Ismét különleges kiállítás látható a Lyra Könyvesház Torony Galériájában. Január 20-án került megnyitásra Nagy Julianna Pontozott Világom című tárlata. Jess Kinga, a könyvesház tulajdonosa és vezetője köszöntötte a szép számmal megjelenteket, és persze magát az alkotót, Nagy Juliannát, aki nemrég csatlakozott a Torony Galéria kiállítói közé. A könyvesház tulajdonosa elmondta, hogy 16 éve láthatóak különböző tárlatok a galériában és minden alkalommal örülnek, ha új alkotó csatlakozik a csoporthoz, amiben számos, országosan is híres képzőművész található.
A kiállításmegnyitó egy zenei blokkal folytatódott. Ternyák Richárd úgynevezett didzseridu segítségével (az ausztráliai őslakosok fúvós hangszere) idézte meg az ősi ausztrál zene népi hagyományait. Majd Németh Árpád tanár, festőművész nyitotta meg a kiállítást. Elsőként kiemelte, hogy a hangszer nagyon jól megteremtette az alaphangulatát a megnyitónak. Igazi törzsi hangszer. Rendkívül fontos, hogy a képek egy része utal is az évszázadokkal ezelőtti ábrázolási módra. Ahogy fogalmazott:
„Időben visszarepültünk Ausztrália törzsi világába. Akkoriban, ahogy az ősi zene, úgy az ábrázolás is spirituális feladatot látott el. Utalhatunk itt azokra a barlangrajzokra, melyek mind a mai napig fennmaradtak, ezek szintén spirituális céllal készültek. Ha belegondolunk, gyakorlati haszna nincs a mi szemünkben, ellenben van, ha beleképzeljük magunkat egy primitívebb világba – folytatta –, ahol az ember teljes egységben élt a természettel. Az élet akkoriban a természethez fűződő kapcsolatokról szólt, például a vadászat sikeréről, vagy épp sikertelenségéről. Ezért aztán mintegy megidézték a rajzokkal, a tűz körüli táncokkal, hangszereknek nevezhető eszközökkel a szellemeket, amelyeket nem ismertek, de gyanítottak, azokat mintegy segítségül hívták.”
Elhangzott még, hogy nem csak az ősidőkből, hanem a tizenkilencedik századból is lehet hozni példákat, a pontokkal való festésre. Elgondolkodtató volt annak kifejtése Németh részéről, hogy mikor az ember egy képet elkezd megalkotni, akkor egy szép, tiszta, fehér lappal, vagy vászonnal kezd. A fehér papíron, vagy a vásznon, ahogy Németh Árpád fogalmazott: rend van. Az úgynevezett fehér rendje. És az adott alkotó, mondjuk így: megbolygatja azt. És ha már megbolygatja, akkor valami megnyugtatót, valami értékeset kell alkotnia, ami egy újfajta rendet hoz létre a felületen. Minden képzőművész rendet, egy újfajta rendet teremt a vásznon, papíron.
Nagy Julianna képeivel is pontosan (!) ez történt. Megtudhattuk, hogy Nagy Julianna láthatóan jó érzékkel figyel a színek használatára festés közben. Képein a színeket harmóniába rendezi. Németh szerint a legtöbb kiállított képnél jellemző, hogy bizonyos színcsoportot alkalmaz Julianna és ezeknek az összhatását hangsúlyozza. Összhatást hoz létre például zöldes színekből, vagy vörösesekkel, fehérekkel, barnákkal. Jó érzékkel, tudatosan alkalmazza a színeket. Rengeteg képén érezhető a spiritualitás.
Szóba került maga az eljárás is, ahogyan a képek készültek. Eszközök sokasága szükséges a különböző méretű pontok létrehozásához. Ezeknek köszönhetően az alkotó egy mély összhangot hoz létre a képein, rendet teremt a színekkel, rendet teremt a formákkal is. Maga Nagy Julianna is szólt a művekről. Kifejtette, hogy jó tíz évvel ezelőtt elment egy úgynevezett jobb agyféltekés rajztanfolyamra, ez sokat segített neki a rajzkészsége finomításában, tökéletesítésében. Aztán valamivel később találkozott magával a pontozásos technikával. Először úgynevezett mandalákat (a mandala egy geometriai alakzat, egy szent kör, amely a hindu és buddhista hitvilágban szimbolikus jelentéssel bír. A kozmosz, egy istenség, az idő vagy akár egy spirituális utazás ábrázolása) készített. 2017-ben pedig egy speciális kurzuson vett részt, ahol mondhatni, rabul ejtették az ausztrál őslakosok által készített a képek, a technikák, a pontozásos alkotások. Az ausztrál őslakosok úgynevezett abo art festészeti stílust használtak, fejlesztettek, alakítottak ki. Nagy Julianna alaposan tanulmányozta ezeket a szimbólumrendszereket. Ezen a kurzuson ismerte meg a váci kiállítás-megnyitón is zenélő Ternyák Richárdot. Nagy Juliannáról tudni lehet még, hogy Nőtincsről származik, ahol édesapja Nagy János híres kovácsmester volt, akinek cégérei Vácott is több helyen láthatóak: Margaréta Kávéház,
Vénusz Szépségszalon, és a deákvári Borpatika homlokzatát díszítik a gondosan kidolgozott cégérek. A Lyra Könyvesház Torony Galériájában február 17-ig tekinthető meg a kiállítás. ♦