ezzel gyakorlatilag a Munkácsy park bevonásával sikerül egy deákvári „ökofolyosót” létrehozni a területen.

Évekkel ezelőtt, amikor még csak a volt laktanya építményeinek a kirablása folyt és vérszemet kaptak, a város úgy engedélyezte a laktanya területén a fák irtását, hogy nem vették figyelembe a 2008-ban készült értékvizsgálatot, mely a laktanya egyes fáit vizsgálja. (A fákért dr. Bánhidi Péter akkori képviselő szállt síkra, akit rövid időn belül ellenségnek kiáltottak ki, mert síkra szállt a fák védelmében.) Nem sikerült minden fát kivágni, egyrészt, mert volt, amit nem tudtak kivágni, másrészt, volt, amit nem tudtak volna értékesíteni (milyen prózai érvek). A madarak költőhelye is azért maradt meg, mert kényelmetlen lett volna a susnyásba bemenni és kivágni azokat a fákat, amik lehet, hogy a madaraknak eleséget adnak, de a fűtőértékük nem ért volna meg annyit, hogy emiatt kivágják őket. Ezért az alapítvány kérte, hogy a tervezés során vegyék elő ismét az értékvizsgálatot és ilyen szemmel tervezzék a laktanyába a parkokat és rekreációs területeket.

Bízunk benne, hogy az önkormányzat az évekkel ezelőtt elkövetett hibáiból tanult és a laktanya beépítésénél komolyan veszi az alapítvány madárvédelmi indítványát. ♦