Hát ennyit a faladról, mondják a konditeremben. (Pár hete írtam a Váci Naplóban az iskolacentrum Dr. Brusznyai Árpád út végére tervezett lezárásról.) Miért, megépítették? – kérdezek vissza, mintha hinnék egy picit a legutóbbi cikkem hatásában. Úgy látszik, a többezres követők között nem voltak ott a döntéshozók most sem.
De ők már nevetve mutogatják a facebook bejegyzéseket és képeket, ahol diákok látszanak „szmájlira” kiretusált fejekkel az inkognitó megtartásának érdekében, ahogy ugorják át a kerítést az iskolacentrum zsákutcájában, amit a város a forgalombiztonság növelése érdekében épített. (A képeket személyiségi jogok miatt nem mellékelem.) Ne bosszankodj tesó, te jót akartál, mondogatják, mert olvasták, hogy én nem a falazást tartottam az optimális megoldásnak.
Aztán én is elmegyek arra, hogy lássam, mi történt. Reggel nem érek célt kocsival, mert éppen megérkezik a kispiros, és az alagutat elözönlik a diákok, akik az új forgalmi rend alapján tartják fel a forgalmat az alagútban. Nem baj, majd délután. És el is jutok oda. Nem fal lett, hanem csak kerítéssé szerényült, ami épült. (Nem olyan stílusos, de legalább olcsóbb megoldás, gondolom). Éppen egy hat fős gimis csoport lányai veszik le kabátjukat, felakasztják az újonnan épített kerítésre, nehogy elszakadjon, lazán átrakják táskáikat és átlendülnek a kerítésen.
Közben az egyik észrevesz és hangosan mondja maga elé, hogy elhúzódott az óra és ha nem ugrik, nem éri el a buszt, a következő meg csak egy óra múlva megy. Mire megkerülné a tömböt, ahogy az új rend előírja már rég lekésné a járatot. Én persze megértem, és nem szólok vissza, hogy „tűnjetek innen piszkos kölykei, ne rongáljátok az önkormányzati vagyont”.
Az ugrás után nem rohantak neki a többsávos forgalomnak, fejhallgatóikkal Halott Pénzt hallgatva, extázisban a forgalmat veszélyeztetve tömegesen, hanem csak beálltak a buszmegállóba, ami egy méterre sincs a kerítéstől a járda mellett ugyanazon az oldalon, ahonnan megy a buszuk.
Nézd meg a táblát is tesó! – hallom vissza a nevető edzőtársaimat. A kerítés mellett, amit már csak én olvasok érdeklődve, mert a diákokat már felszedte a busz, az áll, hogy az „Iskolaváros közlekedésbiztonságának fejlesztése”, ami 6 millió forintba került az általunk befizetett kommunális adóból a tábla tanulsága szerint. Persze az alagútban való átkelési veszélyekért, a forgalmi dugóért, a késésekért nem kárpótolnak az elköltött milliók, ami valószínűleg azok megnyugtatására volt jó, akik most elmondhatják, hogy a probléma megoldásra került.
Persze mindig van más megoldás is ha a jelenlegi nem jött össze. Sohasem késő javítani a helyzeten. Mert, ha már elköltöttek annyi pénzt, nem sokkal kellene megtoldani ahhoz, hogy az átjárás csillapítására egy forgókaput építsenek, ami lelassítaná ugyan az áthaladást, de nem lehetetlenítené el azt. És talán azok a gyerekek is időben hazajutnának, akiknek az iskolában már nincs dolguk és semmi kedvük sincs a délutánjaikat a kihalt iskolacentrumban tölteni, nézegetni a félig felépült és úgy maradt pláza, és kézilabda csarnok torzóit, amik helyett lehetnének olyan építmények is, melyek őértük vannak és nem a pénzszerzés tehetségtelen mementói lennének. ♦