Sáfrán Csaba: „Mindig is versekkel élő ember voltam”

Az emberek minden év április 11-én, azaz a magyar költészet napján hozzá lehetnek szokva ahhoz, hogy az adott esztendőnek ezen az egy kitüntetett napján számos felületen szembe találkozhatnak a hazai irodalom valamelyik remekművével. Sokunkban egyből felelevenedhetnek az irodalomórák emlékei, amikor klasszikus vagy akár kortárs költőknek a szerzeményeiről tanulhattunk. Azonban hiába rendelkezünk nemegy világszínvonalú alkotással, a mindennapok során egyébként csak ritkán vesznek az emberek a kezükbe egy verseskötetet, illetve a beszédtémákat se ezek szokták meghatározni. Éppen ezért mindig egy meglepő és figyelemfelkeltő próbálkozás az, ha valaki versek megzenésítésével szeretne fellépni.

Erről pedig kevés olyan közvetlen tapasztalatokkal is rendelkező személy tudna úgy beszámolni, mint Sáfrán Csaba, hiszen amellett, hogy a váci Waldorf iskolában tanít, többek között versek zenés feldolgozásával is foglalkozik. Csaba több évtizedes zenei múltra tekint vissza, ami során megannyi formációban kimondottan változatos műfaji repertoárral mutatta már meg magát. A következő, április 10-én, 17 órára tervezett váci fellépésén is ezt fogja tovább bővíteni a JazzMine színpadán, ahol bárki adományért cserébe meghallgathatja majd őt, ezúttal a Zabula együttes élén. Ennek kapcsán beszélgettünk vele mi is.

Hogyan mutatná be ezt a hat fős akusztikus formációt egy olyan embernek, aki most találkozik önökkel először?

Jelenleg ezt a hat embert az Én utam hozta össze. A Zabula együttes Budapesten működött a kilencvenes évek végén. Csörszi barátommal alakítottuk, azzal a szándékkal, hogy a már meglévő vers megzenésítéseimet „zenekarizáljuk”, illetve újakat készítsünk. Nagyon aktív műhelymunka volt! Túl nagy sikereink nem voltak, de rendszeresen játszottunk mindenfelé öt-hat évig. Ebből van ez a műsor is, mely 20 év után az első megszólalásunk. Szerencsére Csörszi és Zsuzsi is fogékonyak voltak érzéseink és emlékeink felélesztésére és most itt lesznek. Nagyon meglepően megmaradtak dolgok. Elég szórakoztató az a kép, ahol a saját dalaimat hallgatva próbálom „leszedni”, hogy mit is írtam harminc éve és nagy boldogság, mikor az ujjaimban az izmok felismernek egy-egy régi fogást. A további fellépők jelenlegi életemből amatőr zenész barátok. Együtt játszunk egy írpunk zenekarban az Apám Bandájában. Velünk tavaly a Fröccs-fesztiválon a Dóm előtt lehetett találkozni egy jó hangulatú koncerten. Őket vettem rá erre az elég nagy és nem szokványos repertoár megtanulására. A műfajból adódóan nem kimondottan üzleti vállalkozás. Mindenképpen meghívom Őket valamire utána!!

Miért foglalkoznak versek megzenésítésével? Van ennek valami személyes előzménye vagy célja?

Mindig is versekkel élő ember voltam. Igaz, most végig gondolva a történetünket, egyre ritkábban olvasok ilyen műveket. A dalszövegek felé fordultam inkább. Természetesen ott is vannak a költeményekkel azonos súlyú alkotások, hiszen ezek is azok. Lehet, hogy furcsa ma ilyennel jelentkezni felszólalásra, de nekem fontos, hogy létezett egykor egy nyelv, az sms-ek előtt, amit azért még értünk, sőt hatással vannak ránk kortól függetlenül. Mindig az vezérelt ebben a tevékenységben, hogy hozzá tegyek valamit egy vershez, amitől több lesz, illetve én is benne vagyok alkotóan, mert eleve szeretem magát az írást.

Legtöbbünk valószínűleg az iskolapadban találkozik először a költészettel. Sokan egyből a szívükbe zárják a verseket, mások viszont az első, nem mindig pozitív tapasztalatok után elzárkóznak tőlük. Így a költemények zenés feldolgozása egy kellemes első élményt vagy akár egy második esélyt is adhat arra, hogy megbarátkozzunk ezzel a műfajjal. Kik azok, akik a leginkább fogékonyak az ilyen fellépésekre?

A mai középiskolások között szerintem sokaknak tetszene ez a fajta akusztikus zene az igényes szövegekkel. Most régi barátokra és az új ismerőseinkre számítunk. A Váci Waldorfban tanítok és szerintem onnan sok érdeklődő szülő fog eljönni a koncertre, ha megtudják oldani a gyerekeket.

Mit gondolnak, ezzel közelebb lehet hozni a fiatalokhoz vagy akár a felnőttekhez az irodalmat? Ki a célcsoport?

Nincs igazán célközönségünk. Szándékosan nem tettük túl későre az eseményt. Aki eljön azok közül, biztos, hogy többen megnéznek majd verseket azok közül, akiktől énekeltünk.

Mint, ahogy említette is, nem túl későn, 17 órakor fognak fellépni a JazzMine színpadján. De mit lehet még tudni erről az alkalomról? Milyen dalokkal készülnek erre az estére?

Jellemzően a XX. század 60-as 70-es éveiből szemezgettem. Többekkel találkoztam is élőben annak idején. Természetesen egészen mást jelentettek akkor Ők nekem és egyáltalán a versek. Az én környezetemben még mindig fontos a leírt beszéd, egy-egy szép gondolat. Naponta jutnak eszembe vers részletek helyzetekre, melyeket nagyon jó érzés felidézni és sokszor gyógyítóak is. Csörszi miatt a hangszerek arzenáljával találkozhatnak azok, akik eljönnek. Olyan zeneszerszámokkal, melyeket esetleg még nem is ismertek, vagy ismerik a hangját, de nem látták még, hogy milyen.

Van olyan szerzemény, amivel kimondottan erre az eseményre készültek?

Alapvetően gitáros vagyok, tehát a dalok gitáron születtek. Mindig is szerettem a rockzenét és játszottam és játszom most is. Ez hallatszik a programon. Talán ad egy kicsit sajátos ízt is a versmegzenésítők galaxisában ennek a műsornak. Abszolút úgy érzem, hogy van helyünk a zenei palettán. Remélem, olyan mágnesek vagyunk, akik idevonzzák az erre érdeklődőket. Ma nem könnyű megtalálni és megmozdítani Őket. Nekünk, Nekem nagy boldogság lesz! ♦