Az út, ami nem vezet sehová

Hát ennyit a faladról, mondják a konditeremben. (Pár hete írtam a Váci Naplóban az iskolacentrum Dr. Brusznyai Árpád út végére tervezett lezárásról.) Miért, megépítették? – kérdezek vissza, mintha hinnék egy picit a legutóbbi cikkem hatásában. Úgy látszik, a többezres követők között nem voltak ott a döntéshozók most sem.

De ők már nevetve mutogatják a facebook bejegyzéseket és képeket, ahol diákok látszanak „szmájlira” kiretusált fejekkel az inkognitó megtartásának érdekében, ahogy ugorják át a kerítést az iskolacentrum zsákutcájában, amit a város a forgalombiztonság növelése érdekében épített. (A képeket személyiségi jogok miatt nem mellékelem.) Ne bosszankodj tesó, te jót akartál, mondogatják, mert olvasták, hogy én nem a falazást tartottam az optimális megoldásnak.

Aztán én is elmegyek arra, hogy lássam, mi történt. Reggel nem érek célt kocsival, mert éppen megérkezik a kispiros, és az alagutat elözönlik a diákok, akik az új forgalmi rend alapján tartják fel a forgalmat az alagútban. Nem baj, majd délután. És el is jutok oda. Nem fal lett, hanem csak kerítéssé szerényült, ami épült. (Nem olyan stílusos, de legalább olcsóbb megoldás, gondolom). Éppen egy hat fős gimis csoport lányai veszik le kabátjukat, felakasztják az újonnan épített kerítésre, nehogy elszakadjon, lazán átrakják táskáikat és átlendülnek a kerítésen.


Szeretné elolvasni cikkünket? Jelentkezzen be! Vagy csatlakozzon hozzánk! Indítsa el a 14 napos ingyenes próbaolvasási időszakot!


 

Kérjük, támogassa a független váci újságírást azzal, hogy cikkeinket olvassa és előfizet lapunkra!

Oszd meg, hogy mások is tudjanak róla!
feliratkozás
visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments