Szerinted a következő évben mik lennének Vácnak a legfontosabb városfejlesztési feladatai? – kérdezi egyik ismerősöm, mire én: …nem látom, mik a lehetőségek, és úgy tudom, városfejlesztési koncepció sincs, vagy legalábbis minket civileket nem kérdeztek, és nem is osztották meg velünk. De, amiről írni szoktál a Naplóba, azzal elkezdenek foglalkozni veti oda nevetve. Jó akkor próbáljuk meg, válaszolom vidáman, hátha ez is bejön, mondok egy AZONNALIT, egyet, ami KÖZÉPTÁVÚ, és egy HOSSZÚ TÁVÚ programot, amit el kéne kezdeni minél hamarabb.
Szerintem a legégetőbb AZONNALI probléma a város közlekedése, mert jelenleg ez fizikailag már nem tartható. Reggel a város beáll, és működésképtelen lesz, majd életveszélyesen folytatódik, délután újra beáll ahogy vége a munkának és estig versenyt araszolnak a városlakók a kocsik leparkolásáért. Ez nem az elkerülő út, hanem a belváros problémája, azé a forgalomé, aminek mindenképpen be kell jönnie a városba. Az, hogy a lakóövezeteket használják tranzitútnak a gyerekek és a gyalogosok életének veszélyeztetésével. Ez elsősorban forgalomszervezési feladat és nem pénzkérdés, amihez szakemberek kellenek, mert ezt nem lehet csupán a jó szándék és a szokásjogok alapján megúszni.
A másik közlekedési probléma a városi útjaink tengelytöréshez közeli állapota. Tudom, hogy nincs pénz, de azt is tudom, hogy nincs koncepció sem, és szégyen, hogy azon a szinten tartunk, hogy télvíz idején kátyúznak, amikor ez szakmailag megvalósíthatatlan. Ez csak egy PR tevékenység, ami arra jó, hogy a lakos elmondhassa, hogy szólt és egyből kijöttek, és a sár és fagy ellenére milyen jól megcsinálták (hogy tavaszig a fagyban ismét kikátyúsodjon).
A harmadik meg a parkolás áldatlan állapota, amitől már nem lehet közlekedni. A városnak odáig terjed a figyelme, hogy a nem fizető parkolókat megbüntesse, ami nagyon helyes, de globálisan nem ez a probléma. A gond, hogy a polgárok ellustultak és akkor sem állnak be az ingatlanjaikba, ha van hely, mert reggel úgyis ki kell állni, és sokszor olyan helyen is állnak, ahol nem lett kialakítva parkoló, így az út, vagy a zöldterület rovására teszik ezt. Mivel a város nem tesz semmit, a kapun belül a parkolóhelyet másra használják, maradnak a ház előtt a gyepen, vagy az út szélén. Vannak kétirányú utcák, ahol már egy irányban sem lehet biztonságosan közlekedni az útszéli autóktól. Jogilag megengedhető, hogy mindenki annyi autót vásárol amennyit csak akar, és nem kell megadni azt, hogy hol fogja parkolni, de talán az utcán való parkolást tiltani lehetne annak érdekében, hogy ez ne menjen a közlekedésbiztonság rovására.
Egy olyan feladat, ami középtávú, de már most is késésben van a város, de az elkövetkező évben is porondon lesz, az a gödi akkumulátorgyár Vácra terjeszkedő egységeinek fenyegetése. Ilyenek az épülő új szennyvíztelep, a déli vízbázis újra indítása, a Toperini parkba települő logisztikai létesítmény és mindaz, ami még jönni fog, mert erre jó esély van. Ezeket a város nem tudja megállítani, de a legjobb és a legveszélytelenebb lehetőséget kell belőle kihozni, az emberek egészségének érdekében. A városvezetésnek nem szabad a jogszabályok mögé bújni, és azt keresni, hogyan nem lehet változtatni a helyzeten, proaktívnak kell lennie, mint ahogyan az történt az elkerülő út, a DDC rekonstrukció, vagy a Ligetbe tervezett benzinkút esetében. Kezünkbe kell venni a szálakat és nem szabad hagyni, hogy ránk erőltessenek olyan dolgokat is, amik veszélyesek lehetnek a lakosok számára.
Harmadikként egy olyan feladat, ami hosszú távú, de legalább már most el kell kezdeni vele foglalkozni. Ez az iskolacentrum, ahol a Boronkay óta semmi olyan nem épült, ami a diákság igényét szolgálná. (Mert az elsikkasztott Vác pláza, a horgásztó és a profi sport intézményei nem a diákság igényeit szolgálják.) El kell érni, hogy ne a város szélére deportált oktatási intézményekről, hanem a valós diákvárosról beszélhessünk. Ehhez azonban meg kell szólítani a diákokat és a tanárokat, és a városnak nem csak azt kell néznie milyen kötelezettségei vannak oktatásügyben, hanem azt, hogy mi kell ahhoz, hogy ezt a területet belakhassák és ne meneküljenek innen a diákok. Ezek a diákok lesznek a város polgárai, akik jó lenne, ha itt maradnának és tudásukkal gyarapítanák a várost, és nem menekülnének el, mint oly sokan velem együtt. Persze, mondják, hogy nincs pénz, de általában nem úgy működnek a dolgok, hogy itt egy csomó pénz és találj ki rá valamit, hanem eltervezzük, hogy mit szeretnénk, és próbálunk pénzt szerezni hozzá. Csak az a baj, hogy a diákcentrum jövőjével kapcsolatban a városnak tervei sincsenek.
És a bűvös hármas szám mellé legyen egy ráadás, a hulladékgazdálkodás. Itt is vannak adottságok, olyan szabályozók, amiket nem lehet determinálni, de vannak lehetőségek is. Amiben el vagyunk maradva, az a lakosság hulladékgazdálkodási szemléletformálása. Mondjuk ezt nehéz is úgy felépíteni, hagy az alapfeladatok elvégzése sem zökkenőmentes. (Gondolok itt a hulladékfrakciók elszállítására és azok újra hasznosítására). Hiába szállítják el a szelektív hulladékot a szigetekről, ha a lakosok ismét mindent oda hordanak. De vajon megvizsgálták-e azt, hogy a lakosság ezt miért teszi? (Valószínűleg nem a városatyák bosszantására.) Sok mindent megoldana a hulladékudvar (amiről a város 2006-ban döntött és azóta nem lett végrehajtva), de még azzal kapcsolatban sem szólította meg a lakosságot senki, pedig ezt nekünk, értünk létesítenék. Félő, hogy végül olyan helyen fognak működtetni hulladékudvart, ahová nem fogja elvinni a portékáit a városlakó, hanem valahol ott felejti, ahol senki sem figyeli őket.
Addig míg az a közmorál, hogy hazafele a telekről kidobják az út mellet a szemetet, nem elvárható, hogy a város másik végébe elindul gyalog a kisnyugdíjas a guruló táskába rakott hulladékkal, vagy a csili-vili anyatankba berakják a hulladékot és kilométereket autóznak a hulladékudvarig. Persze az is igaz, hogy ez nem kívánságműsor, és ha a közterület felügyelők a szemetelést, csikkeldobást szankcionálnák, vagy egyáltalán jelen lennének, nemcsak a parkolás bírságolásánál, akkor előbbre jutnánk. Sajnos sem a lehetőségeikkel, sem a kötelezettségeikkel nincsenek tisztában a városlakók, de az a gyanúm, hogy magától nem is fognak megvilágosodni, segíteni kellene őket ebben.
– És szerinted ezek a dolgok menni fognak?
– Te mondtad, hogy ha megjelenik a Napló hasábjain, akkor elindul valami, nem? – kérdezek
vissza mosolyogva.
– Igen, szerintem menni fog! – válaszolom bizakodva. ♦