Beer Miklós: „szép hagyomány a papi nőtlenség, a probléma csak a kötelező feltételben van”

Egész életútját átölelő videóinterjút adott a Szemléleknek Beer Miklós, a Váci egyházmegye nyugalmazott püspöke. A korábbi vallási vezető kitért az őt legjobban foglalkoztató kérdéskörökre, valamint a jövő egyik fontos kérdésére, a papi nőtlenséggel kapcsolatos dilemmára is.

Nyugdíjba vonulása óta Beer Miklós a szegénység kérdéskörét, illetve a nélkülözőkkel való gondoskodást tűzte ki zászlajára. Mint ez alkalommal is elmondta, ő maga ugyancsak megtapasztalta gyerekkorában a bizonytalanság és az otthontalanság élményét, ami a mai napig hatással van a gondolkodásmódjára. Ezért is csatlakozott az általa vezetett Szent Ferenc Szegényei Alapítvány egy államilag támogatott programhoz, amely a 300 legelmaradottabb falut próbálja segíteni. Véleménye szerint a szegénygondozás Magyarországon kudarcot vallott és ezen változtatni kell.

„Azt hiszem, hogy a kudarcok abból adódtak, hogy csak felületi kezelést próbált egy-egy mozgalom megvalósítani. Nem volt egy hosszútávú, átfogó koncepció. […] Kudarcként és fájdalommal gondolok arra, hogy nem érinti meg a társadalomnak az egészét ez a probléma.”

Nem szeretné, hogy ez egy elszigetelt próbálkozás legyen. Érzékenyítené a jóléti társadalmunkat, mert véleménye szerint nagyon könnyen elfeledkezünk az elesettekről és nem egy közösségként működünk. A tehetőseket inkább a mértéktelenség jellemzi és ez a gondolkodás eltereli a figyelmet a szegényekkel való szolidaritásról.

De nem csak ezt a problémakört érintette a beszélgetés. Kifejtette őszinte véleményét az egyházat érintő egyik legfelkapottabb kérdésről is: a kötelező papi cölibátusról. Kiderült, hogy ő is azt a vonulatot képviseli, ami maga mögött hagyná ezt a „szokást” és a jövőben a házasságban élő embereknek is megadná a papi tisztség viselésének a lehetőségét.

„A mi katolikus egyházunknak egy nagyon szép hagyománya a papi nőtlenség, a probléma csak a kötelező feltételben van. Ezen kellene túllépnünk, hogy ne akarjuk a szerzetesi életet ráerőltetni a szolgálati papságra. Az egy más karizma. […] Csökken a papságunk létszáma és ott maradnak pásztor nélkül a közösségek. Azt hiszem, hogy az Úr Isten nem ezt várja tőlünk, hogy ezt a jó szándékból fenntartott hagyományt körmünk szakadtáig védjük. Hanem tényleg a közösség szolgálatát tekintsük előbbre.”

Mint elmondta, ismer nagyon sok nagyszerű papot, akik mivel megnősültek elvesztették a szolgálatukat, de boldogan visszajönnének. Sőt, ő úgy látja, hogy az akolitusok és a diakónusok személyében már elő van készítve a terep. Őket már elfogadta családi állapotuktól függetlenül az egyház. „Ők nem pappótlékok, oda vannak készítve.” ♦

A teljes interjú itt nézhető meg: