Jött egy futár és kezembe nyomott egy könyvet. De én nem rendeltem, kezdtem el mondani, mire ő rámutatott a szövegre, hogy tiszteletpéldány. Maga író? Kérdezte jól végigmérve. Miért, annyira elvontnak, tűnök ma reggel? – kérdeztem vissza nevetve és már mentem is vissza a házba a havas úton. Közben valahogy sikerült burkolataitól megfosztani és egy csodálatos nagyméretű keménykötésű könyv villant elém, aminek a fedelén egy farkas nézett vissza a sötétzöld borítóról.
„TERMÉSZET_VÉDELEM_ITTHON” olvasom a fonetikusan írott címet és ott a hidegben azonmód el is kezdtem átlapozni. Egész biztos írnak valamit a kerecsensólyomról is, mondogattam, miközben a kígyók, farkasok és az aranysakál után eljutottam a kékvércséig. Aztán az újabb főcímet, „Zuhanórepülők” olvastam és tudtam, hogy ez a kerecsen lesz. De hülye vagyok, kaptam a fejemhez, hát ezt a címet a múlt évben én ajánlottam a riportok során az írónak, aki ezek szerint ezt a könyvet írta meg belőle. Teljesen megfeledkeztem róla a nagy rohanásban. És csakugyan, ahogy olvasom a vaskos könyv színes lapjait az én történetem bontakozik ki a kerecsensólyom védelem helyzetéről és egy fióka megmentéséről. A képek művésziek, és Winkler széljegyzeteivel, grafikáival szellemesek. Mire végére értem, észre sem vettem, hogy közben kitisztult az ég és tündöklik a hó a lépcső mellett, amin ülve bújtam a könyvet. Érdekes érzés amikor az ember önmagáról olvas egy könyvben és mint mérföldkőbe kapaszkodik.
Egy emberöltővel ezelőtt a váci városházán ugyanígy olvastam fiatalon a váci munkámról írott híranyagot, amikor a nemzetközi díjat kaptam. Akkor még úgy tűnt sose kell abbahagynom, amit igazán szeretek és fontosnak tartok. Nem tudtam elképzelni, hogy évek múlva újrakezdek mindent és ragadozó madarak védelmével fogok foglalkozni, ez lesz az új munkám.
Azon a délutánon a testületi ülésen, az ellenzék rákérdezett az éppen szavazat előtt álló lakópark építés környezeti hatásaira. Én becsülettel elmondtam és indokoltam, hogy ha megépítik, a közeli ipari létesítmény zaja a lakóknak pokollá teszi az életét és nem az építtetőt fogják megbüntetni, hanem az engedélyezőt. Így szerencsére nem szavazták meg az építkezést, de tudtam, hogy most nagyon belegázoltam valakiknek a terveibe, akik így szerettek volna gazdagodni a lakópark építéssel (a zajos területet olcsón megveszik és drágán eladják a felépített lakásokat). Amint elaludtam nagy csörömpölés térített észhez, mely a parkolóból hallatszott fel. Félálomban zúgtam le a földszintre és néztem végig, ahogy a kalapácsos, rozsdamarós emberek éppen végeznek a kocsimmal. Rájöttem, hogy miért kaptam, de valahogy hihetetlen volt mindez, hogy velem történik meg. A rendőrségi nyomozás, és annak eredménytelen befejezése is egy színjáték volt, mert mindenki sejtette, hogy mi történhetett, de senki, még Tedd amiben hiszel, de legyen B terved is, ha újra kell kezdened Egy könyv, ami rólam is szól én sem mertem elmondani az igazságot.
Inkább újrakezdtem, és megtaláltam az emberek helyett a madarakat, akiknek a védelme miatt nem törik össze a kocsimat. (Téged is összetörhettek volna, mondták, akik aggódtak értem.)
Váci lakos maradtam és civilként továbbra is védem a környezetet. És persze ebben a témakörben mindig vannak ellenérdekeltek. Hogy mikor találják meg ismét az autómat a kalapáccsal, nem tudom, de a könyv ami rólam is szól, az már ott áll a könyvesboltok polcain, azt már nem vehetik el. Sokba kerül (több mint hatezer forint, nem biztos, hogy lesz rá pénzed), de ha a könyvesboltba tévedsz és van pár perced a vonat indulásáig, lapozz bele megtalálod benne az én történetemet is. ♦
